Jelenkor, 2001. július-december (44. évfolyam, 7-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám - Milbacher Róbert: "S mi vagyok én, kérded...": Az Arany-önéletrajz narratív rétegei
nak.29 Továbbá: Ercsey emlékiratában arról számol be, hogy az idős anya, aki a szülésbe belebetegedett, nem tudta szoptatni (táplálni) a kisfiút: „így aztán az első napokban a közelbe lakó oly nők, kiknek épen kis gyermekök volt, jöttek el megszoptatni a kisded Aranyt, későbben pedig saját egyetlen nővére, ki már akkor térjesült állapotban volt s kinek épen akkor az idő tájban született gyermeke, szoptatgatta a kisded testvért... S csakis ezen testvéri feláldozó ritka szeretetnek köszönhető, hogy Arany életben maradt."30 Más szóval Aranyt nem egyetlen anya,31 hanem tulajdonképpen a nép maga táplálta: a nép kebléből szívta magába a nemzet iránti elkötelezettséget. így aztán végső soron azt a szakirodalmi közhelyet is az életrajz értelmezése legitimálhatja, miszerint „Aranyt is a nép küldte [Kiem. tőlem - M. R.], s ő a magyar néplélekkel újra összeforrott nemzeti szellemnek legjellemzőbb képviselője [Kiem. tőlem - M. R.]."32 Mindez szépen (és talán nem véletlenül) referál arra a Gyulai által kimondott, majd Riedl Frigyes által kifejtett nézetre, mely Aranyban a nemzeti típus megtestesülését fedezi fel, ezt erősítheti továbbá a legkisebb fiú népmeséi toposza is, aki elindul szerencsét próbálni, vagyis (Aranyra vonatkoztatva) elindul, hogy a népi elemet beoltsa a magas irodalom ágába. „Arany gyermek- és ifjúkori viszonyai bármily kedvezőtlenek voltak, mégis nagyban befolytak arra, hogy mint költő és aesthetikus a nép-nemzeti irányt teljes diadalra juttassa költészetünkben."33 A kezdetben népmesei figuraként körvonalazódó főhős (a legkisebb fiú) Arany népiességének determináló tényezőjeként értelmezhető például Danieliknél: „Arany János, a magyar népnek, Vörösmarty és Petőfi társaságában, legkedveltebb, szívhez szólóbb költője [...] ki megtanulta a legfensőbb költői szépségeket is a népnek élvezhető alakban adni elő, — született a tősgyökeres magyar nép egyik ősi fészkében, egyszerű földműves szülei nádfedeles kunyhójában, [...] [szülei] istenfélő, bibliaolvasó, tiszta eszü s erkölcsű emberek voltak, valódi ép példányai azon romlatlan ős fajnak, melyre oly gyakran akadni még a tiszántúli magyar községekben."34 Az Önéletrajz az egyszerűség, tisztaság és naivság forrását így fogalmazza meg: „rendkívül vallásosak lévén [ti. öreg szülei] e hajlam reám is korán elragadt: az ének és a szentírás vonzóbb helyei lettek első tápja gyönge lelkemnek, s a kis bogárhátú kunyhó szentegyház vala, hol fülem soha trágár szót nem hallott, nem lévén cseléd vagy más lakó, mint öreg szüleim és én." Ez a kép a recepcióban az idealizált népképzet ikonjává vált, például Beöthy Zsoltnál: „Ennek a háznak az élete a költőnek az a legrégibb emléke, melyből a Családi kör szövődött, ez a legkitűnőbb magyar paraszt-idill, a munka, a megelégedés, jó szív és vallásosság egyszerű világából."35 Az egyszerűség, erkölcsi érzék, 29 „Első tanítója az édes apja volt, ki az alig három-négy éves fiúcskát megtanította olvasni s beléoltotta a maga mély vallásosságát és erkölcsi érzékét. Az első könyv, melyet fia kezébe adott, a biblia [sic!] volt." Szinnyei Ferencz: Arany János, Budapest, 1909. 2. o. 30 Ercsey, 1883. 3. o. 31 Rozvány György is megemlíti 1890-es emlékiratában (eredetileg megjelent: Nagy-Szalonta és vidéke című hetilapban 1890. január 12. és május 11. között.), hogy a Kölesér utcai nők szoptatták Aranyt: „Századunk ezen legínségesebb két évét azért hozom fel itten, hogy a t. olvasó könnyen kimagyarázható okát értse meg annak: miért nem ápolhatta Arany Györgyné saját anyai tejével 1817. márc. 1-én [sic!] született Janika fiát, miért kellett a Kölesér utcai kisgyermekes anyáknak Arany Györgyné segítségére lenni, és végre miért kellett éppen a kis csecsemő 20-22 évvel idősebb nénjének Sárának, az időben már férjezett Jámbor Jánosnénak, a kis csecsemő dajkálását egészen magára vállalnia?" Rozvány György: „Arany János életéből", in: Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet, Budapest, 1960.137. o. 32 Arany Négyessy Lászlótól. A költő születésének százados évfordulója alkalmából a Kisfaludy- Társaság ajándéka a magyar tanulóifjúságnak. Budapest, 1917. 4. o. 33 Gyulai, 1883. 277. o. 34 [Danielik], 1858.153. o. 35 Beöthy Zsolt: Arany János, Budapest, 1923. 8. o.