Jelenkor, 2008. július-december (51. évfolyam, 7-12. szám)
2008-12-01 / 12. szám - Csordás Gábor: A harminckettedik év
kiderül - 1990. november 9-én van Kállai Ernő születésének 100. évfordulója. Sokaknak - véleményem szerint az egész hazai szellemi életnek jelentene valamelyes kis elégtételt, hogy eljött az idő, amikor egy ilyen jublieumról már nemcsak a zuglói kultúrházban lehet hangsúllyal megemlékezni. Bárcsak beleférne még a novemberi Jelenkorba, így igazán aktuális lehetne! Üdvözlettel Budapest, 1990. szeptember 5-én Mándy Stefánia [„A természet rejtett arca", megjelent a novemberi számban.] Párizs, 1990. szept. 5. Kedves Gábor! Utánam küldték szerencsére az egyetemre irányított „parafrázis" számot, köszönöm szépen. Jolánka szövege mulatságos, különösen mivel a szerző önnön harlequinruhás játékosságát koromfeketén rosszalló tekintettel méregeti. Mellékelten küldök egy új novellát, c. Munkakörülmények avagy amit a kedves megközelítéséről el lehet mondani. Amit nem lehet elmondani, a 21-22. oldal közti fehér rész üresen marad, esetleg zárt ajtót lehet odarajzolni. Arra kérlek, mihelyt tudod, üzend meg döntésedet. Egyúttal megüzennéd-e a Forrás címét - semmi hírem tőlük. Thinsz Géza versét csak haláláról értesülve értettem meg igazán. Nem tudtam semmit betegségéről, pedig gyakran írt, minden kéziratát elküldte. Ő volt az emigráció szeretetreméltó puttó-költője s az emigráció végét nem élte túl. Barátsággal köszönt Karátson Endre [A novella az 1991 februári számban jelent meg. Thinsz Géza „Nyenyere" c. versét a júniusi számban közöltük.] Kedves Gábor, szívből köszönöm leveledet és készségedet, hogy - mint írod - nyitva állnak előttem a Jelenkor lapjai, elnézésedet kérem, hogy leveledre és kérésedre nem emlékszem, de feledékeny lettem, erre a leveledre is azért válaszolok késve, mert irataim között most találtam rá. Kéziratot pedig azért nem küldök, mert nincs, minden időmet elfoglalja a regény, amin most dolgozom. Ha a sajtót figyelemmel kísérted, tapasztalhattad, hogy sokkal kevesebbet szereplek, mint régebben. Félreértés tehát nincs köztünk. Ha lesz, akkor is valami könnyed írással próbálkozom majd, bár az ilyesmi mintha kiveszett volna a mai irodalomból. Barátsággal üdvözöl 1990 szeptember 5-én [Kolozsvári] Grandpierre Emil