Jelenkor, 1989. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

1989-07-01 / 7-8. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Elvesztett otthonok (Kabdebó Lóránt interjúja)

KL:­­ Meglehet. De beszéljünk a regényeidről. A kritika egy része a fiatalok problémáival foglalkozó regényeidet kitérőnek tartja. KGE: — A kritika téved; ezek az írások szemléletükben nem térnek el a többitől. A bajuk az, hogy félregények. KL: — Ezt hogy érted? Miért volna félregény a Változatok hegedűje, A burok, a Dráma félvállról, a Nők apróban? Ezek szabályosan befejezett regények. KGB: — Bizonyos szempontból csakugyan be vannak fejezve mint regények. Emberileg nincs végük. A burok e tekintetben kivétel, Ildi ugyanis elindult a jó úton, otthonra talált az életben. Emlékezz vissza Noémi pályafutására, ami három szakaszra oszlik: árvaház, züllés, sikeres beilleszkedés a társadalomba. Ez az utóbbi fázis hiányzik az én fiatalokkal foglalkozó regényeimből. A hatvanas években fölfigyeltem egy sereg érdekes társadalmi jelenségre, ezeket földolgoztam írásaimban. Ám a tör­ténet, amiben fiatal hőseim szerepelnek, megreked életük Sturm und Drang perió­dusában. Azaz életüknek csak a zavaros első felét írtam meg, a történet másik feléről szót sem ejtettem. Azért félregények ezek, mert befejezetlen sorsokat ábrázolnak. Érzem a felelősséget, és szívesen megírnám a harmadik szakaszt is, hogy a kép teljes legyen. Sajnos, ennek a feladatnak az elvégzésére már nincs se módom, se időm. KL:­­ És honnan vetted a bátorságot, hogy a fiatalokról, egy, a tiédtől külön­böző nemzedékről írt. KGB: - Onnan, hogy igen sok fiatal megnyilatkozott nekem. Én az a típus va­gyok, akihez bizalommal fordulnak öregek és fiatalok egyformán, beavatnak leg­bensőbb ügyeikbe. Seregnyi fiatallal ismerkedtem meg Noémi és húgom fiai révén. Sokan elbeszélték életük történetét. Türelmesen hallgatok meg mindenkit, amíg rá nem jövök, hogy hazudik. Néhány keresztkérdés helyszínről, időről s a hazudozó máris lebukott. Hála a vallomásoknak, hatalmas anyagra tettem szert. Mint említet­tem, először csak a szleng izgatott, vagyis a nyelv, később fokonként behatoltam az argó mögött megbújó világba. Amikor már otthonosan mozogtam benne, megjött a bátorságom is. De hangsúlyozom, leendő hőseim életének csak egy kicsiny hányadát ismertem meg, tehát már az is dicsekvés, ha félregényről beszélek. KL: - Közismert érdeklődésed a szépnem irányában, legendás sikereid, kapcso­lataid anekdotái közszájon forognak. Ezzel a baráti körrel csak amolyan apa-gyermek viszonyban maradtál, avagy egyes leányzókkal - hogy mondjam? - bensőbb kapcso­latba is kerültél? KGB: - Is-is. A lányok között akadt néhány, akit az apa-gyerek viszony nem elé­gített ki, gyarló vagyok, de szeretem is a gyarlóságnak ezt a formáját - éltem hát az alkalommal. Többet megírtam lányismerőseim közül. Egyről beszélek csak, Lorettáról, aki éppúgy nem Loretta, mint ahogy Noémi nem Noémi. Ennek a lánynak fölbújtan szép alakja volt. Közlöm a méreteit, hogy fogalmat alkothass anatómiai csoda számba menő testéről. Tehát mellbősége 105, csípője ugyanannyi, ehhez végy hozzá 172 centi­méter magasságot és 52 centiméter derék méretet. S ha mindehhez hozzáveszed, hogy a felső combjának átmérője ugyancsak 52 centiméter, nyilván belátod, hogy egy ritka anatómiai csoda áll előtted. KL: - Minden barátnődnek fejből tudod a méreteit? KGE: - Csak ennek az egynek, az is a véletlen műve. Ingeket exportáltunk Svéd­országba s minden inghez aktképet mellékeltünk. Fotós barátom meglátta Lorettát — együtt jártunk a Lukács fürdőbe. „Beszéld rá a barátnődet, hogy hagyja magát le­fényképezni" — biztatott. Loretta örömmel kapott az ajánlaton, csak akkor ijedt meg, amikor le kellett vetkőznie. Meztelenül annál büszkébbnek mutatkozott, mint egy királynő, húzta ki magát. Minden ízében nő volt. A Melódia presszóban szakított velem, oly mesterien, hogy sokáig azt hittem, én kezdeményeztem a szakítást, ő is beavatott benső ügyeibe, regényt írtam róla, a Változatok hegedűje róla szól. Itthon nem tudott elhelyezkedni, valahogy kiügyeskedte magát az NSZK-ba. Ma az egyik jóhírű zenekar prímhegedűse. Férjhez ment. KL: - Mit szóltak hozzá azok, akiket megírtál? Ráismertek magukra? Meghara­gudtak rád?

Next