Jelenkor, 1996. július-december (39. évfolyam, 7-12. szám)
1996-07-01 / 7-8. szám - Szilasi László: Pleonazmus: a vízjel retorikája (Mészöly Miklós Családáradás című beszélyének domináns trópusáról)
A pleonazmus a (korán felbukkanó, egy egész bekezdést elfoglaló) „Persze, kérdés"mondat (12.) pszeudo-alakzata. Más szavakkal: annak a wittgensteini javaslatnak az újragondolása, miszerint az 'a ' a' képletből egy 'a' és egy egyenlőségjel eltávolítható, vagyis (ellentétével, a nem kevésbé gyakori oxymoronnal párosulva) annak a kérdése, hogy létezik-e bármi, ami önmagával teljesen azonos. (Illetve nem kevésbé fontos - , ami teljesen nem.) Saját példáim is vannak: „Együttérző részvét." (150.) „Szenvedélyesen szenvtelen." (150.) Most akkor, végeredményben, mi is ez? Hiba? Alakzat? Pleonazmus? Oxymoron? Egyik sem? Mindkettő? Mit jelent az, hogy együttérzés. Részvét. Szenvedély. Szenvtelenség. De nem is a jelentés a fontos itt, hanem a működés. A pleonazmus vesz két szót, amelyekről úgy ítéli, hogy mindenki fejében készek, szétszereli, megnézi alkatrészeit, aztán mintha nem is lenne semmiféle előzetes terve, valamiként ismét összerakja, ám a szerkezet ezután már az általa megszabott szabályok szerint működik, és működik. A következőképpen. A pleonasztikus jelző először feleslegesnek látszik. A részvét: együttérzés. A pleonasztikus jelző azonban ezután rákérdez erre. Azzal, hogy látszólagos feleslegessége ellenére, azzal együtt a végletekig pontosítja a jelzett szót. Olyan részvét, amely együttérző. A részvét tehát nem feltétlenül együttérzés. Ezután pedig tagolásra, elemekre bontásra, etimológiára sarkall. Értelmezésre. (Nem véletlen, hogy a pleonazmus legközelebbi retorikai rokona nem az ismétlő kettőzés [conduplicatio], hanem a helyettesítő értelmezés. Az interpretation() Aki részt vesz, nem mindig érez együtt. A tagolás azonban megszünteti az egységet, kétséget ébreszt a jelentés bizonyossága felől. A szó ilyen szoros értelmében, valójában, tulajdonképpen: részt lehet-e venni? bármiben is? Együtt lehet-e érezni? Bárkivel is? Épp ehhez a felmerült kétséghez viszonyítva lesz aztán éppen hogy nagyon erős állítás az eredeti „együttérző részvét" jelzős szerkezet, (ti. hogy ilyen van, pedig a részei nem nagyon, nem is biztos, hogy vannak), amely azonban létében és jelentésében immár úgy erős, a belső megvitatottság által, hogy sohasem felejtheti létét és jelentését illető radikális kételyeit. Valami, ami nagyon erős, de nem biztos, hogy létezik, egy széthullott, de végre valódi dimenzióra utal, ami lehetetlen. V. Summa Ebben az értelemben tehát a pleonazmus (szakirodalmi citátumok parafrázisai következnek), a rögzítetlenség zsúfoltan is gyönyörű rendetlensége, kaotikus rendje, amely nem az elrejtett jelentés vagy történet köré szervezi az olvasást, hanem folyamatos mozgásával ezek virtualitására, és rögzítetlenségére hívja fel a figyelmet, téblábolás apró részleteknél, a finom világszerkezet felsejlése, az összefüggéseket elfedő szabálytalanság és kivétel, igen erős és súlyos, nem-tudom-mit-jelentő nem-tudom-micsoda, semmitmondó jellemző, jelent, de inkább működik, egy el nem mondott történet jelzése, a megfejtés után sem összeálló keresztrejtvény, kibogozandó nyelvi csomó, valaminek a komprimált változata, de olyasminek a komprimált változata, ami tulajdonképpen nem léte- 29 Cornificius: A C. Herenniusnak ajánlott retorika. IV. XXVIII. Bp., Akadémiai, 1987. 242-243.