Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-10-18 / 84. szám

tő. Jászberény ’s Rimaszombatban issept, főkény percz híján nyolczadfélkor reggel szelíd földrengést tapasztaltak keletről nyugotnak néhány másod perczig tartva. Boráros János t. Pest vgye táblab. sz. k. Pest városa volt főbírája ’s tanácsosa, a’ pesti pol­gári katonaság ezredese ’s a’ nemzeti iskolák hely­beli igazgatója 1. hónap fökén gutaütés követke­zésében csendesen hunyt el. 1836 ik január lse­­jén vala élete 80dik évét betöltendő. Félszázadon túlhaladott tisztviselői díszes pályája és Pest váro­sa köz és különös ügyeinek annyi tömérdek viszo­ny! ’s ágazatiban, ’s azon magas hiedelemmel ro­­konult köztekintet, mellyet a megboldogult sok­szoros érdemeinél fogva szerze magának, tisztelet­tel kalauzolva polgártársai előtt, Nestorává mél­­taták őt is Pest városa tisztikarának ’s polgár­egyetemének , ’s minthogy sírján innen ennek élt, Úgy sírján túl is magzatianul ebben óhajtott inté­zete ’s hagyományi által dicsőülni. Octob. 27k én délután 4 órakor, itt ritkán látott számú, minden rendű­, nemű, korú, korú és vallásu, egyházi és világi sokaságtól teljes fényű menetben kísértettek tetemei önválasztotta nyughelyökre, a’ Theresia városi szentegyház sírboltjába. A’m. kir. bányászkamarai uradalom Gyökés ne­vű helysé­gében az erdész hivatal, mellyhez 250 fr. szabad szállás, 40 fr. utazási költség ’s egyé­b apró járulék van kötve, megürült; az arra vágyók tulaj­­donságikról minden szükséges bizonyítvánnyal felker­­erült folyamodásukat 4 hét alatt a’ fő kam­aragrófi hivatalnál nyújtsák be. V o R T U G A L I A. Entre Minho e Douro tartomány, hol ez előtt t? rablók ’s utonállók ismeretlen vendégek voltak, most hemzseg azoktól’s még Porto közelében sem utazhatni kiséret nélkül bátran. A’ sikföld úgy szólván két ellenséges táborra van oszolva, egyik a’ papokból ’s azokból áll, kik a’ megbukott kor­mánnyal lételöket veszték el, másik a’ telekbir­tokosakból, kik t. i. a’ tized-eltörlés által meggaz­­dagultak, és azokból, kik tisztségeket nyertek az uj kormány alatt. A’ Morning­ Chronicle következő érzékeny ’s bélyegző jelenést közöl d. Pedro utolsó napjaiból : „P. Pedro elhunytaiglan megtartotta magas elha­­tárzott charakterét. Orvosával beszélgetvén le­mondása előtt, kérdé attól: vannak a gyermekei? Az orvos válaszára, hogy számos háznépe van, viszonzá d. Pedro: „Így mindenek előtt arról gon­doskodjék Ön, hogy gyermekeinek jó nevelést ad­jon. Én mint haldokló, kinek szavai nyomosak, ké­rem Önt, vigyázzon erre. Mert neveltetésem ’s Miguel öcsémé annyira el vala mulasztva, hogy midőn emberkorra jutánk, egészen tudatlanok vol­tunk. Midőn életem viszonyai eszes és tapasztalt férfiakkal ismertetének meg, akkor födezém tudat­lanságomat föl, ’s a’ mennyire telhetek, alkalmat is kerestem művelődésemre. De körülményim fogyat­­kozásim fölfedezésire vezettek bár, mégis kénytelen valék tökéletlen műveltségem ’s hibás benyomások befolyása alatt cselekedni. Az érett kornak meg­vannak saját gondjai és kötelességei, ’s a’ férfi (meglett ember) kárával látja be, hogy késő azt elérni, mit az ember fiatalságában könnyen saját­jává tehetett volna.“ — Szint a’ Morning-Chronicle Lissabonból, sept. Síről, midőn d. Pedro még élet­ben vala, következőt közöl: „Látja Ön, hogy D L Maria egyszerre korlátlan úrasszonyává lön Portu­gáliának. Semmi kormányzónak vagy kormányta­­nácsnak nincs alá vetve, miniszereit tetszése sze­rint választhatja, a’ cortest minden perezben föl­oszlathatja. A’ teljes kir. hatalom illy rögtön át­­ruháztatása 15 éves hgasszony kezébe, kit a’cor­­tes még csak néhány nap előtt tehetetlennek nyíl­­ványított országlásra, a’ nép előtt álomnak tetszik» A’ közönség itt azon eszközökrül semmit sem tud, mellyek e’ nagy változást olly sebten ’s csöndesen okozák, ’s én kétlem: ha vallyon e’ három utolsó nap titkos történetei valaha szorosan köz­tudomás­ra jutnak e? A’mit én biztos kutfőbül megtudhattam, következő : d. Pedro betegsége elhirű­ltével 3 v. 4. kormányságra vágyó versenytárs lépe föl. Leg­elsőben a’ királyné atyanénje d. Izabella, a’ don Miguel megjöttekori kormányzó, jőve kérdésbe ; utána pedig a’regens hitvese, a’ császárné, ki ugyan e’tiszteletet nem óhattá maga, de hívei kér­ték ’s bízták rá; végre Palmellahg., ki mint a’pak­ka­­mara elnöke ’s tapasztalt diplomata, habár nem kormányzó is, de legalább kormánytanácsi elnök reményle lenni. Némelly igen tapasztalt ’s tisztes férfiak javassák: neveztetnék kormánytanács ki, melly ollyan személyekből állana, kik az ország fő érdekeinek képviselőjik lennének. Terceira­nget és Saldanha marquist nevezek olly férfiaknak , kik a’ sereg személyviselőji lennének ’sa’t. — E’ ter­vek mind ellenszegülésre találtak ; de az utolsó, t. i. a’ kormánytanács képeztetése tán még is léte­sült volna, ha az oppositio néhány tagjának elmés cselszövénye ’s a’ ministerek részéről egy másik még elmés­, azt meg nem akadályozza. A’ kabi­net tagjai, kiknek egyedül vala mint statusférfi­aknak a’ regenshez (Pedróhoz) bejárásuk, min­den tekintetüket Izabella hgasszony ellen fordítók, tudván, hogy kineveztetése után hivatalaikban nem maradnak. Palmella hg. baráti látták, hogy javaslatokat a’ cortes nem kedvezőn fogadandja, minthogy ezek egyes férfira ugyanazon nagy ha­talmat, mellyet a’ királyné atyjának engedének, bízni nem fogják. Palmella ’s baráti tehát meg­elégeltek azzal , hogy a’ hg. a’javaslati kormány­ CGG

Next