Jelenkor, 1996. július-december (39. évfolyam, 7-12. szám)

1996-07-01 / 7-8. szám - Nagy Gabriella: "Vonulnak bizony a felhők" (Nádas Péter: Vonulás)

NAGY GABRIELLA „VONULNAK BIZONY A FELHŐK" Nádas Péter: Vonulás* JELENÉSEK I.­­ „AKI LÁT. AKI Ő. AKI MÁS. AKI VALAKI." 1. „Szabadíts meg a képektől" A látás klasszikus/hagyományos és modern pusztulástörténete áll egymással polé­miában Nádas Péter Vonulás címen közreadott két filmnovellájában (Vonulás, 1973 és A fotográfia szép története, 1992). A Vonulás némi nagyvonalúsággal Pál jelenéseinek, egy Nádas-féle apokrifnak a könyve, melyben a „szabadíts meg a képektől, mindentől, amit látok, mert kín" kívánsággal­­az elhangzó szavakkal! - „Rohadt mondatok. Ezek az állandó mondatok.") szemben/ellenére a látomás és a filmi gondolkodásmód a szöveg alapanyaga. Kiáltás azonban nincs, az éghetetlen film pe­reg, és mutatja a táncot (memento mori), a vonulást, a kétes megváltást, az utolsó ítéletet, ami után megszűnik a test, kietlen, üres lesz a világ. Csak a hang marad és mindenen túl a kép. A filmnovella szokatlan műfaj, novella és filmforgatókönyv között. Olyan (ál)irodal­­mi mű, amely az irodalmi/nyelvi kifejezést eszközül használja a filmi gondolkodás re­konstruálására. Irodalom, amely célja szerint mégis kilép az irodalom fennhatósága alól, ám a film terébe még nem lép. Éppen ezért lehet alkalmas szó és kép, szöveg és kép/fo­­tó/film szembesítésére, és ezek által az emberi értelem állapotának (human under­standing) újragondolására. Nádas Péterről a legkevésbé sem állítható, hogy bármely műve egy elméleti problé­ma reprezentációja volna. Ám a műfaj (avagy annak kijátszása) és az azzal reflektív vi­szonyban álló nyelvi szint, az értelem/semmi és kifejez(őd)és közötti intenzív feszültség és állandó egymásnak felelgetés eleve tartalmazza a teoretikus elgondolhatóság lehető­ségét és szükségét. Mert ez esetben­ az író a kép képének absztrakcióját (szöveget) abszt­­rahálja képpé. Vagyis miután valóságból elvont kép (a látvány) mágikus, archaikus, szimbolikus formájának absztrakciójaként megszületik a szöveg, azaz a fogalmi, lineá­ris, történeti gondolkodás jelrendszerébe jut mint másodlagos absztrakció - ráadásul itt a kép (mint téma) képének szövegbe fordítása történik -, azt újra képbe transzformálja. Ekképp a tapasztalati valóságot az azt re-re-reprezentáló kép - akárhogy is nézzük - ki­sajátítja, leigázza. Egyedüli valóság a fiktív mindenkori néző/olvasó lehet, aki lát/néz és a „fényképész hatalmas és rettenetes énje". Vilém Flusser történelem, avagy történet utáni tudatformának nevezi, ami a fotográfiában, filmben megnyilvánul. Nádas művében a történetet (történeteket) nem lineáris/historikus/kronologikus rendben, hanem töredékek, állandó modulok körkörös vándoroltatásával értelmezi újra, az időből kiragadott szeleteket az aktuális időbe lopva. A Vonulás­ban a látszólagos vo­nalszerű előrehaladás (a menet) a tudatban zajlik, a képek egyfajta emlékezés/képzelet­ * Két filmnovella. Vonulás [1973, Kézdy-Kovács Zsoltnak]; A fotográfia szép története [1992, Monory M. Andrásnak]

Next