Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-09-17 / 75. szám

vezett „világtőkénél“azon csűrökben, mellyek a’ Neunkircheni utón fekszenek Neustadt felé. Mint­hogy e’ csűrök (szarura 400) épen aratás után terméssel valának megrakva, ’s köztök és a’ város közt számos tűz- és épület-fa rakások he­vertek, kevés perez múlva olly iszonyú tűz fej­lett ki, hogy árja heves délkeleti szél által a’ vá­ros felé hajtatva villám sebességgel elterült, ’s egyetlen óra alatt valamennyi ház födeleit elborí­totta , ’s megemésztette. A’ házak belsejében a’ tűz még harmad nap múlva is folyvást égett, ’s néhol a’ pinezékbe is behatott. Mindössze alig maradt nehány félig meddig megrongált ház. 10,000 jólbiró lakosság öt hatod része maradt minden vagyonától megfosztva, minthogy a’ há­zak belsejében mindenük­­elégett. Eddig már 30 holt testet vontak ki a’ düledékek alól. A’ kor­mány adakozásra szólítja föl Bécs városa lakosait. ANGLIA. O'Connell Derrynane Abreyból hoszti levelet bocsátott az izlandi néphez; ’s noha Byron követ­kező jelszavával: „Örökös rabszolgák, nem tudjátok, ki szabad akar lenni, maga tartozik azt kivink kezdődik, ’s noha izgató , még is igen különbözik eddigi leveleitől ’s izgató rendszerétől, így hang­zik eleje: „Földijeim­ ismét országos ügyünk nagy fordulatára jöttünk; ismét hatalmatokban áll egy lépést előre tenni a’ szabadság ösvényén. Haszon nyugott, és józan hidegvérűséggel fogandunk a’ dologhoz, melly előbbi ügyeinkben szerencsés sír­kért haza, úgy győzedelmünk bizonyos. Ha pedig a’ szenvedélynek ’s boszuvágynak engedjük át ma­gunkat a’ győzedelmet ellenségeink kezébe juttat­juk , ’s országunk fölcsirázó reményit szántszán­dékkal tiporjuk el. Említi azután a’ dublini gyű­lést Winchilsea gróf elnöklése alatt, ’s igen kikel azon állítások ellen, mellyeket a’ gróf föltálalt; hogy t. i. „Soha, a’ most prot. egyház birtokában levő tulajdon legcsekélyebb része sem volt a’ ka­­­­tholikusoké; hogy a’ katholikusok soha polgári szabadságban nem részesültek, ’s hogy soha ka­­tholikus nép még szorgalmas, és magát jólbiró nem volt.“ E’ bolond dühöngés, úgymond, említést sem érdemlene, ha attól nem kellene tartani, hogy az ulsteri orangistai orgiák is majd kezdetet vesz­­­­nek, ’s hogy vakbuzgóságból néhány katholikus­­gyilkolások is történhetnének. — Ezen orangis­­­­mus kész szellemének ellenszegülésre kétféle esz­közt ajánl, tagadót és igenlőt. Az elsőre tartozónak , mondja, minden csöndháborítás és erőszakosság megszűntét, ’s valamint előbb úgy most is h­aza-árulónak nyilványítja azt, ki a’ feh­érlábuak go­nosztételében bármi részt venne. Az igenleg­es eszközökre nézve megjegyzi, hogy eleinte az „oran­gista roge-okkal“ „izlandi loge-okat“ véle szem­közt állíttatni, és előre örült lelkében látni, miképp támadand minden egy elsőbbre húsz utóbbi, de eszébe jutott azután, hogy az orangista-joge­­ok világos törvényelleni egyesületek, ’s hogy azo­kat nem utánozni, hanem inkább a’ törvények ál­tal elnyomni kellene. Örömestebb javasolja tehát, hogy minden izlandi megyében „szabadéinál club­­bok“ állítassanak föl, hasonlók azokhoz mellyelé már Monaghan és Meath megyében állanak, hova mint előbb a­ katholikus egyesületbe mindenki fői­vé tessék, ki hónaponként 1 schillinget fizet, ’s két tag által ajánltatik ; — ő maga, azután Dublinban, mint reményű még november előtt szabadelmü fő­­dlubbot fog alapítani, mellyből intéztetnének, a’ többiek is. Erre magát ministerium emberének nyíl­­ványítja, mert meggyőződött, hogy Izland érde­kei a’ mostani igazgatáséival ugyanazok, ’s azon, óhajtását mondja ki, viselné magát az izlandi nép úgy, hogy zavarba ne hozza a’ ministeriumot,ha­nem inkább még nagyobb erőre juttassa. Ellenben fölszólítja a’ népet, hogy minden erejét az oran­­gisták ellen fordítsa. A’ szabadelmü dlubbok fő­­czéljának és főelvének tehát azt mondja: igye­­kezzenek mindenkép azon, hogy az erőszakossá­gok meggátoltassanak, ’s büntetésre vonassanak; másodiknak nevezi, hogy a’ törvény az oraniás­ták ellen szigorúan alkalmaztassák, ’s azok vét­kei szorosan megbimtettessenek; harmadiknak, hogy a’ tized törvényes, békés, alkotmány­szerű eltörlesztésére munkáljanak; e’ végre gyűjtsenek, kérelmeket ’s a’ tizedek­ elleni szenvedő ellenállást öregbítsék; negyediknek, hogy választásokon min­denkép Izland valódi barátjait i­gyekezzenek a’ parliament­be megválasztani. A’ Morning Herald azt mondja: ő mindig’ őszintén segítette az alkotmányos elvek terjeszté­sét Európában, de meg nem me­nek­hetik azon kel­lemetlen igazságtól , hogy azon szabadelműség, mellyhez kivált némelly új kormányemberek szít­nak, csak átfogások és csalódás által tűnik in­kább ki, mint bölcseség és erény által; ’s miután a’ portugáli kormányt lehordta, a’ belgára azt mondja,, hogy ott a’ franczia respublica katakombjaiból ás­­tak­ ki zsarnoki törvényt, a’ monarchiai elnyo­más erőszakos cselekvényei jogosítására. Fran­­cziaországban pedig, a’ polgár-király és barrí­­cadok (torlasztotok) hazájában, Francziaország­­ban telvék a’ börtönök politikai áldozatokkal ’s a’ szabadelmü monarch­a legkedvesb időtöltése ül­dözni a’­­sajtót._ Spanyolországban az esküttszék és sajtószabadság legveszélyesebb újításnak, s­­igazi ínségnek tartatik,mellyet épen a’ szabadelmü­ kormánynak kell minden hatalmával meggátlani. Azon beszédből, mellyet Grey gróf New W­castleben auguszt 1vulkán az, őt ünn­pelgésd­e & !

Next