Jelenkor, 2002. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)

2002-01-01 / 1. szám - Mészöly Miklós és Szederkényi Ervin levelezéséből

sokét is - most majd lassan beindul ez a „motor" is. Az átállás nem volt könnyű (egy érv a „más" reflexek hálózata is­­) - de mindjárt munkába fogtam, hogy ne legyen időm - mire is? Szóval dolgozom erősen. A regény végét (persze), amit kint írtam, átdolgoztam. Magvető hozza év elején (s a Kortárs szept.ben) - s a Szépirodalminak kéne a Nyomozás­­t (regény) év végére befejeznem. S két új (hosszabb lélekzetű) terv - idő alig-alig marad „tár­saságra" - pláne „irodalmi életre" (sosem is éltem ilyet). No­­ így még Pécsre sem, eddig­­ pedig a javát szóban akarom, s kicsit kevésbé szorítottan. Aug­ban valamikor - mikor leszel otthon? - Ha nem írtam is - kösz, hogy helyet adtál a „vers-szerűségeknek" - majd alkalma­sint megint, ha „leforgácsolódik" efféle. (Bár valami kötetfélét is állítgatok össze, ilyenekből.) - Most egy „másfélét" küldök; írtam hozzá pár sor lábjegyzetet (ha szempontként merülne fel mégis, hogy „kisebbeknek" íródott, bár megfogalmazásában, lényegében ugyanaz, mint a Nyomozás). Fodor Bandi szerkeszt egy ilyen kötetet, s neki annyira tetszett, hogy gondol­tam, mégis postára adom. Meglátod. Hamarosan egy Gyerünk Matróziába c. mese-grotesz­­ket is küldök (a Vitrinkatonák folytatása, ami Nálad jött, három részes lesz, a Matrózia a má­sodik­­) Személyesebb dolgok - Ali szinte hazaérkezésem óta kórházban; sok éves, régi dolgok, most műtét is. Mesélt jó­ emberi beszélgetésetekről, telefonon. Negyedszázada küzd, küz­dünk a betegségeivel, nincs egyszerű szabálya az ilyesminek, csak labirintus-mélységei. Különben­­ különben jól, egy kis Citroennel gazdagodtam kint, boldog vagyok vele, csavargó rohanásaimat legalább kiélhetem. Szeretettel, viszlázig ölel Miklós [A regény a „Film", Kortárs, 1975/9, 10,11,12. kötetben, Budapest, Magvető, 1976; a versek, 1975/1. Az említett küldemény, illetve a „Gyerünk Matróziába!" folyóirat közléséről nincs tudomásunk, ol­vasható a Lassan minden című gyűjteményes kötetben, Budapest, Századvég, 1994.] 17. Kedves Miklós, a jó ég tudja, miért nem jutnak el hozzád leveleim. Küldeményeidből, majd leveleid elmondásából úgy látom, egyet se kaptál meg. Szerencsére Tőled - remélem - mind megérkezett, s írásaidat rendre hoztuk minden második hónapban. Most feleséged küldte el új ciklusodat, ez még jobb, mint első verskül­deményed, s szívesen közöljük. Néhányat mégis elhagynánk, hogy még erősebb legyen a ciklus. A következőket hagynánk el: Diaverés után, Ugyanaz, Öt perces..., Helyzet. A többit hozzuk a legközelebbi, a júniusi számban. (Az áprilisi és májusi szám össze­vont felszabadulási jubileumi szám!) Lenne egy kérdésem, kérésem is. 11-én meghalt Várkonyi Nándor, 20-án temettük. Úgy emlékszem, ő közölte első írásaidat, még a Sorsunk­ban. Ha volna róla mondandód, kérlek, írjál valamit. Júniusban egy összeállítást szeretnénk szentelni emlékének. A kéz­iratot legkésőbb május 3-ig kellene megkapnunk. Ha írnál, nagyon örülnék. S remélem, hamarosan jössz haza, s Pécsre is ellátogatsz, s elmondod tapasz­talataidat. Addig is szeretettel köszönt hű szerkesztőd: Szederkényi Ervin Pécs, 1975. márc. 27. [A versek: „Képzelt megfigyelések", jelenkor, 1975 /6; a Várkonyi Nándor-összeállításban nem sze­repel Mészöly-írás.] 54

Next