Jelenkor, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-10-10 / 81. szám

István ; tiszteletbeliek Kálmán Imre, Kovács Pál, Halass József; bátors. biztos Súgó Fló­­ri. Bajmóczi jár. fősz.biró Ordody József, al Majthényi Thadé; kiadószedő Divéky Aloiz; esküitek: Petrikovics Ferencz ,­ Knogler Já­nos, Rudnay Fridrik, Rudnay Ádám , Chil­­kó Károly, Ghéczy Ágoston; tiszteletbeliek Kvassay Ferencz, Görög József, bátors. biz­tos Szolcsányi Bálint. Bodoki jár. fősz.biro Lóky József, al Zerdahely Victor, aladósze­­dő Burma János; esküitek: Kelecsényi Pál, Lőrinczy Lajos , Kracsányi István , Hodosy János, Szendrey József, Mérey Pál; tiszte­letbeliek: Burján József, Karácsonyi Imre, Gilányi Sándor, Rákóczy Ambrus; bátors. biztos Szulovszky József. Gyámatyák: a’nyi­­trai felsőjárásban Boronkay Imre , az alsóban Balogh Vincze , vágujhelyiben Klimó György, szakolczaiban Motesiczky István, bajmóczi­­ban is. Majthényi Flóri, bodokiban Bossányi Ferencz. Végre táblabiráknak neveztettek : O­­deschalchi Ágoston hg, Traun Ferencz gr., Splényi Henrik báró, Schönstein József bá­ró, Budatinszky György prépost, Mészáros András, és Tordy György kanonokok, Trajcska József és Dobos György alesperesek , Krampi Bálint, Marczibányi Lőrincz , Odler József, Buzinkay Ignácz, Andrássy József, Cserszky Péter, Barlanghy László, if. Motesiczky Pál, Majthényi Aloiz, Turcsányi József, Majthé­­nyi Antal és József, Liptai Antal, Szecsey Ferencz, Szászy Ambrus , Bartakovics Ágos­ton , id. Beznák Ignácz, Jávorka György, Dubrovay Péter, Cziglér József, Sóky Já­nos, Zerdahelyi Flóri, Rudnay Flóri, Zmr­­tics József és Pongrácz József. Egy gömöri levél előadásakint ott a’múlt sept. közepén Dovecz, a mai hires útonálló, másod magával kalandozván, az ochtinai ven­dégfogadó mellett megállította Hirsch, Mar­­tiny, Gyürky papiros-malmok tulajdonosait, ’s több más arra utazó jól fegyverkezett ura­kat, ’s elszedvén drágább vagyonikat ’s fegy­vereiket, egy pohár borra hívta meg a’ ven­déglőben. A’fogadós, egykor katona, egy iz­mos erejű, ’s eltökélett bátorságu ember, kí­vánván e’ kedvező alkalmat használni, ’s bízván abban is hogy tizennegyed magával van a’ korcsmaházban, Dovecz pedig csak e­­gyedül, mivel czinkosát vigyázaton hagyta kinn, az ajtót alattomban becsukta, 's meg­ragadván ezután Doveczet úgy a’ földhöz fuj­­tá , hogy kései, ’s minden egyéb fegy­verei szélt szóródtanak. A’ rabló látván hogy ma­gán nem segíthet, kicsukott bűntársát kiáltot­zá, de ez bé nem jöhetvén, az ajtón lődözött keresztül, mi által annyira elrémité a’ ben lévő tizennégy férfit, hogy ki kéménybe, ki kemenezébe, és más buvó helyre rejte­­keznék, a’ derék korcsmárost, ki Doveczet már minden erejéből kifogyasztá, egyedül hagyva. Azonban a’ kizárt haramiatárs mindegyre zörgetett, káromkodott, mig vég­re a’ ben rettegő nyulak egyike, egy üve­ges tót, az ajtót megnyitó , erre rohanva dűlt a’ bőszült be ’s az ajtónyitónak köszönetül jobb karját levágván, a’ Doveczet keményen tartó korcsmárosra rohant ’s azt agyon súj­tó, azután a’ többi urakat, (kik 7 kétcsövű puskával, és Dovecz széthullott pisztolyaival szabadon bánhattanak) szedegetvén elő , min­­deniket megvérzették, a korcsmáros holt­testét pedig darabokra konczolván borzasztó gunykaszájjal tovább állottak. —1 AUS­ZTRIA. A’ természettudósok és gyógyászok idei gyülekezetéről Bécsben, az Oest. Beobachter következő berekesztő tudósítását adá. Ked­den, úgymint sept. 25-k én szerencséjök volt ezen tudósgyülekezet tagjainak egy ebédhez hivatni, melly számokra a’ luxemburgi császári kastélyban Ő Felsége parancsolatjá­ra készíttetett. Reggel nyolcz órakor már megindult a’ 400 főre menő társaság hetven­nél több cs. kir. posta- és gyorskocsin, ma­gától udvari főpostaigazgató ’s udvari tanács­nok Ottenfeld úrtól kisértetve, ’s kin a’ kas­télyban már több udvari hintót talált, mel­­lyeken a’ tagok a’ tágas és pompás kertet e­­bédig megszemlélék. A’ császári igen bő ’s ritkaságokban gazdag mulató-kastélynak min­den termei nyitva állának, ’s egy csapat pon­­toniers vala a’ tavak és csatornák csolnakocs­­káihoz rendelve. Délután 3 órakor ült a’ gyü­lekezet ebédhez egy e’ végre különösen ké­szített sátor alatt, három, ízléssel ékesített

Next