Jelenkor, 1991. január-június (34. évfolyam, 1-6. szám)

1991-01-01 / 1. szám - Mészöly Miklós hetven éves - Csorba Győző: A város oldalában (Csuhai István interjúja)

CSORBA GYŐZŐ A város oldalában* Kérdező: Csuhas István CSI:­­ Nemes Nagy Ágnes egyik esszéjében használja a „háromesztendős irodalom" kifejezést. A háború utáni éveket jelöli ezzel. Azt érzékelteti vele, hogy a magyarországi szellemi-művészeti életben elkövetkezett egy olyan idő­szak, amely rövid időre ugyan, de abban a gazdagságban, sokszínűségben tu­dott megmutatkozni, ami jellemző volt a korábbi évtizedekre, vagyis a két hábo­rú közötti évekre. Az irodalom szabadságát is jelentette ez a rövid szakasz. Ar­ról sokat tudunk, hogy a háborúból kikeveredő ország életében ez a „háromesz­tendős irodalom" milyen szerepet játszott; arról viszont kevesebbet, hogy mit jelentett ez itt, Pécsett. CSGY:­­ A „háromesztendős irodalom"-nak, amit Nemes Nagy Ágnestől idézel, itt Pécsett is megvolt a története. 1945-ben, ha jól emlékszem, újra elkez­dett mozgolódni a pécsi értelmiség. Megalakult egy olyan társaság, amihez ha­sonló az én tudomásom szerint sehol az országban nem volt: az írók, Művészek, Tudósok Szabad Szakszervezete. A neve is mutatja, hogy ennek a szervezetnek három csoportja volt: a tudósok csoportját Lissák Kálmán biológus, egyetemi ta­nár vezette, a képzőművészekét Martyn Ferenc, az írókét pedig én. Az írók ese­tében meglehetősen groteszkül jártunk el, mert a tagokat úgy toboroztuk, hogy az újságban közzétettük: aki írónak érzi magát, annak köztünk a helye. Ez pél­dátlanul liberális és vakmerő módszer volt. Az lett az eredménye, hogy felhívá­sunkra jött mindenki, akinek valaha is toll volt a kezében. Hetente rendszeresen találkoztunk, és én rettentő sokat kínlódtam. Talán mondanom sem kell, hogy roppant sokan vélték magukat írónak. Azt hiszem, azt sem kell mondanom, hogy még a fele sem volt az. Mindenesetre a szervezetnek ez a tagozata megszü­letett, és a működése ehhez az időszakhoz köthető. Egy szabad társulásra gon­dolt, amely tulajdonképpen nem azért volt jó, mert nagyszerű remekműveket hozott létre, hanem azért, mert itt a tehetségesek is láthatták egymást. CSI:­­1946 végén például a képzőművészek kiállítást rendeztek az itt élő fes­tők, grafikusok munkáiból, és erről Hamvas Béla írt egy rövid méltatást a Sor­sunkba. Másutt azt már elmondtad, hogy vele éppen e kiállítás kapcsán ismer­kedtél meg. CSGY: - Igen, én ekkor, éppen ennek a szervezetnek a jóvoltából kötöttem Hamvassal barátságot. Nálunk később többször is megfordult. Nagyon jó kap­csolatai voltak Várkonyi Nándorral és Martyn Ferenccel is. CSI: - Az említett Hamvas-írásból az is kiderül, hogy Pécset tulajdonképpen * Részlet az azonos című életrajzi beszélgetésből, amely a Jelenkor Kiadó gondozásában 1991-ben jelenik meg.

Next