Jelenkor, 1983. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)

1983-07-01 / 7-8. szám - Tüskés Tibor: A. Tóth Sándor íróportréi

TÜSKÉS TIBOR A. TÓTH SÁNDOR ÍRÓPORTRÉI Amikor Németh László Móricz Zsigmond „adjutánsaként" Debrecentől Sopronig és Vásárhelytől Kassáig az országot járta, előadótermekben szerepelt, és 1941-ben a pápai református kollégiumban a pápai képzőtársaság századik évfordulóján az ön­képzőkörök „mai" feladatairól - a mindenkori önképzés fontosságáról - beszélt, hall­gatói sorában - kezében tollal és papírral - a kollégium egyik fiatal, harminchét éves tanára is ott ült, és előadás közben rajzot készített az íróról. A tanárt úgy hívták: A. Tóth Sándor. A neve előtti betű az „Alexandre" rövidítése. Évekkel korábban, ami­kor Párizsban élt és festett, nevét így írta képei alá: Alexandre Tóth, s a megkülön­böztető jelet a több évi franciaországi tartózkodás után hazatérve is megőrizte. 1932 óta a pápai református kollégium tanára, a kollégium képzőművészeti körének veze­tője, a különrajz tanára, kapcsolatban van a népi írói mozgalom több tagjával, Ortutay Gyulával, Szabó Zoltánnal - ő készíti például az egyik korai falukutató mű, az El­süllyedt falu a Dunántúlon. Kemse község élete című könyv címlapját -, rendszeresen fest, kiállító művész. Mindennek részletező elmondása azonban ezúttal nem felada­tunk: a munkásságára vonatkozó szűkszavú adatok a művészeti lexikonban megtalál­hatók, festészetének méltatását a posztumusz kiállítások alkalmával megjelent tanul­mányokban már mások - elsősorban Salamon Nándor műtörténész - hozzáértéssel elvégezték. Ezúttal csak grafikáiról és ezen belül is íróportréiról szeretnénk szólni. Annál is inkább, mert ezt a kiállítást az teszi egyedivé és érdekessé, hogy A. Tóth Sándor íróportréi - szám szerint huszonöt lap - ezúttal kerülnek először nyilvános­ság elé. A rajzok megszületésének, a sorozat létrejöttének megértése kedvéért azon­ban vissza kell kanyarodni a históriához, a múlt elbeszéléséhez, a krónikás adatokhoz. Németh László nem az egyetlen íróvendége volt a pápai kollégiumnak. A magyar művelődésnek az a dunántúli műhelye, amelynek képzőtársasága 1941-ben száz évre tekintett vissza, az a kollégium, amelynek Jókai Mór és Petőfi Sándor volt a tanítvá­nya, a huszadik század derekán is a kultúra és az emberi tisztesség szolgálatán mun­kálkodott. Németh László pápai előadását számos kortárs író látogatása előzte meg, illetve követte. Járt itt budai villájának lebombázása után Zilahy Lajos, aki a „ki­tűnőek iskolájáról" beszélt... Veres Péter lélektani tárgyú előadást tartott a „fiatalok tudathasadásáról"... A meghívások egyik fő szorgalmazója Szathmáry Lajos tanár, az Égető Eszter Szilágyi tanár ura, aki korábban Vásárhelyen a tanyasi gyerekek föl­segélyezésére a Cseresnyés kollégiumot szervezte, a másik kezdeményező pedig A. Tóth Sándor tanár és festőművész volt. A város és a kollégium nemcsak fórumot adott az írói gondolatnak, nemcsak írókat látott vendégül, hanem a maga kebelében is tűz­hely volt: fölnevelte, gondozta és értékes, használható hozománnyal bocsátotta szárny­ra tehetséges fiait. A pápai kollégium diákja volt a gimnázium igazgatójának a lánya, Rab Zsuzsa. Pápán tanult és érettségizett Somogyi József, Nagy László és Csoóri Sán­dor. Nagy László egyenesen A. Tóth Sándornak köszönheti érdeklődése, festői tehet­sége fölébresztését, szakszerű művelését, s 1946-ban tanára biztatására iratkozik be a budapesti Iparművészeti Főiskola grafikus szakára. Az elmondottak, valamint A. Tóth Sándor kapcsolata több más kortárs magyar íróval - Illyés Gyulával, Kassák Lajossal, Károlyi Amyval, Kós Károllyal, Lázár Er­vinnel, Szabó Dezsővel, Szombathy Viktorral, Vathy Zsuzsával, Veres Péterrel, Weöres Sándorral - adnak magyarázatot e portrésorozat keletkezésére: ők azok az írók, akik a lapokról ránk néznek. A rajzok nem kiállításra, nem a végérvényes kép igényével készültek, de alkotó­juk nem is dobta el őket, megőrizte, s a lapok megmaradtak hagyatékában. Vázlatok

Next