Jelenkor, 2018. július-december (61. évfolyam, 7-12. szám)

2018 / 10. szám - Décsy Tamás: Kép. Primož Repar, Ladányi István, Rudaš Jutka, Ágoston Zoltán, Meta Kušar, Nagy Boglarka, Kerpel-Fronius Gábor és Thomka Beáta, Sári B. László, Keresztesi József, Ludwig Hartinger, Stamka Repar, Beftán Katalin, Márton László és Medve A. Zoltán

Az utolsó oldal első darabja azért érdekes, mert a kötet alapszituációját, a büfésnőhöz való viszonyt összekapcsolja a Parti Nagy költészetében oly fontos kávé motívumával és a nesz szóval: „ha utolsó nápolyimat / elvittem s kis ráspolyodon / fújkálod büfésném / kihalt körömporod és / eltűnődöl / gondolj reám ki majd / egy messzi szisszenés / le­szek csak kisollódon / s egy bögre gyászolóban / úri módon / mint egy neszhulla / fel­oldódom" (226.). Az elmúlás problémája és a por képzete egészen sajátos összefüggésbe rendeződnek itt. Ha Lapis József kérdésére kellene válaszolnom, tudniillik hogy „vannak-e olyan dara­bok a Létbüfében, amelyek humpftalanítva önálló, erősen ható verset eredményeznének", mégsem a kötet végéről választanék, hanem a következő darabbal felelnék: „énnékem már e földi nász kicsi / ha feldobom a felhők talpmasszázsa / egy hernyóbársony tömpe gyászkocsi / vesz kezelésbe marha mint a mázsa / roppant kezéből csüggök majd alant / s bár félek kissé nehogy eleresszen / himbálóztamban zengek mint a lant / szemüveg lázla/ kis bajuszka dresszem / szép délibáb az őszi délután / gurul velem az égi ágyútal­pon / s ha kérditek majd fülbe súgva halkan / az ott kezedbe úszósapka tán / én odavá­gom néktek vérfagyaltan / az csak a skalpom" (108.). Ez nemcsak a kötet egyik legszebb, hanem egyszersmind az egyik legterjedelmesebb verse is, mely hosszan kibont egy kép­sort, hangzása a Nyugat esztétikáját idézi, nem mentes az abszurditástól, s a záró sor úgy billenti ki metrikailag az addigra a képek szintjén már messzire szaladt verset, hogy az olvasót is magával rántja. A zengő lantként működő test - vagy a himbálózás közben lantként zengő dalnok - képe pedig miniatűr ars poeticaként is értelmezhető. Balról jobbra az első sorban: Primoz Repar, Ladányi István, Rudas Jutka, Ágoston Zoltán, Méta Kusar, Nagy Boglárka, Kerpel-Fronius Gábor és Thomka Beáta. A hátsó sorban Sári B. László, Keresztesi József, Ludwig Hartinger, Stanka Repar, Bertán Katalin, Márton László és Medve A. Zoltán. A Review within Review folyóirat-együttműködési program 2007. április 27-28-ai, a Jelenkor, a salzburgi Literatur und Kritik és a ljubljanai Apokalipsa közötti találkozóján a pécsi Művészetek Házában

Next