Jelenkor, 2010. július-december (53. évfolyam, 7-12. szám)
2010-09-01 / 9. szám - Weiss János: Barátom, Cseh Tamás
A kötetben szereplő interjúalanyok közül Másik János és Márta István mondják a legérdekesebb dolgokat Cseh Tamásról, a zenészről. A tanult zenészek - akik a zenei élet más területein jelentős életművel büszkélkedhetnek - nagyon érdekes fényben láthatták a zenei autodidakta tevékenységét. Másik János még mintha hezitálna a megítéléskor: „Nem találtam fejletlennek [a zenei világát], mert amit ki akart fejezni, azt kifejezte azokkal az eszközökkel, amelyeknek birtokában volt. [...] Pont elég volt neki ennyi. Nekem pedig tetszett zeneileg, amit ő csinált."14 Márta István is vonakodik az egyértelmű megítéléstől, de elmondja, hogy a kortárs komolyzenészek mit gondoltak Cseh Tamásról. Amikor Márta meghívta az egyik zeneszerzés tanárát egy Cseh Tamás-koncertre, az a következőt mondta: „»Figyeljen, én nem megyek el, és azt sem tudom, maga miért van ott. Miért adja a nevét az ilyen Cseh Tamásokhoz?« [... ] Kvázi azt sugallta, hogy én egy magasabb rendű zenei kaszthoz tartozom. Hogy süllyedhetek odáig, hogy citerával vagy zongorával kísérem ezt a furcsa dilettáns figurát."15 Arra a kérdésre azonban, hogy mit tanult Cseh Tamás az Ad Libitum együttestől, amelyben Márta is játszott, már néhány érdekes dolog kibukik: „Nem tudom, hogy mit tanult tőlünk, de muszáj volt behangolni a gitárját, ott kezdődött. Néha egy-egy bonyolultabb akkordot is meg kellett neki tanulni. De főleg a precizitást: itt bizony kamarazenélésről van szó. Ezek szakmai kérdések."16 Márta komoly kísérletet is tesz a zenei műfaj meghatározására: szerinte a legközelebb akkor kerülünk az igazsághoz, ha ezeket a műveket énekelt daloknak nevezzük, melyek tradíciója Tinódi Lantos Sebestyéntől Bob Dylanig ível. Ez a dal „pillanatnyi pontossággal, metszően reagál a napi állapotokra, és egyben általános érvényű is. Az agy mellett azonos erővel célozza meg a lelket is, tekintet nélkül nemre, korra."17 (Csengey Dénes még egyértelműen a magyar beatzene perspektívájába próbálta integrálni a Cseh-Bereményi-számokat.) A kötetben számos interjú foglalkozik Cseh Tamás filmszerepeivel; én ezeket felülreprezentáltnak is éreztem. Bereményi Géza azt állítja: „Rendeztem őt filmben is, és láttam, hogy színpadon hogyan alakul át, milyen a hétköznapi életben, és tudom, hogy rendkívüli színészi képességei voltak."18 Cseh Tamás valóban szerepelt néhány filmben, Bereményi bevonta A turné című alkotásba, amely a rendszerváltozás utáni néhány év egyik legkiválóbb diagnózisa. Ezek a szerepek azonban általában epizódszerepek voltak. Az interjúkötetben megszólaló színészek pedig többé-kevésbé egyhangúlag állítják, hogy Cseh Tamásnak nem volt színészi repertoárja. Jordán Tamás például ezt mondja: „Hát ő nem volt színész. Nem úgy tekintettünk rá. Énekes volt, színpadon sokszor alkalmazták, de nem volt semmi színészi fegyvertára, nem tudott színész lenni. Föl sem merült ez az igény."19 De ugyanez ott érezhető Törőcsik Mari sorai mögött is: „Nem tudom, a Hamletet el tudta volna-e játszani színpadon. Valószínűleg nem. Ahhoz azért fölkészültség kell."20 Maradnak tehát a dalok. Bereményi rendezőként sikerrel lépett át a film világába, Cseh Tamásnak ez színészként nem sikerült. II. Néhány hónappal Cseh Tamás halála előtt jelent meg A Dal nélkül ... című album, amely egy 1973. szeptemberében készült amatőr magnófelvétel technikailag korszerűsített változata. A felvétel a Huszonötödik Színházban készült, Cseh Tamást az Ad Libitum együttes kí- 14 R. Kiss Kornélia: Micsoda útjaid voltak neked. i. k. 80. o. 15 I.m. 63. o. 16 I. m. 64. o. 17 I. m. 61. o. 1S- I. m. 23. o. 19 I. m. 37. o. 20 I. m. 96. o.