Jelenkor, 2018. július-december (61. évfolyam, 7-12. szám)
2018 / 11. szám - Bajkay Éva: A képtáralapító Hárs Éva: (I. rész)
vezeti a sort. Az állattörténetekként csak később, különböző művészi hozzáállásokban prezentált holokauszt-elbeszélések 26 szellemi elődei közé tartoznak ezek a rajzok, melyek az akkori kortárs képzőművészet kontextusába is beilleszthetők. A rendszerváltás óta többszörösen kiadványokban és kiállításokkal górcső alá vett 1960- as években az Aczél vezette kultúrpolitika nagyobb nyitottságával élve vette elő Hárs Éva ezt a sorozatot, ami az évtized eleji ominózus vitákban még lehetetlen lett volna, hiszen a szürrealista, avantgárd tendenciák még fő ellenségnek számítottak. A polgári progresszió megítélése javult.27 Martyn sorra ajánlhatta a múzeumnak még a két világháború közötti legprogresszívebb művészcsoportból, a KUT-ból jól ismert művésztársait. 1958-ban Hárs Éva rendezte meg így Gadányi Jenő tárlatát, melynek megnyitóján Martyn a „hosszú, kényszerű hallgatásra ítélt" művészt személyes régi jó barátként köszöntötte. 1961- ben Bene Géza következett, 1964-ben Fenyő A. Endre és 1971-ben Barcsay Jenő. Hárs Éva 1966-ban a budapesti Dürer Teremben nyitotta meg Martyn kiállítását, Pécsett előadásokat tartott Martyn művészetéről, aki még 1968-ban őt javasolta az MNG rajzkiállításának zsűrijébe, s amikor a rajzbiennálét Martyn Pécsre gondolta, rá kellett döbbennie, hogy már többet nem kívánhat, mert „valóban agyonhajszolt teremtés".28 Hárs Éva akkori aktív korszaka legfontosabb munkájának a Martyn-monográfiát és gyanútlanul a művész által számára felmutatott és általa meglelhető művek katalogizálását tekintette. 1962-65 között MTA-aspirantúra alatt kutatta intenzíven a művész munkásságát, majd folyamatosan dolgozva rajta 1970-ben védte meg kandidátusi disszertációját. Ezután 1984-ig az MTA Tudományos Minősítő Bizottság Művészettörténeti és Régészeti Bizottságában aktívan tevékenykedett (a kandidatúrám alatt ennek magam is tanúja lehettem), amellett, hogy tagja volt az MTA Művészettörténeti Bizottságának, az ICOM Magyarországi Bizottságának és a Pécsi Akadémiai Bizottságnak. Egyedülállóan fontosnak találta, hogy a vidéken dolgozó, elsősorban múzeumi munkatársai tudományos fokozatot szerezzenek. Romváry Ferenc Gábor Jenőről tervbe vett disszertációja sajnos nem készült el. Az 1968-ban végzett Aknai Tamás, aki 1970 és 1982 között volt a JPM munkatársa, a Martyntól és Lantostól inspirált Pécsi Műhelyt dolgozta fel Hárs Éva támogatásával, és az aspirantúra után 1980-ban, tudtommal szakmánkban legfiatalabbként lett kandidátus. Hárs Éva méltán lehetett büszke arra, hogy a JPM hivatalosan „tudományos kutatóhely" lett. Hárs Éva egyedülállóan igyekezett összefogni a képzőművészettel foglalkozó vidéki kollégákat Budapest központi szerepének ellensúlyozására, a gyűjtő, feldolgozó, kiállító, publikáló és népszerűsítő klasszikus muzeológiai feladatok koordinálására. 1967-ben Pécsre hívott össze egy találkozót, joggal tehette, mert csak ott volt négy művészettörténész, három Esztergomban, kettő Székesfehérváron, egy-egy Szegeden, Szolnokon és Kecskeméten a múzeumokban. Az ekkor fejlődő vidéki képtárak jórészt egymástól elszigetelve dolgoztak és alakították ki gyűjtő- és munkakörüket. Hárs Éva felvetette, hogy a Dunántúlon nem voltak tartósan megszervezett művésztelepek, de létezik szerinte „dunántúli művészet". Ide sorolta Borsostól Egryn át Vaszaryig az itt megforduló alkotókat. Ezekből - köztük természetesen Martyn példájából kiindulva - a Párizshoz kötődőket emelte ki: „Ez a francia igazodás a dunántúli sajátosságokkal ötvözve az alfölditől lényegesen eltérő fejlődést biztosított... vizsgálódásával, feldolgozásával még adósak vagyunk."29 Ennek az ötletfelvetésnek és az ülés végi határozati javaslatnak további sorsa 26 Kisantal Tamás: Túlélő történetek. Kijárat Kiadó, Budapest, 2009. 27 Standeisky Éva: Kultúrpolitika és alkotói szabadság. In: Keretek között. A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958-1968), katalógus. MNG, Budapest, 2017, 6-25. 28 Martyn Ferenc: Levelek Török Lajoshoz. Szerk. Hárs Éva. Pécs, Művészetek Háza - Jelenkor Alapítvány, Pécs, 1999, 83. 29 Hárs Éva: Képző- és iparművészeti régióközpontok kialakulása. A vidéken dolgozó művészettörténészek tudományos feladatai. JPM Évkönyv, Pécs, 1967,233-236.