Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-04-22 / 32. szám
lantiban eszesnek, bölcsnek, jogosnak? Midőn az unió fölbontásán vitáztunk, diadalmas szemmel mutattak Scotiára; most midőn az egyházkérdés forog szóban én is azt kívánom, hogy Scotiára tekintsünk. Ott az egyházi intézmények a’ nép charakteréhez, erkölcseihez és érzelmeihez alkalmaztattak, ’s ime az ország fölvirágzott; kereskedése, gyárai, földművelése csudálatosan haladtak ’s a’benne tanyázó katonaság csekély száma világos bizonysága az erényes, iparos nép békés szokásinak. Am forduljunk most Izland felé. A’ szív elfajdul azon gondolaton, mi ezen ország, és mi lehetne, mire szánta a’természet, ’s mivé tettétek ti, mert tiétek, hozzátok tartozik; gondotokra vala bízva; hibáji a’ tiéitek, azok kábaságai is, ti viselitek képét tévedésinek; ti vagytok felelősek bűneiért; vétkei utálatosságai, vér-özönei, rettentöségei, bőszülete, — mind tiétek. De menjünk át ez átalányos nézetekről az indítványra magára.“ Beszéde folytában azután azt mutatta meg Shiel úr, hogy Russel indítványa jogos, tiszta és kivihető; mert mi a’ benne foglalt elvet illeti azt már a’ cumberlandi követ is (sir. J. Graham) elfogadta javaslatában, melly azt kiváná, hogy minden egyházkörben, hol három év alatt nem tartatott lelkész, ennek megürült helye be ne töltessék. „Nem foglaltatik e ezen határozatban azon elv, mellyet mi kívánunk? így kiálta föl Shiel úr, nem mutató ez fölöslegre? ’s mi történt e’ fölösleggel ? azt az éjlankashirei követ (Stanley lord) fogja megmondani: „„Osszátok föl a’ többi közt““ — Jól van! — De honnan van, hogy uj fölosztásról nem is álmodoztatok, mielőtt mi az uj alkalmazásról szólani nem kezdettünk? Még egy észrevételem van az említett javaslatra nézve. A’ nemes lord (Stanley) egyetlen lélekzettel tiz püspök fejéről fúvá le a’ mi ír át. ’S nem mondhatjuk e már most elég joggal, hogy tán még mindig sokat hagyott meg? ’S valóban szükséges e tizenkét püspök, és olly tömérdek fizetéssel kelle birniok, mint a’mennyivel bírnak? ’s átaljában, mi haszna van a’ püspöki rendszernek Izlandban?“ (Ost. Beok.) Végre igy rekeszté beszédét: ,,A’ katolikusok, midőn az emancipatio ügye forgó vitában, megelégültek volna, ha lelkészeikre gond lett volna, ’s hihetőleg minden javítást elfogadtak volna; de ekkor még nem lehete látni azon következéseket , mellyek az emancipatio késletéséből támadni fognának. A’ „katolikus egyesület“ hatalmasabb és jelentőbb lön; az ország szerkezménye teljesebb len, a’ franczia követházban az izlandi katolikusok ügye vitázat tárgya lett, a’ Clare megyei választás megtörtént, ’s végre kivittük Wellington ministeriumától szabadságunkat ’S mi volt a’ministerium első lépése? A’ dublini követ (O’Connell) a’ népre vettetett vissza, a’ ház ajtai bezárattak előtte, ’s a’clarei választás még fenyegetőbb módra ment véghez. Erre következtek a’ whigek tévedései; kis karikára nagy lánczot kötöttek. De ne gáncsoljátok az emancipatiót a’ dolgok állapotja végett Izlandban. A’ reform (javítás) okozá mind ezt. Titkoltuk e előttetek ez igazságot? Midőn a’reform-javaslat szóban forga, azt mondám a’ háznak, az egyház javulása kimaradhatlan következése lesz az ország javulásának, ’s valamint az angol nép választó helyeket választók nélkül nem szenvedhet meg, úgy egyházat sem fog többé Izlandban község nélkül visszaéléseivel együtt megszenvedni.“ (Nagy tetszés.) O’ Connel beszédéből a’ következőket közöljük: ,,A’ holnapi posta Önök tanácskozásai sikerét a’ három ország felé fogja vinni, és Izland meglátandja: remélljen e jobb igazgatást, vagy mélyebb elkeserülésbe süllyedjen. Négy század óta rosszul kormányozzák Izlandot. Még senkit sem hallottam, ki ezen ismert tettet merészen tagadni bátorkodék; de gyakran hallám a’ vitéz generáltól a’ túlfélen, hogy annak nem vallás az oka. Ezen és vitájának sükere fogja megmutatni, bármi legyen bajának oka, jobb rendszer fog e megalapittatni. E’ nyilatkozás becse csak abban állana komolyan igértetnék meg, hogy Izlandra jobb napok fognak ezentúl fölviradni. Nem az a’ kérdés : ki legyen minister, hanem meg akarja e Anglia a’ testvér - szigettől ismét és száz ezredikszer tagadni a’jogosságot, vagy jobb rendszert szándéka e azon szerencsétlen országban hirdetni. Nem szándékom ma fájdalmait rajzolni. Nézzünk inkább szépségeire, buja termékenységire, dicső javaira, mellyekkel isten fölékesité azt. Melly országnak adott ezen Isten több alkalmat, hogy boldog legyen, ’s melly ország boldogtalanabb nála? Ez tin művetek. Ellenetek emelem fől panaszomat Magatok érzitek a’zavart, e’helyzet nyomását; rendszeretek okozta azt. De Izland sem akarja, hogy a’ népvallás statusvallássá legyen. De közelíthettek a’ mostani rendszer alatt az izlandi földnéphez, és felszólíthatjátok, hogy másítsa meg hitét,mig az elnyomás köntösében járultok hozzá ? Mérjünk a’három testvérországnak egyenlő mérleggel és súllyal, ’s ne adjunk az egyikben, a’legboldogtalanabbikban minden gazdagságot, ’s mindent, mi a’néptől vétetik föl, olly egyháznak, mellyhez nem tartozik, mellynek tanjaitól lélekismeretében eltér. Ha a’ protestáns vallás Izlandban ismét terjedni kezdene, tagjai nyíltan és szabadon a’ parliament elé léphetnének, ’s egyházainak jövedelmei fölemelését kívánhatnák. A’ fenforgó indítványban egy betű sincsen, melly babonaságra, vagy kirekesztésre mutatna, egy betű sincsen, melly azt kívánná hogy megszorítsátok a’ protestantismust. Mit