Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-01-14 / 4. szám

hogy a’ mult ministerium irlandit nevezett vala izlandi kanczellárrá, a’ mostani ministerium pedig azonnal angolt küldött oda. Továbbá keményen bírálván Peel nyilatkozását Tamworth választó­éihoz, azt az új ministerek hadüzenetének állította Izland ellen. Állítása bizonyságául a’ rathcor­­maci szerencsétlen történetet hozá föl, mondván, a’ ministerek a’ katholikusok vérét kívánják on­tani; azért tagadák meg a’ toryk is múlt ülésben a’ javaslati tizedmegváltást. —­­­ec.24-én Alders­­gate egyik kerületében a’ kültanács tagjai válasz­tatásukkor bizonyos Saul republicanus kelvén föl, azt állította,hogy a’ király az ország „első tiszt­viselője“ azután pedig „hogy a’ mostani idő igen hasonlít I. Károly király idejéhez,’s a’ mi e’ mo­­narchával történt, azt nem kellene szem elöl el­veszteni.“ De ezen kifejezésekkel nagyon felbosz­­szantá a’ monarchiához híven ragaszkodó hall­gatókat. Őst. Beoch.— Dublinből (hol legélénkebb most Londonnal együtt az uj ministerium elleni kikelés) a’ Courierbandec. 23 ról valaki azt akar­ja elhitetni, hogy ott, a’városban, se O’ Connell­­nek se­ barátinak nem nagy reménységök van uj­­don megválasztatáshoz. A’ toryknak Dublinban na­gyobb befolyásuk van, úgymond, O’ Connellnek pedig a’ megyékben túlnyomó pártja. — A’ kabinet mint említettük, már teljesen ki van nevezve, tagjai ezek: Sir il. Peel a’ kincs első lordja, ’s kincstárszéki kanczellár (mint első minister) Wellington hg. külminister; Aberdeen gróf gyarmatminister; Lyndhurst lord, lordkan­­czellár; Gouldburn Henry ur­belminister; Herm­es I. C. ur, hadminister; Sir Knatchbull Eduard, a’ szárazföldi erő pénztárnoka; de Grey lord, az ad­­mirálság első lordja; Sir Henry Hardinge,Izland titoknoka;Maryborough lord, főpostamester; Rosz­­lyn lord, titkos tanácsi elnök; Whamncliffe lord titkos pecsétőr; Baring Sándor ur a’ kereskedői tisztség elnöke; Elienborough lord a’ keletindiai ügytisztség elnöke; Sir George Murray főhadi­­tárnok , mindössze tizenöt. E’ szám ellen már a’ Times is kikelt. Ezeken fölül még Dawson György ur az admirálság titoknoka, az admirál­­ság öt lordjával; a’ kincstárnak hasonlag öt lord­ja van, és két titoknoka; a’ tengerügynek egy pénztárnoka; az erdőosztálynak egy főbiztosa; a’ keletindiai ügytisztségnek egy titoknoka; egy haditár főügyelője ’s egy titoknoka, egy gaz­dája v. sáfárja’s egy pénztárnoka; •—Wortley Stuart ur a’gyarmatministerség alstatustitoknoka; Mahon lord, külügyi alstatustitoknok; Sir Eduard Sugden Izland kanczellárja; Sir James Scarlett kincstárszéki első elnök; Sir W.­llae lord ügy­véd; Roden lord főudvarmester, Jersey lord ki­rályi főkamarás, Slowe gróf királynéi főkamarás. Corki lapok bővebb részleteket közlenek a’­rathcormaci tizedharczról, mellyben mint bizo­nyosabb hírek után állíthatni, 13 ember lövetett agyon , 7 igen veszélyes sebbe esett, ’s több mint 20 ember kapott kisebb nagyobb sebet,no­ha ezek közül is meghalt már néhány a’ harcz után. Egy, Corkba Sárkán érkezett sürgöny (dépeche) következőleg rajzolja a’ helyszínét: ,,A’városka katonasággal tele. A’ három halottvizsgáló laká­sa körül élénk a’ tolongás. Az izgás és ingerült­­tség rettentő.“ Továbbá ismét: ,,A’ környék ál­­lapotja e’ szomorú történet óta olly borzasztó,hogy azt nem rajzolhatni le. A’ kalmárboltok ’s kéz­­műhelyek Watergrasshillben és Rathcormacban mind bezárvák; minden munka megszűnt; mér­­földnyire nem láthatni sem tehenet,sem lovat,sem juhot, sem sertést. A’ nép komor, daczos, ké­tségbeesett ’s tekintetre nem ügyelő. Szemtanú beszéli, hogy az ütközet helyére menvén a’ földet elázva lelte vértől, m­elly ott ontaték, ’s ha az ember lábával a’ gyepre v. földre tapodott, vér tajtékzott abból ki mindenfelől. Coliin özvegye leborult a’ földre, ’s lirai vérét csókold, bosszúért kiáltván Istenhez gyermekei gyilkosaira. Láttam egy más férfiút, ki vérbe gázolván fölkiálta: „Az ki e’ vért, testvérem vérét kiontá, ha életben maradok, saját vérét issza meg még.“ Hivének ezen emberek imádságai, kik őrültségig zaklat­va már , igen félhetni, hogy a’ bosszú vad jó­gához fognak nyúlni. Az elkeserülés e’ paraszt­ság közt legfelsőbb fokra jutott; a’ nép éltével sem gondol többé ,’s komor sötét hallgatásba me­rült, csak keveset láthatni könnyezni. (Ősz. B). A’Cork Constitution pedig azt bizonyítja, hogy dec. 18ka előtt két három éjjelen kürtöket lehete a’ halmokról hallani, ’s épen ezelőtti éjszakán szá­mos csoport parasztság húzódott a’ fenyegetett helytől a’ nyolcz, tiz, 12 angol mérföldnyire fek­vő helységek felé. Ellenszegülésre félelmes terv van kidolgozva, ’s a’parasztság mindenféle esz­közzel fegyverkezik. Az izlandi katholikusok O’ Connell után már azt kezdik rebesgetni, hogy az orangisták vért szomjaznak, azért vetették a’ti­­zedtörvényt félre , ’s e’ szándékjokat az imént leirt rathcorinaci tizedharczban már meg is kez­dették. (Őst. Beob). — Azonban lélekrázó azon tapasztalás, hogy ama’ vérengző tized-behajtás­­kor a’ lelkész, kinek számára e’ végrehajtás történt, azonnal, mihelyt a’ 12 ember agyon lö­vetett, tized-követelése összeségét kiszámolta, ’s azt sürgette, hogy erre azonnal más végrehajtá­sok történjenek. Őst. Beob. A’ Sunday-llerald állítja, Brougham lord tudósító O’ Connellt: vigyázna mindenre, mit mond, vagy ir, mert vágyva lesnek minden alkalmat, mellyben kézre keríthessék. A Westminister két követe, úgymint Evans ezredes és Sir Francis Burdett meghasonlottak egymással. Dec. 29-én York-iakban, Conventgardenben nagy gyülekezet 2­6

Next