Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-01-26 / 8. szám
res munkálatok sorára utasítsák vissza, ’s mitül a’ két üzenetre tett válasz-határzatoknak a’ Statusokhoz megvitelét egy küldöttségre bízván, az ülés haza oszlott. A’követtábla 19ki országos gyűlése közelegni látván fels. Urunk ’s Asszonyunk magas születésnapjait (feb.8’s12) ’s általok alkalmat nyerni kegyes országlónk iránti kódolásunknak újabb kitüntetésére, udvarló küldöttséget rendelt e’ végből, egy úttal pedig ifjabb koronás Főnkhöz is, a’nemzet tisztelgő örvendezésinek tolmácsolatára 1) hogy ő Felsége személyét kegyes volt a’ Gondviselés mind a’ badeni gonosz merészlet elől (aug. 6ikén) mind 2) a’ minapi veszélyteljes nyavalyából kiszabadítani ’s nemzetünk teljesb örömére kivánt épségbe visszahelyezni. Nemes Arad vármegye, e’ folyó január 17ikén, országgyűlésipótlék-utasitásul, hosszas meghányás-vetés után elhatározá, eszközöltessék — a’királyi k. terjesztvényeket elfogadólag — felvétele először az urbáriumi tárgyaknak, hogy, a’ hazai rokon-birodalom, és szoros egybeköttetés tekintetéből, minden rendű polgár tulajdona és személyes igazai valahára megállapítva törvények által biztosíttassanak, a melly által ösztönt nyelve felélesztetek egyszersmind a’ köz szorgalom is, ’s ez a’ kereskedés előmozditására főeszközül szolgálatid. Azután a törvényes, erre a’ közadó-biztossági, és rendre valamennyi országos munkálatoknak ez országgyűésen múlhatatlan felvételük vagy előre hozandó törvény által, vagy azzal, hogy a’ javaslat! törvényczikkelyeket minden rendszeres munkákról királyi megerősítés alá egyszerre mutassák föl, sikeresen biztosittassék. Saalensteini gróf Stainlein János, Gottlieb, Eduard, bajor kir. kamarás, val. bel. titkos tanácsos, néhai bajor kir. rendkívüli követ ’s meghatalmazott minister a’ cs. kir. ausztriai udvarnál, a’ bajor koronás polgári érdemrend nagykeresztese, a’ csász. vaskorona rend első, csász. Leopoldrend középrendű ’s a’ porosz kir. vörös sas rend vitéze , a’ képező művészetek csász. akadémiájának ’s több más tudós társaságnak tagja, a’ Buda ’s Pest közötti állóhid-egyesület, elölülője ’s a’ t. szívesen szeretett uj hazájának (Magyarországnak) örömhévvel szentelt toll és tanácsbeli csüggedhetlen munkálkodási közepet! Pesten jan. 23kán éjjeli 11 ’s 12 óra közt világban elhunyt (szül. Ilofon a’ bayreuthi tartományban 1785 mártz. 16kán). Szentáról január. 21kén: Popovics György a’ bácsi görög nem egy. sz. szék bírája és helybeli plebánus, ki Pacséron (Bácsban) születvén, itt mint tanító és plebánus 39 évig szolgált, január 13k án, 62 észt. korában elhunyt. Egy volt a’ boldogult a’ napkeleti egyház legnevesb szónokai, íróji ’s lelkipásztorai közül. Több szerb, és diák folyó beszédű ’s költeményes, részint 1805-, 13-, 15 ’s 17ben kiadott, részint kéziratban elmaradt munkáji hirdetik fáradhatlan szorgalmát, ’s jeles idomait. De egyébként is felejthetlen marad a’ hamvadó, mint szives emberbarát, mint lelkes társalkodó, főkép felei ’s híveinél. A’ közelebb múlt vizkereszti debreczeni vásár igen középszerű volt általányosan, mint onnan jan. 19 körül költ levelekből bizonyos. A’ kézműáruk kelete most is csekély volt; a’ mi kelt is a’ vásár utolja felé, iglói főkép ’s máshonnani gyapju-készitvényekben, jobbadán hitelbe ment. A’ honi termékeknek már sokkal jobb árok volt, kapósabb vásároltatások is , például a’ méz, hammuzsir ’s faggyúnak; a’ méznek névszerint mázsája kelt 18—19 pengő fton, faggyúé 20 — 20 en , hamuzsir 8 — 9en ’s a’ t. Egyéb árunemek nem nagy mennyiségben hozattak e vássárra. A’ szatócskodók gyéren arattak. Néhai tudós Schwartner Márton pesti kir. egyetembeli professornak jutalmazásra szánt hagyományából 120 váltóatot tűznek ki jelenleg annak gondviselőji következő tárgy feletti legjobb értekezés szerzőjének: „Határozassanak meg, és pontosan írassanak le azon népek, mellyek a’ Magyarok ide jöttükkor azon tartományokat lakták, mellyek most Magyarországot és ahhoz kapcsolt részeket teszik, magyar, diák, német vagy franczia nyelven. Az értekezések beküldetésinek határnapjául (a’ pesti kir. Egyetem nagys. igazgatójához), szorosan megtartván az illyes jutalom-kérdéseknél divatozó külső szokásokat, 1834ik január utolsója határoztatott. A’ nyertes munka kinyomtatását