Jelenkor, 1998. január-június (41. évfolyam, 1-6. szám)
1998-02-01 / 2. szám - JAK Tanulmányi Napok '97 - Márton László: A kitaposott zsákutca, avagy történelem a történetekben (Két példa)
xión keresztül közelíthető meg - mindenekelőtt az író számára. (A naiv olvasó és vele a reflektálatlan olvasás tovább él, de ez szociológiai probléma.) S még azt is állítom, hogy e negyed század óta nyomon követhető szándék nélkül nem jöhetett volna létre sem a Dzsigerdilen, sem a Bestiárium..., s főleg nem volna velük kapcsolatban megfogalmazható a hagyomány elbeszélői dekonstruálásának mint paradigmának lehetősége. Ismétlem: e két könyvet példának tekintem, nem áll szándékomban őket sem fölstilizálni. A kilencvenes évek két jelentős magyar regényéről van szó; mindkettő áthajol a tizenkilencedik század fölött, s mindkettő szervetlennek hitt nyelvi és irodalmi elemekből hoz létre szerves egészet. Háy János lényegében pikareszk regényt írt: főhősét és narrátorát keresztül-kasul utaztatja a törökkor végi Magyarországon, különféle kalandokba bonyolítja, a bonyodalmak tétje pedig részint egy nő (ennyiben a regény Erósza, a műfaj hagyományaihoz híven, közvetlenül irányul tárgyára), részint a szívnek a címben olvasható gyönyörűsége (amely az emberi létezés legintenzívebben regényesíthető célja, illetve problémája). Ennyiben nemcsak igazat adhatunk a - nyilván Háy által írt - fülszövegnek, amely szerint „Ez egy rendes regény", hanem e megállapítást a regény lényegébe vágónak kell tekintenünk. Csakhogy az ilyesfajta lényegbe vágó deklarációk többnyire a manifeszt tartalom ellentétét vannak hivatva kifejezni; a fülszöveg ironikus módon arra hívja fel a figyelmet, hogy ez tehát mégsem rendes regény, hiába „van neki cselekménye, szerkezete, stílusa", hiába „van neki mindene". Annak ellenére, hogy „van benne hősiesség, kaland, szerelem, vér - van benne minden". Ez a minden, ez persze vérbeli regényírói célkitűzés, akár háttérként, akár közegként valósul meg. A magyar pikareszk mintája Jókai írásművészetében alakul ki, akkor, amikor a műfaj tapasztalatait egyszerre kell fölhalmozni és földolgozni, s amikor az elbeszélői problémák elmélyítésére már csak a színre lépő modern szórakoztató irodalom kívánalmai miatt sincs idő. Ezzel, valamint a kiegyezés utáni, kultúrnemzeti önlegitimációval magyarázható, hogy a magyar pikareszk cselekmény ideje szinte kötelező érvénnyel helyeződött a török vagy a kuruc korba. Ellenpróbaképpen érdemes egy pillantást vetni a szintén pikareszk elemeket mozgató, de „korszerűbb", vagyis kortárs cselekményű tárcaregényre: milyen sokáig nem volt képes elmélyülni, s felületességével együtt milyen szűkös maradt elbeszélői belső tere is, a Nagy Ignác-féle Magyar Titoktól egészen a Kiss József-féle Budapesti rejtelmekig. A belső tér kitágítására Bródy Sándor, az elmélyítésre Krúdy és Tersánszky fog sort keríteni; addigra azonban a tárcaregény mindenfajta közkeletű regénymintától eltávolodik. Másfelől viszont a Kemény Zsigmond utáni török kori tárgyú regény telítődik pikareszk elemekkel, vagyis a forma egyszerre lazul fel és merevedik meg. E folyamat végpontja az Egri csillagok, ahol nemcsak a szeretett nőt kell megtalálni és visszanyerni, hanem a magáncélú kalandozásnak mintegy fel is kell oldódnia és igazolásra kell találnia a nemzeti küzdelemben. Azokban a későbbi gárdonyizó regényekben, amelyek e pikareszk mintát követik, az elbeszélés Erósza vagy tökéletesen abszorbeálódik a Jó és a Gonosz küzdelmében, amely emiatt eleve el is van döntve, s a Gonosz csak azért van, hogy a Dobó István-szerű steril pozitív hősnek legyen kit legyőznie (így épül fel például A Tenkes kapitánya; egyébként mulatságos, hogy a Gárdonyi-epigonok milyen eltökéltséggel erőltetik rá ezt az optimista képletet a magyar történelem legsúlyosabb vereségeire), vagy pedig az ábrázolt konfliktus infantilizálódik, amennyiben gyermeki nézőpontból válik láthatóvá, s a Bornemissza Gergely-szerű főhős minden hányattatás után is megmarad az éretlenség állapotában (így működik például A Vöröstorony kincse). Háynak tehát, amikor pikareszk regényt ír, már tárgyválasztásában is követnie kell mint