Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-12-03 / 97. szám
a’ herezeg a’külső ügyi kormányt venné által, Peel pedig első minister lenne. Továbbá, a’király nyilványosan kikötötte, hogy Stanley ur is társ legyen az uj ministeriumban, ki a’ reformoknak épen nem ellensége.“ — Mindezen, ’s egyéb vett híreiből a’ Times azt következteti, hogy az ujdon összeállandó ministériumról még nem lehetne azon ítéletet hozni, mintha ez minden reformnak ellen készülne szegülni. Mi a reformok terjedségét illeti, ha félhetni attól, hogy az újonta szerkezendő kabinet nem szándékozik mindazon javítást megtenni, mellyeket az ország méltán vár, miben a’ Times is egyértelmű, nem kell felejteni, hogy a’ volt lordkanczellár Skótziában maga hirdeté, hogy ha a’mait ülésben keveset tettek, a’jövőben aligha kevesebbet nem teendők. Megtámadja ezután azon laptársait, mellyek e’ változásnál fogva már azt kezdek hinni, hogy a’ reformok ellen gát fog tétetni. Társunk, úgymond a’ Times, igen csalatkoznak, ha hiszik, hogy ez időben bármelly minister elnyomhatná a’ reformokat, vagy ha valaki elég dóré volna fen nem tartani akarni a’ külbékét, és takarékosság által ki nem elégíteni a’ népet. Mindezen aggodalom csak erőtetett! Azoktól semmi eszes ember sem félhet. Azonban miilyenek lesznek az uj kormány rendszabályai, még nem tudhatni, ’s előre csak annyit mondhatni, a’ hg. baráti nyilványitják: „hogy ő (Wellington) nagy reformot kerülhetlenül szükségesnek tart az egyházi ügyben“ ’s hogy „«semmi eszes sem fog valódi reform ellen szegülni/ — Az idő meg fogja mutatni, mit érthetni ez általányos kifejezések alatt.“ — A’ Morning-Herald miután az eddigi ministerium valamennyi tagján keményen bírálva végig ment, így zárja hosszas czikkelyét: „Vigasztaló tudni hogy bárminő ministerium következzék, az roszabb az előbbinél nem lehet. Elsv dologról bizonyosak vagyunk, ’s ez az, hogy bárminő kabinet képeztessék is, ’s legyen annak Wellington hg., vagy Manners-Sutton a’ feje , valamennyi szükséges reformnak meg is valósíttatnia * kell. Az intézvényinkben létező visszaéléseknek el kell mellöztetniök, a’nélkül azonban , hogy az intézvények magok megsemmittessenek. A’nemzetnek olly kormányra van szüksége, mellynek a’néptömegi állapot javulása fekszik inkább szivén, mint maga v. sündörgő tányérnyaláji meg— gazdagulása.. A’ nemzetnek olly kormányra van szüksége, melly az ország terhei könnyítsen, a’ törvényeket javítsa, kereskedésünket elő mozdítsa,’s miglén belsőség bizodalmát terjeszt, az ország nevét külföldön is tiszteltesse (_ÖB.)— A’ Globe majd nem legmérgesebben kel ki a’ ministerváltozás ellen; czikkelyében e’ helyeket olvashatni: „A haza ! félelmes próbára van kitéve. Szabadelmű javító igazgatás rendszabályai ollyak kezeibe adatnak, kik azokat mérges ellenségek gyanánt támadák meg... A’ rabszolga-fölszabadítást azok intézzék ezentúl, kik a’ rabszolgaság pártfogóji voltak ; a’ feloldott keletindiai kereskedést a’ szabad kereskedés ellenségei; az enyhített főbenjáró törvényeket a’ kegyetlen büntetések baráti; a’ takarékosság elveit a’fecsérlés pártfogóji ; a’ községi javítást a’ községi ügyekben létező hijányok legnyakabb védjei; szóval a’ javítási rendszabályokat minden javítás éa másitás ellenségei! Az izlandi és angol egyház-javítás azokra bizassék, kik ezen intézetek minden hirányit és foltjait), nagyra becsüli; viszonyaik Francziaországhoz azoknak engedtessék, kik a' franczia népet minden törvényen kívülinek nyilványtták!“ — Miután azon cselszövényeket röviden felhordta, mellyeket az udvari párt a’toryk részire üze ’s tüze, ’s azon nehézségeket elismeri, mellyeknek bárminő ministerium ki lett volna téve az által, hogy Althorp lord mint peer a’ felsőházba menyén által, az alsóházat vezető nélkül hagyá, azon csudálkozik , hogy épen midőn Althorp személyes tekintetével minden akadályt legyőzött az alsóházban, oszlaték föl a’ whigministerium, ’s ez által a’ régi akadályok még Sulyosbakká tétetnek. _Ifjú, felkiált a’ Globe, a mostani alsóház nem engedendi magát vezérleni. Vagy talán felkészültük azt oszlatni ? Ám próbáljátok! A’sükeren nem kételkedünk.“ — A’ Courier pedig így szól: „A’ ministerek elbocsáttatása az ország minden részeiben nagy bámulást okozott, 's azt minden gondolkozó , bármi színű mélyen sajnálja. A’ volt ministerium azon hibában sinylett, hogy igen aggóskodó voltos nem lépett föl bátran ott, hol visszaélések létezének. Ezentúl’azonban férfiasabb cselekvésmódot lehete tőle várni. Melbourne lord halkan, de vigyázva javított volna. Meglehet, hogy Wellington hg. hasonló ösvényre térend; de nem hihető , hogy Melbourne el fogott volna bocsáttatni, ha a’ politikát nem akarák másítani. ’S hagy a’ következés csak igen veszélyes lehet, mi valóban nem foghatjuk meg: mikép állhatna meg ez országban sokáig nem teljesen szabadelmü ministerium ? Lehetetlenség a’ javítások folyamát gátlani , ’s azon újítások és mászásoknak ellenszegülni, mellyeket az érettebb kor megkíván. De nagy vész támadhat ezen összeütközésből, ’s a’ veszély különösen olly intézvényeket fog érdekelhetni, mellyek létét az egészre nézve egy jó igazgatáshoz szükségesnek tekintünk. — A’construtio monarchiai ága, a’ peerség, a’ status v. uralkodó egyház, mind veszélyben forog, ’s elsők fognak szenvedni ezen összeütközésben. Az angol nép idegenkedik ugyan visszaélésektől, de egyszersmind hiven * ragaszkodik a’, régi intézvényekhez. Azonban e’'