Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-03-28 / 25. szám

a nemzet óhajtása szerint azért hitt­ össze, hogy sar­kalatos törvényeinek s alkotványos jogainak fentar­­tásával, a’ köz boldogságot gyarapítandó uj törvények alkotására nyújtson alkalmat, mi is az Ő Felsége böl­­cseségétől ’s igazságszeretetétől biztosan reménytettük, hogy°mind azok , miket Hazánk igazainak ’s boldog­ságának tekintetéből már fölterjesztettünk, Ő Felsége által teljesedésbe hozatnak. Emeli mindazáltal fájda­lommal teljes keblünket, Fölségednek kir. ’s fiai leg­­szomorúbb gondjai között tett azon megnyugtató ke­gyelmes’s egyszermind törvényes kinyilatkozása, melly szerint, sarkalatos törvényink értelmében, a’ magyar nemzetet, arról méltóztatik biztosítani, hogy törvé­nyeit, szokásait, igazait és szabadságit teljes épségük­ben sértetlenül fentartani fogja; ’s ennélfogva erősen hisszük, hogy Felséged, a’jelen országgyűlés szaka­datlan folytatását is, azon kegy. és törvényes biztosí­tása tettlegi valósítása végett rendelvén, ama’ köz re­mény és várakozás, mellyet ezen országgyűlésnek egybehivatása gerjeszté, de mellynek teljesítésétől né­hai Fels. Urunkat a’halál elzárta, —Felséged kegyel­mes intézkedései alatt, még ezen országgyűlésen be­töltetnek— ’s így a’ megdicsőültek közé már föl emel­­kedett fels. Atyja szent árnyéka iránti tisztelkedése azon méltó nemével — a’ magyar hív nemzetet is fels. személyéhez a’ legnyájasb kötelekkel mind inkább és erősebben fogja csatolni. Ezen édes remények közt Fölségedet azon királyi széken, mellyre a’ dicsősége­sen országló Ház és a* Nemzet közötti kölcsönös köté­sek szentsége bízta — teljes bizodalommal, és fiúi tisz­telettel üdvözöljük — ’s ismételvén azon alattvalói hír és buzgó hódolásunkat, mellyet Felséged szerencsés megkoronáztatásakor is már teljesítőnk ; az akkoron kiadott kegy. királyi hitlevelet, a’ jelen országgyű­lésen törvényink sorába iktatni törvényes köteles­ségnek ismerjük ; — ’s a’ Mindenható előtt esedezünk, hogy Felséged hosszas és dicső országlásával minket boldogítson; — vezérelje Felségedet fejedelmi fényes pályáján, melly ezen nemzet alkotványa fentartására —­’s olly számos milliók jólléte gyarapítására, Előtte nyitva áll. —Mi hivek fogunk maradni Őseink nyom­dokaikhoz , kik törvényeiket, szabadságaikat fentartó fejedelmeik boldogsága és méltósága ’s a’ nemzet di­csősége utalmára, magokat, és vagyonukat feláldozni állhatatosan készek valának, ’s Felségedet, úgy a’ kedve­ző szerencse örömei, mint a’ bal sors viszontagságai között, mint törvényink és szabadságunk Orjét és Véd­­jét, meghajthatlan hivséggel követni fogjuk. — Vég­re pedig legforróbb óhajtásinkat abban foglaljuk, hogy a’ királyszék és Haza, a’ megöröklő kölcsönös biro­­dalom érez falaitól vétessenek körül — ’s a’ törvények szentsége , mint a’ nemzeti szabadságnak, és a’ király­­gzéknek is legbiztosabb utalma — Felséged dicső ural­kodása alatt öröküljön. Kik egyébiránt ’s a’ t. Sz. k. Pest városa belső és külső tanácsa mártz. 26, 27 ’s 28kán tette meg elhunyt I. Ferencz kor.fe­­jedelmünk hamvainak a’ végtisztelkedést olly gyászfén­nyel, milly országunk fővárosához illő vala. E’ végett mivel saját főszentegyháza beldiszesittetésén munkáltat mostan, a’sz. Ferencz rendiek temploma sanctuariu­­mát, minden ablakit ’s fő és felső mellékoltárit gyász­­leplezettel vonatá be, az oltári gyászboritványokra kétfejű sasokat keblökbe fűzött országczimerekkel tű­zetett, a’ szentegyház közepén pedig egy szinte a’kar­zatokig érő sok lépcsőzetü gyászalkotmányt emeltetett, mellynek csúcsán sasczimerekkel környezett koporsó, hegyette a’ birodalmi nagy korona, négy szögletén négyszegű oszlopon nyugvó négy királyi korona, az oszlop derekán az illető ország czimere ’s a’ t. valá­nak szemlélhetők. A’ lépcsőzet minden fokain közös­­leg égő gyertyatábor hinte világot a’ komoly sötétle­­tü szentegyházra. 26kán m. Ocskay Antal, 27kén m. Sztankovics János püspökök ’s helytartósági tanácso­sok, 28kán pedig n. Dercsik János k. tan. ’s eszterg. kan. mutaták be az engesztelő áldozatot boldogult ki­rályunkért teljes egyházi szertartással, a’ ns. megye KKr’s Ru­dei, hadi fő tiszti kar, városi bel és kültanács, minden helybeli hivatal ’s mindkét nembeli mély gyász köntösű jelesbeli ájtatoskodásuk alatt. A’ templom kül­­térét tömérdek népözön lepé el. A’ háromnapi gyászmi­sék alatt Eybler , Cherubini ’s Mozart requiemét zengé a’ teljes személységü kar, ’s igy szív és művészet ösz­­hangzólag buzga­ns Pest városa részéről leróni a’ há­la végadóját azon fejdelem iránt, kinek kormánya a­­latt annyi jóllétre ’s díszre volt magasodni szerencsés. Korher városi tanácsnok ’s­tb. maga ’s polgártársi bá­natos érzelmeit az üdv. fejdelem iránt egy nyomtatott gyászdalban is örökösité.­­ A’pesti angol kisasszonyok számos növendékeikkel martz. 23kán tartottak halot­ti misét néhai I. Ferencz királyunkért; a’ pesti evang.­hivek pedig martz. 22kén végzék gyászajtatosságjokat, midőn is Dobos János budai ref. pap magyarul, Kollár János németül’s Godra Mihály tótul adák meg az ér­­demdijt halotti beszédeikben az elhunyt fejdelem árnyé­­kának. Végre a­’ pesti izraelitaság martz. 26kán délest nyújtotta be gyászkönyörgésit az Istennek az őt is kegyesen pártolt uralkodóért a’ két városi tisztható­ságok nevesbei ’s igen választott hallgatóság előtt.­­ Szivreható volt karénekesinek ömledő zengésű harmó­niája, a’ halotti beszéd ’s könyörgés. M­agyar tudós társasági jelentés. Követ­kező czimű ’s jelmondatu szomorujátékok adattak be a’ héti ülésnek, mellyek a’ m. tud. társaság 1844beli szinjátéki 100 darab arany jutalmára most martz. 24- kén estig, mint határnapig beérkezének : I. A’ haza áldozatja. A’ mivelt nyelv jele a nem­zet tökéletesedésének. — 2) A’ szerelem áldozatja, vagy Illők várának visszavétele. Életem ’s mindenem édes hazámnak van szentelve. — 3. A’ Jugovicsok. Pro Patria pepigisse animam pulcherrima mors est. 4. A’ spanyol rév. Nemo sapiens nisi patiens. 5. Az eljegyzés éjszakája. Több szem többet lát. 6. A’ hason­lás. Lassan mennek messzire. 7. Vérlakoma , vagy a’ gyilokrend. Quodii me lyricis vatibus inseres, sublimi feriam sidera vertice. Horat. — 8. Johanna. A' gyenge nő is óriás 3 mihelyt nagy szenvedelmek megvarázsolák. 9. Záh Klára, vagy a’ bűn ellensége. Tetteink nagyobb részét a* szerencse zsarolja ! 10. A’ rettentő ítélet. Nem sok de mindenem. II. Harmadik István. Én is. — 12. Gyász­ alak. For us­e and for our tragedy We beg­y out hearing patiently. Shaksp. Hamlet. 13. Dölyf és szerelem. Csak érdemért jutáim. 14. Isabella. Aut prodeste volunt, ant delect a­­re poétáé. — 15. Diskard. Das Wenige verschwindet

Next