Jelenkor, 1984. január-június (27. évfolyam, 1-6. szám)
1984-05-01 / 5. szám - Sőtér István: Könyvek és éjszakák
szakonként újrakezdődő pályatöredékeiben mutatja be. Ez a megoldás az igényesebb és az újszerűbb, ehhez azonban a folyamatosság intenzívebb érzékeltetésére lett volna szükség. Amikor Aranyt és Babitsot részekre kényszerül szabdalni, a bemutatott korszakot tulajdonképpen nem gazdagítja, hanem szegényíti, mint egy folytatásos regény, melynek heteken át maradnak ki a folytatásai. Egyébként korképei közül legkevésbé a két világháború közti korszak panorámájában tud rendet teremteni; itt mintha lankadna a mindeddig oly bravúros iram, de az is lehet, hogy Nemeskürtynek legmélyebb köze a régi irodalomhoz van, amiről az első kötet pompás portréi, Zrínyiről, Gyöngyösiről és Pázmányról ugyancsak tanúskodnak. Nagy és méltó tett volt ennek a könyvnek a megírása, és az irodalomtörténész, aki tudományát sem szereti kevésbé mint az irodalmat, szeretni fogja Nemeskürty István könyvét is, melyben a tudomány éppúgy nem korlátozza az irodalmat, miként az irodalom sem a tudományt. 483