Jelenkor, 1981. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)

1981-07-01 / 7-8. szám - Béládi Miklós: Bevezetés a nyugati magyar irodalomba

nünk. A nyugati irodalom életében - akárcsak a politikai emigráció históriájában - a legfontosabb dátum 1956, ami ezután következik, az már „a kijózanult emig­ráció" történetéhez tartozik. Igaz azonban másfelől az is, hogy nem elhanyagolható jelentőségű tény, ki mikor hagyta el az országot és mely időpontban kapcsolódott be a kinti irodalom életébe. Nagy Kázmér határozott vonásokkal különbözteti meg a „negyvennégyesek'', a „negyvenhetesek" és „ötvenhatosok" csoportját; hasonló különbségek, több-kevesebb eltéréssel, az irodalom időrendi rétegződésében is ki­mutathatók lennének. Csupán néhány nevet említve, 1944-1945-ben távozott az or­szágból Alföldi Géza, Eszterhás István, Flórián Tibor, Horváth Béla, Kerecsendi Kis Márton, Nyirő József, Wass Albert. Ennek a csoportnak a tevékenysége egyáltalán nem, vagy alig érintkezett azok munkájával, akik - mint Borbándi Gyula, Kovács Imre, Márai Sándor, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Zilahy Lajos - 1947-1949-ben emigráltak. S ugyanígy teljesen külön pályán haladt tovább az „ötvenhatosok" csoportjából a volt párttagok - Aczél Tamás, Enczi Endre, Háy Gyula, Méray Ti­bor, Molnár Miklós — és a hatvanas években induló fiatalok - Bakucz József, Hor­váth Elemér, Nagy Pál, Papp Tibor, Sulyok Vince, Thinsz Géza és mások - írói útja. Ha meg életkor, írói indulás, tehetség, eszme- és stílusvilág szerint tagolva pró­bálnánk áttekinteni anyagunkat, még összekuszáltabb képet nyernénk. A külső körülmények alakulása és rengeteg véletlen játszott közre abban, hogy miként alakult ennek az irodalomnak a sorsa, s bár fellelhetünk benne a közös eszmék alapján összeálló csoportokat, legalább ily élesen rajzolódnak ki előttünk az ellen­tétes irányok, az alkalmi társulások és a magányos pályák körvonalai is. A nyu­gati irodalom még viszonylagos értelemben sem volt soha egységes. Kisjókai Er­zsébet, a becsvágyó szervező, 1958-ban összeállított egy Irodalmi Almanachot (Brüsszel), azzal a céllal, hogy az emigráció különféle törekvéseit s az öregeket és fiatalokat összefogja; a kötetben Cs. Szabó László, Csukássy Lóránt, Kisjókai Erzsé­bet, Lökkös Antal, Megyery Ella, Rezek Román, Sulyok Vince, Szitnyai Zoltán, Tol­las Tibor, Tóth László, Vajay Szabolcs írásai jelentek meg. A kísérlet azonban, hogy különböző pártállású és ízlésű írók egy fedél alatt szerepeljenek, folytatás nélkül maradt. A két nemzedék szerinti tagolást csak megszorítással használhatjuk, ehhez a felosztáshoz mindig hozzá kell gondolnunk, hogy az elnevezés igencsak elütő tö­rekvéseket, különböző csoportokat és óriási színvonalbeli eltéréseket rejt magában. Célszerűbb tehát, ha két időszakról, 1956 előttiről és 1956 utániról beszélünk és ezen belül próbáljuk felvázolni a csoportokat, az irodalmi irányokat és ha vannak, a tény­legesen létező nemzedékeket. 706

Next