Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-10-18 / 84. szám
tő. Jászberény ’s Rimaszombatban issept, főkény percz híján nyolczadfélkor reggel szelíd földrengést tapasztaltak keletről nyugotnak néhány másod perczig tartva. Boráros János t. Pest vgye táblab. sz. k. Pest városa volt főbírája ’s tanácsosa, a’ pesti polgári katonaság ezredese ’s a’ nemzeti iskolák helybeli igazgatója 1. hónap fökén gutaütés következésében csendesen hunyt el. 1836 ik január lsején vala élete 80dik évét betöltendő. Félszázadon túlhaladott tisztviselői díszes pályája és Pest városa köz és különös ügyeinek annyi tömérdek viszony! ’s ágazatiban, ’s azon magas hiedelemmel rokonult köztekintet, mellyet a megboldogult sokszoros érdemeinél fogva szerze magának, tisztelettel kalauzolva polgártársai előtt, Nestorává méltaták őt is Pest városa tisztikarának ’s polgáregyetemének , ’s minthogy sírján innen ennek élt, Úgy sírján túl is magzatianul ebben óhajtott intézete ’s hagyományi által dicsőülni. Octob. 27k én délután 4 órakor, itt ritkán látott számú, minden rendű, nemű, korú, korú és vallásu, egyházi és világi sokaságtól teljes fényű menetben kísértettek tetemei önválasztotta nyughelyökre, a’ Theresia városi szentegyház sírboltjába. A’m. kir. bányászkamarai uradalom Gyökés nevű helységében az erdész hivatal, mellyhez 250 fr. szabad szállás, 40 fr. utazási költség ’s egyéb apró járulék van kötve, megürült; az arra vágyók tulajdonságikról minden szükséges bizonyítvánnyal felkererült folyamodásukat 4 hét alatt a’ fő kamaragrófi hivatalnál nyújtsák be. V o R T U G A L I A. Entre Minho e Douro tartomány, hol ez előtt t? rablók ’s utonállók ismeretlen vendégek voltak, most hemzseg azoktól’s még Porto közelében sem utazhatni kiséret nélkül bátran. A’ sikföld úgy szólván két ellenséges táborra van oszolva, egyik a’ papokból ’s azokból áll, kik a’ megbukott kormánnyal lételöket veszték el, másik a’ telekbirtokosakból, kik t. i. a’ tized-eltörlés által meggazdagultak, és azokból, kik tisztségeket nyertek az uj kormány alatt. A’ Morning Chronicle következő érzékeny ’s bélyegző jelenést közöl d. Pedro utolsó napjaiból : „P. Pedro elhunytaiglan megtartotta magas elhatárzott charakterét. Orvosával beszélgetvén lemondása előtt, kérdé attól: vannak a gyermekei? Az orvos válaszára, hogy számos háznépe van, viszonzá d. Pedro: „Így mindenek előtt arról gondoskodjék Ön, hogy gyermekeinek jó nevelést adjon. Én mint haldokló, kinek szavai nyomosak, kérem Önt, vigyázzon erre. Mert neveltetésem ’s Miguel öcsémé annyira el vala mulasztva, hogy midőn emberkorra jutánk, egészen tudatlanok voltunk. Midőn életem viszonyai eszes és tapasztalt férfiakkal ismertetének meg, akkor födezém tudatlanságomat föl, ’s a’ mennyire telhetek, alkalmat is kerestem művelődésemre. De körülményim fogyatkozásim fölfedezésire vezettek bár, mégis kénytelen valék tökéletlen műveltségem ’s hibás benyomások befolyása alatt cselekedni. Az érett kornak megvannak saját gondjai és kötelességei, ’s a’ férfi (meglett ember) kárával látja be, hogy késő azt elérni, mit az ember fiatalságában könnyen sajátjává tehetett volna.“ — Szint a’ Morning-Chronicle Lissabonból, sept. Síről, midőn d. Pedro még életben vala, következőt közöl: „Látja Ön, hogy D L Maria egyszerre korlátlan úrasszonyává lön Portugáliának. Semmi kormányzónak vagy kormánytanácsnak nincs alá vetve, miniszereit tetszése szerint választhatja, a’ cortest minden perezben föloszlathatja. A’ teljes kir. hatalom illy rögtön átruháztatása 15 éves hgasszony kezébe, kit a’cortes még csak néhány nap előtt tehetetlennek nyílványított országlásra, a’ nép előtt álomnak tetszik» A’ közönség itt azon eszközökrül semmit sem tud, mellyek e’ nagy változást olly sebten ’s csöndesen okozák, ’s én kétlem: ha vallyon e’ három utolsó nap titkos történetei valaha szorosan köztudomásra jutnak e? A’mit én biztos kutfőbül megtudhattam, következő : d. Pedro betegsége elhirűltével 3 v. 4. kormányságra vágyó versenytárs lépe föl. Legelsőben a’ királyné atyanénje d. Izabella, a’ don Miguel megjöttekori kormányzó, jőve kérdésbe ; utána pedig a’regens hitvese, a’ császárné, ki ugyan e’tiszteletet nem óhattá maga, de hívei kérték ’s bízták rá; végre Palmellahg., ki mint a’pakkamara elnöke ’s tapasztalt diplomata, habár nem kormányzó is, de legalább kormánytanácsi elnök reményle lenni. Némelly igen tapasztalt ’s tisztes férfiak javassák: neveztetnék kormánytanács ki, melly ollyan személyekből állana, kik az ország fő érdekeinek képviselőjik lennének. Terceiranget és Saldanha marquist nevezek olly férfiaknak , kik a’ sereg személyviselőji lennének ’sa’t. — E’ tervek mind ellenszegülésre találtak ; de az utolsó, t. i. a’ kormánytanács képeztetése tán még is létesült volna, ha az oppositio néhány tagjának elmés cselszövénye ’s a’ ministerek részéről egy másik még elmés, azt meg nem akadályozza. A’ kabinet tagjai, kiknek egyedül vala mint statusférfiaknak a’ regenshez (Pedróhoz) bejárásuk, minden tekintetüket Izabella hgasszony ellen fordítók, tudván, hogy kineveztetése után hivatalaikban nem maradnak. Palmella hg. baráti látták, hogy javaslatokat a’ cortes nem kedvezőn fogadandja, minthogy ezek egyes férfira ugyanazon nagy hatalmat, mellyet a’ királyné atyjának engedének, bízni nem fogják. Palmella ’s baráti tehát megelégeltek azzal , hogy a’ hg. a’javaslati kormány CGG