Jelenkor, 2008. január-június (51. évfolyam, 1-6. szám)
2008-06-01 / 6. szám - A JELENKOR POSTÁJÁBÓL - Reményi Édua: Aki farkast kiált: Válasz Sélei Nórának
unalomig ismételt, egymásra hivatkozó és konfabuláló elméletek után és/vagy mellett annak olvasson utána, hogy például milyen új, kézműves-iparművész hagyomány kezdődött a 19. század második felében az angliai könyvészetben, ugyanis e gyakorlatba is beilleszthető a Hogarth Press, valamint munkatársa, Eric Gill, aki több olyan betűtípust tervezett, amelyet manapság is előszeretettel használnak (például Gillians, Perpetua, Aries). Esetleg hogy ezzel egy időben hogyan alakult át a szakképzés, sőt a művészeti oktatás, főként Londonban: a bloomsberrik közül néhányan például fizetős „vasárnapi iskolában" hallgatták G.E. Moore előadásait a szegény munkásokkal együtt stb. A lehetőségek kimeríthetetlenek. A Hogarth Press lehetett terápia, családi vállalkozás, pénzkereseti forma, publikálási lehetőség vagy egy jól sikerült tréfa és még sok egyéb: hogy melyik dominált ebből, azt csak Leonard és Virginia Woolf tudhatta. A többi csak narráció.