Jelenkor, 2002. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2002-04-01 / 4. szám - Lengyel András: Alkat és mű: Füzi László Németh László - könyvéről
LENGYEL ANDRÁS C U(ALKAT ÉS MŰ ‘ Fűzi László Németh László könyvéről’ A meghívó Fűzi László könyvéről való beszélgetésre invitál. Ez, ha a beszélgetés nem fecsegést jelent, ma egyáltalán nem egyszerű feladat. A nehézség több dologból fakad. 1. A könyv, amelyről szólni kell, igen gazdag anyagú, vaskos, közel hétszáz oldalas mű. Az elemzésre váró problémák olyan gazdag szövedéke jelenik meg benne, amelynek behatárolt időben legföljebb egy-egy mozzanata beszélhető meg. 2. Németh László életműve, amely ugyancsak rendkívül részletgazdag, mára recepciójának olyan szakaszába érkezett, amelyben a korábbi, viszonylag szilárdnak látszó értékítéletek is bizonytalanná váltak; mára a hetvenes-nyolcvanas évek Németh László-képe - kimondatlanul is - megrendült, a szellemi élet egészére érvényes új konszenzus pedig még nem alakult ki. Ma már és még nyitott kérdés, hogy egy nagy író korszakos jelentőségű életművéről, vagy - Fejtő Ferencet idézve - egy „kártékony zseni" alapvetően problematikus produkciójáról, esetleg - ahogy József Attila vélte - „egy elveket még elnagyoltan sem képviselő" író-ideológus korspecifikus teljesítményéről van-e szó. S bár az író kitartó tisztelői a mostani centenáriumra is jó néhány művel jelentkeztek, az olvasói érdeklődés minden jel szerint mára jelentősen megcsappant. Az első benyomásokra építő ítélkező akár az életmű érdektelenné válására is gondolhat. 3. Ma igazi Németh-specialistának, a nagy terjedelmű életmű részleteiben is otthonosan mozgó szakértőnek legföljebb néhány kutató tekinthető - magam például semmiképpen nem tartozom közéjük. Az az anyagismeret, amely a véleményt nyilvánítótól elvárható, ma csak keveseknek sajátja; legtöbbünk csak más életművek ismerőjeként, az érintkezési pontok felől közelítve tud Németh Lászlóról megnyilatkozni, s ez szükségképpen magában rejti az értelmezés esetlegességének veszélyét. E helyzet alapvetően behatárolja lehetséges mondandómat. Nem vagyok ugyan híve annak, hogy a recepció ingamozgását az irodalomtörténész szolgaian kövesse, a hatástörténet azonban kétségkívül előtérbe állít bizonyos fejleményeket, míg másokat - pillanatnyi „érdektelenségük" következtében - háttérbe szorít. Azaz, akár akarjuk, akár nem, valamiképpen előre tematizálja beszédünket. Ezért úgy gondolom, az lesz a leghelyesebb, ha a könyv egészéről csak röviden, summázva szólok, s csupán egyetlen problémát, amely a könyvben is megjelenik, s magam is lényegesnek vélek, próbálok meg saját nézőpontomból értelmezni. A könyv egészéről általánosságban magam is csak azt mondhatom, amit egyik kritikusa, a Németh-életmű alapos ismerője, Monostori Imre már kimondott: „Fűzi László [...] könyve a legjobb Németh Lászlóról szóló könyvek közé tartozik, összességében megítélve: rangos irodalomtörténészi (egyszersmind filológusi) teljesítmény" (Új Könyvpiac, 2001. 8-9. sz. 5.). A teljesítmény, úgy vélem, két, egymást támogató fejleményre alapozva jöhetett létre. Egyrészt Fűzi László régi, kitűnő ismerője a Némethéletműnek, immár legalább negyedszázada kutatja azt, s ez a könyve egy hosszú és * * A szöveg Budapesten_a Bibó István Szellemi Műhely Fűzi László Alkat és mű. Németh László * 1901-1975 című kötetéről (Kalligram, 2001) rendezett vitáján hangzott el, 2001. október 29-án. 440