Jelenkor, 2006. január-június (49. évfolyam, 1-6. szám)
2006-01-01 / 1. szám - Utasi Csilla: A Klein-napló titka: Grecsó Krisztián: Isten hozott. A Klein-napló
Hildi és Gergely Ignác egymásra találásának története új jelentésekkel bővíti Számfira tanár úr sorsát, és egyben tipológiai párja Pannika néni és Klein Ede szerelmének. Hildi arcát az utcán petárda roncsolja szét, a helyszínre érkező Gergely Ignác kitart mellette. Ignáccal még a gazdátlan árnyékok idején történt a balesete, addig beszélgetett a kombájn mellett délidőn szalonnázó apja árnyékával, míg egyszer ájultan találták. A téeszesítésbe beletörődni nem tudó, öngyilkos édesapjának guggoló árnyéka hozzátapadt, mindenhova elkísérte. Hildivel való szerelmének beteljesedéséről az elbeszélő megjegyzi: „Ignácnak már nem volt büntetése, nem görgette a sziklát a hegyre csak azért, mert él. Illetve dehogynem, görgette a sziklát jutalomból és örömből a kiválasztottság minden örömével és magabiztosságával. Ő együtt lélegzik a múlttal; egy, a múlttal együtt lélegző faluban ő a zászlóvivő - apja árnyéka nem büntetés, hanem kincs." (207.) Hildi imádta az apa árnyékát, becézte. „Én olyan vagyok, mint a föld, magyarázta Ignác, nincsen árnyékom. Csak másban láthatom meg magam. A Föld árnyéka is csak holdfogyatkozáskor látszik, mikor nálunk éjszaka van. Tehát a szép magyar föld éppen háttal van a Holdnak, az mégis világít egy ideig, míg a Föld hatalmas árnyéka el nem takarja. Olyankor, mikor azt nézed, fejtegette Ignác, látod, micsodán létezel. A te hegyedet. De csak a Hold miatt. Én is csak apám árnyékában látom magam, az ő sötétsége az én sötétségem." (209.) Hildi és Gergely esküvőjén északi fény süt be a keleti fekvésű templom ablakán. Avarka atya a kabala szimbólumaival ad magyarázatot a jelenségre: „Az Örökkévaló lényegét, a beavatottak szerint a szefirák adják. A szefirák egy szempillantás alatt szikráznak föl, akár az örök villám. Vagy mintha ezer nap tűzne ránk. (...) Voltak idők, amikor ezeket az éltető fényeket, a szefirákat Isten belső arcainak hívták. Máskor meg ősidőnek nevezték a bölcsek." (285.) A shekina, a szóbeli Tóra, Isten felénk fordított arca a kabala bizonyos áramlatai szerint képes a színét változtatni, aszerint, hogy a közösség igaz életet él-e vagy sem. Ha a közösség életformája gonosz, a shekina viharfelhőszerűen elsötétül, ha pedig igaz, kivilágosodik. Egy korábbi epizódban Bece a téesz lovainak patkóját odahegesztette a mázsához, s amikor az Üvegszemű Tót felült a bakra, és lovai moccanni sem bírtak, sírva fakadt, úgy érezte, minden leállt. Dunaföldváron a kosztümös nőnek, akihez ismerőseként beszél, az időről fejti ki véleményét. Az anyák a térben igazítanak el, az apák feladata az idővel, a múlttal való szembenézés. A Klein Ede Egyletet árvakörnek nevezi, tagjai férfiak, ezért foglalkoztatja őket a múlt, majd egyszerre tagadó-kérdő formában parafrazálja a regény Móricz-mottóját: „Nem lehet az, hogy úgy van a paraszt élete, olyan röviden, kurtán, mint egy gazdasági év! Hogy a tavasz már kimossa az emlékezetből a telet, a tavaszt meg a nyár, hogy a falu kis házaiban nem maradna jel, hír, emlék azokról, akik elébb lakták? Ilyet érző ember, aki olvassa a Szentírást, nem hihet. Hiszen az Örökkévaló múltja mindnyájunké. Nem jól mondom, drágám?" (233.) A narrátor emlékezését a „nagy összeveszés" fölidézésével zárja. Amikor Gergely Ignácnak a nagyapja árnyékát öröklő fiáról beszélt lelkendezve, félbeszakították a társai, fejére olvasták, hogy az apákat és fiúkat összekötő láncszemről neki nem lehet tapasztalata, hiába tagadja, a kastélyban nőtt fel, ugyanolyan árva, mint a többi állami gondozott. A szent időről, az Özönvíz előtti tudásról szóló elméleteket hiányzó eredetének magyarázatául találta ki. A fordulattal az én-elbeszélő kompetenciája megkérdőjeleződik, ám a narráció egészének érvényessége nem. Gergely a regény végén elutazik Sáraságba. Megérkezését a Klein Ede hazajöttét leíró mondatokkal szinte megegyező mondatok közüik. E gesztus egyrészt az elbeszélés determináló erejére, a szöveg egyik legfontosabb autopétikus kérdésére irányítja újra a figyelmünket: vajon az történik-e csupán, ami meg van írva? Néhány elejtett megjegyésből korábban is tudtuk, hogy Gergely vörös hajú, termete alacsony. A mondatok ismétlődése azonban identitásának kérdését élezi ki, ha Klein Ede gyermeke volna, a kabala hagy.