Jelenkor, 2018. július-december (61. évfolyam, 7-12. szám)

2018 / 11. szám - Bajkay Éva: A képtáralapító Hárs Éva: (I. rész)

vezeti a sort. Az állattörténetekként csak később, különböző művészi hozzáállásokban pre­zentált holokauszt-elbeszélések 26 szellemi elődei közé tartoznak ezek a rajzok, melyek az akkori kortárs képzőművészet kontextusába is beilleszthetők. A rendszerváltás óta többszörösen kiadványokban és kiállításokkal górcső alá vett 1960- as években az Aczél vezette kultúrpolitika nagyobb nyitottságával élve vette elő Hárs Éva ezt a sorozatot, ami az évtized eleji ominózus vitákban még lehetetlen lett volna, hiszen a szürrealista, avantgárd tendenciák még fő ellenségnek számítottak. A polgári progresszió megítélése javult.27 Martyn sorra ajánlhatta a múzeumnak még a két világhá­ború közötti legprogresszívebb művészcsoportból, a KUT-ból jól ismert művésztársait. 1958-ban Hárs Éva rendezte meg így Gadányi Jenő tárlatát, melynek megnyitóján Martyn a „hosszú, kényszerű hallgatásra ítélt" művészt személyes régi jó barátként köszöntötte. 1961- ben Bene Géza következett, 1964-ben Fenyő A. Endre és 1971-ben Barcsay Jenő. Hárs Éva 1966-ban a budapesti Dürer Teremben nyitotta meg Martyn kiállítását, Pécsett elő­adásokat tartott Martyn művészetéről, aki még 1968-ban őt javasolta az MNG rajzkiállítá­sának zsűrijébe, s amikor a rajzbiennálét Martyn Pécsre gondolta, rá kellett döbbennie, hogy már többet nem kívánhat, mert „valóban agyonhajszolt teremtés".28 Hárs Éva akkori aktív korszaka legfontosabb munkájának a Martyn-monográfiát és gya­nútlanul a művész által számára felmutatott és általa meglelhető művek katalogizálását te­kintette. 1962-65 között MTA-aspirantúra alatt kutatta intenzíven a művész munkásságát, majd folyamatosan dolgozva rajta 1970-ben védte meg kandidátusi disszertációját. Ezután 1984-ig az MTA Tudományos Minősítő Bizottság Művészettörténeti és Régészeti Bizottságában aktívan tevékenykedett (a kandidatúrám alatt ennek magam is tanúja lehettem), amellett, hogy tagja volt az MTA Művészettörténeti Bizottságának, az ICOM Magyarországi Bizott­ságának és a Pécsi Akadémiai Bizottságnak. Egyedülállóan fontosnak találta, hogy a vidéken dolgozó, elsősorban múzeumi munkatársai tudományos fokozatot szerezzenek. Romváry Ferenc Gábor Jenőről tervbe vett disszertációja sajnos nem készült el. Az 1968-ban végzett Aknai Tamás, aki 1970 és 1982 között volt a JPM munkatársa, a Martyntól és Lantostól inspi­rált Pécsi Műhelyt dolgozta fel Hárs Éva támogatásával, és az aspirantúra után 1980-ban, tudtommal szakmánkban legfiatalabbként lett kandidátus. Hárs Éva méltán lehetett büszke arra, hogy a JPM hivatalosan „tudományos kutatóhely" lett. Hárs Éva egyedülállóan igyekezett összefogni a képzőművészettel foglalkozó vidéki kollégákat Budapest központi szerepének ellensúlyozására, a gyűjtő, feldolgozó, kiállító, publikáló és népszerűsítő klasszikus muzeológiai feladatok koordinálására. 1967-ben Pécsre hívott össze egy találkozót, joggal tehette, mert csak ott volt négy művészettörté­nész, három Esztergomban, kettő Székesfehérváron, egy-egy Szegeden, Szolnokon és Kecskeméten a múzeumokban. Az ekkor fejlődő vidéki képtárak jórészt egymástól elszi­getelve dolgoztak és alakították ki gyűjtő- és munkakörüket. Hárs Éva felvetette, hogy a Dunántúlon nem voltak tartósan megszervezett művésztelepek, de létezik szerinte „du­nántúli művészet". Ide sorolta Borsostól Egryn át Vaszaryig az itt megforduló alkotókat. Ezekből - köztük természetesen Martyn példájából kiindulva - a Párizshoz kötődőket emelte ki: „Ez a francia igazodás a dunántúli sajátosságokkal ötvözve az alfölditől lénye­gesen eltérő fejlődést biztosított... vizsgálódásával, feldolgozásával még adósak va­gyunk."29 Ennek az ötletfelvetésnek és az ülés végi határozati javaslatnak további sorsa 26 Kisantal Tamás: Túlélő történetek. Kijárat Kiadó, Budapest, 2009. 27 Standeisky Éva: Kultúrpolitika és alkotói szabadság. In: Keretek között. A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958-1968), katalógus. MNG, Budapest, 2017, 6-25. 28 Martyn Ferenc: Levelek Török Lajoshoz. Szerk. Hárs Éva. Pécs, Művészetek Háza - Jelenkor Alapítvány, Pécs, 1999, 83. 29 Hárs Éva: Képző- és iparművészeti régióközpontok kialakulása. A vidéken dolgozó művészet­­történészek tudományos feladatai. JPM Évkönyv, Pécs, 1967,233-236.

Next