Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-11-26 / 95. szám
korolhatási és jövedelem-szerezhetési módjaiba rendre belé tanulva, olly lelki erőt fejt ki, hogy végre nem veszi számba, ha keze alatt mindenek kosul bakul folynak is; ha senki sincs is vele megelégedve ; sőt ha talán az egész ország az ő becses személyéért felzavartatnék is . ..si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae41 csak birhassa azon legfőbb jót „a’ tisztességet44 — illyennek, ki illy dühösen kíván tiszt lenni, hiszem, nagyon szomorú hivatalból kilépni. Van azonban ollyan is ki tudja, hogy hivatalon kivűl még sok ’s mindenütt lehet az ember jó, hogy valamint annak, ki kötelességének emberül megfelel, módot nyújt a’ jutalomnak legnagyobbikát „a' haza háláját44 érdemelni meg; szintúgy azt, ki reá alkalmatlan, ’s ki az előtt talán elmondhatta „bene clui latuit, bene vixit44 a’ közönség előtt épen nem kedvező szinben tünteti fel, ki tudja , hogy vannak a’hivatalnak használhatási sok szép módja között, sok épen nem kívánatos , ’s a’ derék előtt különösebben is unalmas terhei ; hogy egy hivatalbeli sem képes , bármi független lelkű legyen is, a’ hivatal-körnek (melynek pókhálójába belé van maga által is talán észre nem véve bonyolítva) különböző érdekeit egészen eltaszitni magától; hogy az ő helyzetére, bármilly kristály tisztaságú legyen is maga viselete 3. a’ közönség mindig gyanús és hibakereső szemmel tekint; van ki azt, hogy találkozik más is, kiben a’ közönség bizhatik, nem irigy sem féltékeny indulattal, hanem úgy nézi, mint a’ köz teherteti kivinyebbedhetés czimjét, ’s kedvtelva bocsátkozik házi nyugalma ’s terjedtebb szabadsága kényelminek éldelésibe, találván a’közjó előmozdítására is még bőven elég módot hazánk alkotmányi mezején; illyennek, ki se nem kerüli, se nem keresi a’ hivatalt — miilyennel, boldog melly ország sokkal dicsekedhetik!— igen mindegy hivatalba lépni, vagy abból kilépni ; de, — hogy a’ hivatalboli kilépés érzéseinek végtelen számú részletes előszámlalgatása által a’ t.KK. és RR. béketűrésével vissza ne éljek — van ollyan eset is, ’s ebben vagyok én is, midőn a’ kilépés , minden emberséges előtt csak várva-várt ’s kívánatos lelket, midőn t. i. olly hivatalból történik a’ kilépés, mellyről magok azok, kik előállították, azt óhajtják, hogy bár az illy alakban soha ne születhetett volna! — T. KK. és RRek! Több ízben viseltem ’s részint viselek én ma is becsületbeli hivatalokat. Eléggé tudtam,’s tudom én azt érteni, mekkora megbecsültetek valakinek a’ ham becsületbeli szobájának lenni, egy felől : mivel a’ közbizodalom soha sem mutatkozik olly igazán, mint olly választásban hol állandó méltóság, hatalom, és fizetés , részrehajlás és személyesség érdekeit fel nem költik; másfelől: mivel azon megkülönböztetés, mellyel a’ közönség kijelölis választottat akkor midőn, elég küzbuzgóságunak tartja a’ csupa becsűletbeli szolgalatra , minden csupa hivatal általi megkülönböztetést meghaladt megbecsültetésnek néztem mondom minden becsületbeli hivatalomat’s közöttük különösen ezen tollvivőséget, 's arra, hogy becsülettel feleljek meg, neki, mindig egész ügyekezetemet fordítottam; a.« ha azért a’ t.KK- és RRek helybenhagyását némiképen megnyerhettem volna , jutalmam akkora lenne, mekkora, történik, hogy némelly hivatalviselőnek leghosszabb ’s fényes polczon volt tisztviselete után is soha részire nem jut ; ’s őszinte hálámat ezért csak azon ünnepélyes nyilatkozat fejezheti ki , hogy 5.ezt mindig megérdemelni állandó törekedésem, ’s hogy soha semmi másoktól függő jutalomra ezen kívül számot nem tartok.44 — 2 szor Horváth István igy : ,,Azon bizodalomért, iiényet a’ t. KK. és RR. csekély személyem iránt nyilatkoztatni méltóztattak, hálaérzésem teljes kifejezhetésére szavakat nem találok ; a’ mit tehetek nem egyéb, mint azon egyszerű ugyan , de őszinte vallomás, mi szerint az én tartozásom sokkal nagyobb, hogy sem annak csak kamatját is’, bármi tiszta szándékkal , bármi nagy áldozatokkal , ’s bármi hosszabb idő alatt lefizethetném. Melly kinyilatkoztatásom következésiben óhajtom, hogy mindazon elvek, mellyeket a’ tt. KK. és RR. az annyira egyes nemzeti gyűlésekben kifejtettek, az erkölcsi erőnek olly nyilványos jeleit adott országos ülésekben pedig életre hoztak, a’ ránk csak nem örökség gyanánt maradott országos sérelmek’ eloszlatásnál az egésznek boldogitását eszközölje. Óhajtom, hogy legkegyelmesb Fejdelmünk alatt kis hazánkban egyszer is meg nem zavart békességnek olajága hervadatlanul zöldeljen, a’ három nemzet felett mindenkor az egyesség géniusza lebegjen, e’ teremben pedig a’közügy melletti buzgókodást minden mellékes haszonkeresésen felül emelkedett köztanácskozások szelleme élessze ! Óhajtom, hogy a' józan országlásnak egyedüli életelve, az annyiszor félre vezetett ’s annálfogva keblünkből már olly régóta nem ok nélkül számkivetett bizodalom, mellyet valamint egy felől semminemű garantzia , szintúgy másfelől semmi erő , semmi hatalom a’ társasági életben fölösleggé nem tehetnek, a’ kormány és miköztünk kölcsönösen éljen!44— Dinges János is hasonértelmű búcsúbeszéddel háláskodott. Mire az itélőmesteri megerősítő fejdelmi levelek olvastattak el ’s a’ törvényesen választott és a’ Fejedelem által megerősített itélőmesterek Sala Sámuel, ’s Földváry Farkas urak hasonlag az 1790beli esküforma szerint a’ hitet letején, hivatali helyeiket elfoglalák. A’ szintúgy választotta» megerősített itélőmester Horváth Ferencz ur pedig betegsége miatt hivatalába ez úttal nem iktattathatott. Torda: Az erdélyi kir. tábla egyik egyenes lelkű rendes közlovája Betegh Gábor ur élete 76dik, közszolgálatia 54 esztendejében múlt oct. 24kén mind azoknak , kik közelebb ismerték, fájdalmokra gyér és sz. királyi jószágán meghalt. Szeged nov. 16. Mai nap egy igen tisztes asszonyságtól fosztá meg a’ halál várasunkat, korgyöngeségben elszunnyadt hagys. Báy Kunigunda néhai Kárász István kir. tanácsnok özvegyeiűl. A’ boldogult buzgó keresztyén, hív nő, gondos anya, ’s halandó feleinek valódi jótévőjük lévén, mindezt emberneg gondolkodó méltán sajnálja elhunytát; számtalan ügy efogyott ’s házi sze-