Jelenkor, 1985. január-június (28. évfolyam, 1-6. szám)
1985-01-01 / 1. szám - Ágh István versei
TÁNCBAN DUKA1 TAKATS JUDITTAL Duka, 1984 Halottak napja Két öregasszony temet sárga-, fehér-, lila krizantémot a sírba, kérdezem, merre van Dudi sírja, ha ilyen buja temetőparkban elfelejtettem megtalálni, mert elkeveredtem a hazatérő tehenek emléktőgyei rózsaszín ruganyzásával, ostordurrantgatással, kolomppal, mintha múltamból csupán ennyi ringna, s az a kripta valahol, valami félrelökött bozótban fehéres, akár félre sodródott csónak, vagy óriás félpár topánka, melyből féllábbal kilépett férfibecézésre a faluba száműzött, lehetne kurtizán nemestartású nő, hogy táncoljon velem a kétszáz évvel idősebb öregasszonyok szeme láttára, s mi táncolunk a temetőben, táncunkban csókolózunk, zsinórírással átírjuk szájunk belsejét, madár szárnyunkkal letöröljük szerelmünk piros krétamázát, itt az utolsó lepkék, itt tér haza utoljára a csorda, itt kolompol, szuszog, nyáladzik újra a régi alkonyat az aszfaltúton, temetőnél tovább a söröző kamaszok előtt húzott vonalban táncolunk hazafelé kiürült kúriánkba, az elárvult klavír fantom billentyűi fölé.