Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-06-03 / 44. szám
lyek elfogattak, irtózatos volt. A’ múlt évi júniusban egy spanyol hajót fogtak el az afrikai partoknál a’ britt czikázók ’s 562 rabszolgából, mennyit indultakor felrakott, 162 már meghalt, 40 azon pillanatban ugrott a’hajófödélről a’tengerbe, midőn a’hajó megszabadíttaték; 79 meghalt, mielőtt e’ hajó Havannaht elérte, ’s mig azt a’ martalékbiróság elitélte, az összes számból csak 253 maradt életben! 1827—1833ig, Sierra- Leonebe 106 rabszolga-hajó hozatott, ’s azon 18,237 rabszolga közül, kiket födelükön hurczoltak, a’ vitel alatt, vagy mindjárt utána 3000 halt el. „De hogy is ne, fölkiált az indítványtevő, ha meggondolja az ember azon kegyetlenséget, mellyel ez ártatlan teremtmények a’ hajókon, legszűkebb terekbe tömetnek össze.“ Itt a’tisztes tag némelly irományokból a’ rabszolgák szívrepesztő állapotját fejtegető, miilyennek azt két elfogott spanyol hajón találták. Maria hajón, mellyet 1831 ben Havannahba hoztak, egy tonna tehernyi térbe négy rabszolga vala beszorítva. Carolinán, melly csak 75 spanyol tonnaterhü vala, 350 ember volt ’s közülök 180, betű értelemben annyira össze volt zsugorítva, hogy egyenest nem ülhettek. E’ boldogtalan emberek lihegő szájjal, szomjúságtól tikkadt nyelvvel tolakodának megszabaditójikhoz, mint kísértő képe a’ legmélyebb emberi ínségnek. — „Már most, folytatá Buxton beszédét, az a’ kérdés: mi rendszabályok tétessenek, hogy e’ szörnyűségnek vége szakadjon egyszer? Javaslották, hogy valamennyi rabszolgahajó, elfogatása után, azonnal vontassék össze; a’ javaslat jó, mert bizonyos, hogy rabszolga-hajók, mellyek martalék gyanánt adattak el, azonnal ismét e’ gyalázatos kereskedés űzésére használtattak. Javaslották továbbá, hogy a’ rabszolgakereskedés üldözésével foglalkozó czikázók, ne az elfoglalt hajó tonnaterhétöl, hanem a’ megszabadított rabszolgák számától mérve, kapják martaléki jutalmokat. E’ tanács is elfogadható. De mind e’ rendszabály csekély azokhoz képest, mellyeket egyezések’s alkuk utján tenni lehetne. Az eddigi egyezéseket a’ kül hatalmakkal gyalázatosan megsértették. Tökéletes egyezésnek a’ rabszolgaság-elnyomásra négy ponttal kell bírnia. 1.) Nyílványíttassék e’ kereskedés kalózlásnak; 2.) létesittessék a’ kölcsönös átmotozási jog; 3.) terjesztessék ki e’ jog az egész afrikai tengerpart hosszában; 4.) ítéltessenek el a’hajók, mellyek rabszolga-kereskedésre vannak fölkészítve, elvételre akkor is, ha egyetlen rabszolga sem volna is rajtok. Fájdalom! eddig mindenik egyezésben hiányzott e’ négy pontból mindig majd egyik majd másik. Igen fontos továbbá, hogy valamennyi hatalommal ugyanazon ’s egyenhangu egyezés köttessék. Francziaország bizonyosan nem fog vonakodni,’s reméllhetni, hogy Portugáliában és Spanyolországban is jobb érzés gerjedt már, mint az előbbi kormányoknál volt. Azonban akármikép érez Spanyolország, Angliának joga van ez országtól kívánni a’ rabszolgaság elnyomatását. Alkunk Spanyolországgal legkeményebb kifejezésekkel van szerkesztve, ’s Anglia e’ kereskedés-elnyomásért 400,000 ft. sterlinget fizetett Spanyolországnak.“ A’ szónok végül fölirást javaslótt a’ királyhoz, mellyben keressék az meg: tenne lépéseket, hogy a’ külső hatalmak is hathatósan járuljanak a’ rabszolgaság-eltörléshez. Hume az indítvány mellett nyilatkozott, de úgy vélte, jobbat tett volna az indító, ha rövidebb fölirást javaslott volna, ’s a’ külső hatalmak iránt kevésbé sértő kifejezésekben. Egyszersmind megjegyzé, hogy a’ rabszolgaság-fölszabadítás néhány nyugotindiai szigeten minden várakozást felmúl. A Spring-Rice kincstári kanczellár azt válaszold, hogy a’ házban fenforgó fölirás tárgyáról közlemény érkezett a’ külministerséghez, ’s ez egyértelmű az indítvánnyal. A’ fölirásban előszámlált adat mind igaz, ’s óhajtja, hogy az angol parliament az emberiség ezen érzékeny ügyében harsányan emelje föl szavát. A’ nyugotindiai angol gyarmatok érdeke is megkívánja ezt, mert ezek nem haladhatnak versenyt a’ rabszolgák által műveltető külfölddel. Hosszabb vitázat után Buxton végre megengedő, hogy a’fölirás kelleténél hosszabb, azért azt vissza is veszi, ’s rövidebbet fog javaslani; de nagy örömét jelenté azon, hogy tisztes barátja a’middlesexi tag (Hume) a’ rabszolgaság-fölszabadítást jó sikerűnek nyilványítá, mert megczáfol egy ellenkező állítást, mellyet a’ franczia kamarában egy követ (Mauguin) róla felhozott, Hume-ra hivatkozott annak megmutatásául, hogy Anglia nagy próbatéte nem sikerült. Végre meg kell jegyeznie, hogy a’ rabszolga-kereskedés iránt sem a’ mostani sem a’ volt kormány nem mulasztá el kötelességét — Brougham lord a’felsőháznak május 15én tartott ülésében a’ londoni belváros lordmayorjától ’s a’ községi tanácstól aláírt kérelmet nyujta be a’ hírlapi bélyegár eltörlesztése iránt. — A’ nagyobb lapok, mint a’ Times a’ Courier ’s a’ t. kígyót békát, rikogatnak e’ gondolatra , mert féltik keresetjöket olcsóbb hírlapok keletkezhetése miatt. — Új-Yorkból érkezett tudósítás szerint Lawrence Richardra, ki múlt januárban Jackson elnök élete ellen merészkedett. Ítéletet hozott a’ törvényszék ’s a’ vádlottat nem vétkesnek találta, minthogy a’ tettes, gyilkoláspróbájakor elmeháborodásban szenvedett. Az alsóház ülésében május 18 án Morpeth lord, Izland titoknoka letéve esküjét. Belépte-