Jelenkor, 1979. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)

1979-11-01 / 11. szám - Versől versre. Zelk Zoltán: Az ismeretlen Nagy Lajos (A versről Zelk Zoltánnal Domokos Mátyás beszélget)

VERSRŐL VERSRE ZELK ZOLTÁN: AZ ISMERETLEN NAGY LAJOS A VERSRŐL ZELK ZOLTÁNNAL DOMOKOS MÁTYÁS BESZÉLGET (Elhangzott a Magyar Rádióban. Szerkesztő-rendező: Lajta Kálmán) AZ ISMERETLEN NAGY LAJOS Az ágaskodó, egészséges fárt s a padokon a korhadt betegek, kísért a kapuig a kórház-kerten át, én: Szervusz Lajos, ő: Isten veled, aztán a döbbenet, mikor a kávéház és a szegénység paradicsomából kiűzetett görnyedt lelkű öreg a fülemhez hajolva súgta meg: Mert én már imádkozom is... Két év színültig tele félelemmel. Hetvenhez még ennyit kapott. Rettegéseiből nőtt istenénél két évig minden éjszaka jelentkezett: Vagyok. Te aki vagy ha vagy Add hogy ne bántsanak Akik a földön laknak Taposd el oktalan tüzet Az ellenem gyújtott haragnak Add szívemre kezed Hogy behegedjenek Rajta a teméntelen sok sebek Adj alvást ébredést Adj nyitott ablakot Adj ablakomba lármás napsütést Ne számold a napot Ha adtad rám az öregséget Úgy add hogy ne kurtára mérjed Add meg Add meg ha adni tudsz­­Nem adta meg. DM: Az ismeretlen Nagy Lajos — nem az egyetlen és nem az első verse Zelk Zoltánnak, amit öreg író-barátjáról költött, akihez évtizedeken át tántoríthatatlanul ragaszkodott - 1975-ben megjelent verseskönyvében olvasható. Ahogy a kötéltán­cosok, ez a címe ennek a verseskönyvnek.­­ De mikor írta igazában ezt a versét Zelk Zoltán? „Napi huszonöt órát töltök ébren / és nem tudom, hogy nappalom vagy érem / az a huszonöt óra?" - olvashatni legújabban megjelent kötete, a Min­

Next