Jelenkor, 1982. január-június (25. évfolyam, 1-6. szám)
1982-04-01 / 4. szám - Demény János: Czigány György: Csak a derű óráit számolom
Czigány György : CSAK A DERŰ ÓRÁIT SZÁMOLOM... A könyv bevezetője (a riporter monológja) és képzelt interjú-befejezése (zárótéma) mindent elmond Czigány Györgyről, ami érdekelheti az olvasót. Megtudjuk, hogy a szerző - eredeti foglalkozása szerint zongoraművész-tanár - 1947 óta ír (egy verseskötetet és két prózakötetet publikált), 1956 óta rádióriporter, sok legendás hírű sorozat szellemi irányítója, technikai szervezője, és nemrégiben a televízióhoz szegődött el. Negyed évszázad összegező története háromszáz lapon, egy-egy esztendőre ebből mindössze tizenkettő jut átlagosan, csak sűrítéssel oldható meg ilyen vállalkozás. Nem volt könnyű dolga, sok ezer riportja közül kiválogatni a leglényegesebb, legkarakterisztikusabb mondanivalót. Azt választotta, ami szívéhez közel állt. Amivel - tudva-öntudatlanul fel is mutathatta áhított önmagát, így ez a könyv egyszerre tükör és perspektíva, visszatekintés és előrelépés, válaszút és pihenő, ábránd és megújhodás. A szerző riportersége tehát nem „mikrofonállvány" (ahogy felületre és kívülről annyiszor látszik), mégcsak nem is „katalizátor" (kapcsolatteremtés nyilatkozók és közönségük közt), hanem egy harmadik minőség: „költői összefoglalás", amely a köznapi tények mögött képzeleti világba ragad, atmoszférát teremt, „a másképpen el nem mondhatóság" küszöbét lépi át. Huszonöt év során ez történt. Ez történik most háromszáz lapon. Rendkívül árnyalt, finom színekkel dolgozik, amelyeknek laza feldobása a vásznon mégis távlati egységbe nő, alkotó művész kézjárását-észjárását figyeljük, a „derűs órák" felületre mutatós anyaga néhol szakadékok szélét éri el. Nádasdy Kálmán 1620-ból való Pretorius-kánonból megverselt, jelmondattá vált sorát - Énekelj magyar ifjúság - olvassuk 25 év pillanatainak legelején. Nyilalló fájdalom mindjárt elsőnek ez a portré, gyönyörű vonásokkal rajzolva meg a nagyszerű operaházi szakember, rendező és művészlélek, muzsikus, költő és műfordító emlékezetét. Ferencsik János vallomásai is a zenetörténelemé; sohasem mondhat eleget ahhoz, hogy ne legyen benne mindig valami tanulságosan új; ez a „tíz perc" hiányzott még a róla alkotott öröklétkép teljességéhez. Jankovich Ferenc csendes poétalírája mögül a költő színes életútja tűnik elő, jó, ha ez a halott költő - igazi muzsikus szív - újra szól, az „elmúlt idők partjainál" első epizód. A második és harmadik epizód egyegy ismeretlené (Nagy Miklósé és Báthory Zoltáné). Mert így van ez minálunk: „A költői erők pazarló jelenléte: akár a természeté ! Fölragyogtat és elhullajt virágokat az ismeretlen erdőkben..." A János vitéz első Iluskájának, később Bartók egyik Ady-dalának (Egyedül a tengerrel) énekes emlékportréja nagyon kedves és friss. Czigány György valóban büszke lehet arra, hogy „az akkor már nyolcvanadik életévéhez közeledő Medgyaszay Vilma töretlen szépségű, ifjús hevű énekét rögtönzött házimuzsika keretében zongorán kísérhette". Mindig, mindenhol játék és zene, zene, zene. Czigány válogatása szerint úgy képzelnék, a világban jóval több muzsika rejlik, mint amennyiről jártunkban-keltünkben értesülünk. És ünnepek. Egy Hétköznap este Szántó Piroskánál és Vas Istvánnál Czigány mikrofonjával ünnepi estévé változik át. És természetesen muzsikává, amikor a költő verseiben Beethoven öregkorát, vagy Boccherini sírját idézi. Egy másik vers azonban (A süket-néma kislány) Czigány humánumát jelzi, ami a derű óráiba nyomban valami szomorúságot vegyít és tragikus borzalmakig szépül - gondoljunk csak később, Gulácsy emlékezeténél, a firenzei hullaház „magányos" Aureliájára, a Kosztolányi elbeszélését idéző részletnél. A szerény és jelentékeny Kadosa Pál gondolatai (Zenei esték a Fészekben) a klubról alkotott hangulatos információk. De nem kevésbé érdekes Farkas Ferenc vagy Szőllősy András komponálásának néhány műhelytitka is, és Petrovics Emil dunavölgyi népek testvériségéről valló élete. Bartha Dénes zenetudóssal is szívesen nézünk ki lakása Vérmezőre nyíló ablakán. Czigány első rádiós vállalkozása: hosszabb interjú Illyés Gyulával a jelen pillanat élményénél jóval gazdagabbat, minden kéziratnál, első vázlatnál meghittebb valóságot nyújt. Fodor Andrásnak, a mindig sugárzó nyugalmú költőnek Josquin-szerelméről szívesen hallunk. Hincz Gyula vallomásrészlete egy festő önéletrajzának mozaikkövecskéiről