Jelenkor, 2004. január-június (47. évfolyam, 1-6. szám)

2004-02-01 / 2. szám - Ouředník, Patrik: A huszonnégyes év: (részletek)

PATRIK OUREDNIK­Us A huszonnégyes év ■MJ(részletek). VI/3 Emlékszem a szólásra, hogy „hülye, mint egy komcsi fürdőgatyában". VI/4 Emlékszem a szólásokra, hogy „hülye, mint a Nemzetgyűlés",2 „hülye, mint a május elseje" és „hülye, mint Lenin". Emlékszem a szidalomra: „Te tudomá­nyos marxista!" 1­ ­ Patrik Ousedníket (1957) túlzás nélkül nevezhetjük a kortárs cseh irodalom egyik legfigyelemre­méltóbb egyéniségének. Az 1985 óta Párizsban élő szerző a kilencvenes évek elején egy különleges munkával, a „nem konvencionális cseh nyelv" (azaz a különböző zsargonok) szótárával aratott zajos sikert, majd költőként és meseíróként is bemutatkozott. Eddigi pályáját szemügyre véve az a benyomásunk, hogy képességeit minden műfajban ki akarja próbálni: az említetteken kívül adott ki prózát (Rok dtyriadvacel - A huszonnégyes év, 1995). Rabelais szellemiségét és stílusvilágát meg­idéző irodalmi „hamisítványt" (Pojednání o prípadném piti vína - Értekezés a borivás eshetőségéről, 1995), esszét (Hledání ztraceného jazyka - Az eltűnt nyelv nyomában, 1997), emellett kiváló műfor­dító, aki Francois Rabelais, Alfred Jarry, Raymond Queneau és más jelentős szerzők műveit ülteti át cseh nyelvre, miközben szülőhazája irodalmának népszerűsítésére is van gondja: a francia olva­só az ő tolmácsolásában ismerkedhet meg - többek között - Vladislav Vancura, Bohumil Hrabal, Vladimír Holan és Jan Skácel egyes műveivel. S mintha alkotóerejének mindez együtt sem volna elég, a publicisztika műfajában is tevékenykedik, de különböző enciklopédiák szócikkeinek az írása, a szerkesztés és a lektorálás sem idegen tőle - a jelek szerint semmi, ami a szó művészetének fogalomkörébe utalható. A magyar olvasó a közelmúltban már találkozhatott Ouredník nevével, a pozsonyi Kalligram Kiadó ugyanis 2003 őszén jelentette meg az író Europeana című, az esszével és a szépprózával egyaránt rokonítható, de valójában egyik műfajhoz sem sorolható alkotását. A Magyarországon is élénk érdeklődést kiváltó könyv a huszadik századi Európa történelmének szarkasztikus hangú, provokatívan szókimondó s nem utolsósorban a fekete humor jegyében megírt összefoglalása, bizarr „leltára". Az eredetileg 2001-ben napvilágot látott, s egy irodalmi an­két végeredményeként Csehországban az év könyvévé lett Europeana mellett a Huszonnégyes év bi­zonyult a szerző legsikeresebb művének. Az 1995-ben közreadott, majd 2002-ben újra megjelente­tett könyv a szocialista Csehszlovákia történetének három évtizedét, a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas éveket idézi fel a „komoly" memoárokhoz szokott olvasókat alighanem meghökkentő módon, leleményesen­ kiaknázva a felelevenített korszakot olyannyira jellemző nyelvi kliséket, ál­ságos és ostoba jelszavakat, a totalitárius rendszer több mint különös fogalomkészletét. A rendha­gyó visszaemlékezés huszonnégy fejezetet tartalmaz, amelyek számozott, sokszor csak egy mon­datra korlátozódó bekezdésekből állnak. A mű meglepő sajátosságai közé tartozik, hogy a bekez­dések száma a fejezetek számának növekedésével fordított arányban csökken, tehát míg az első fe­jezetben huszonnégy, a huszonnegyedikben már csak egy bekezdést találunk. A szemelvények válogatásánál fontos szempontnak tekintettük, hogy a magyar(országi) olvasó számára ismerős, mélyreható magyarázatokat nem igénylő motívumok és mozzanatok domináljanak. (A jegyzete­ket a fordító, G. Kovács László készítette. - A szerk.)­ Az 1920 áprilisa és 1939 márciusa, valamint az 1948 májusa és 1968 decembere közti időszakban Nemzetgyűlésnek (Národní shromázdéní) nevezték a Csehszlovák Köztársaság (1960 júliusában a „szocialista" jelző is a hivatalos elnevezés részévé vált) parlamentjét; helyét a Csehország és Szlovákia föderációjáról szóló 1968. októberi alkotmánytörvény értelmében 1969. január 1-től a Szövetségi Gyűlés (Federální shromázdéní) foglalta el.

Next