Jelenkor, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-01-16 / 5. szám

’s többek közt azt mondja, hogy ő ugyan még most is demokrata, de egyszersmind tory, ’s azt akarja ezután megmutatni, hogy a’ to­­ryk tulajdonképen az ország demokrata pártja, a’ whigek pedig minden rendszabályaikban oligarcháknak bizonyították magukat. Bizonyos Phelan nevű katholikus izlandi lelkész szivrázólag lerajzolta egy nagy, nem rég tartott, gyűlésben azon bérlők ínségét, kiket a’ protestáns földesurak földeikről egyedül azon okból, mert katholikusok, ’s nekik a’ parliament-választásokkor nem kedvező szó­zatot szoktak adni, táskástul elűztek. Az utóbbi három év alatt elő­zöttek száma személy szerint fölmegyen 1384re 249 családban. E’ földes urak, ’s ügyészeik még azt sem akarják megengedni, hogy az így elűzött bérlőket, a’ helyekre jött uj prof. bérlők ingyen kegye­lemből hajlékaik körűl szenvedjék meg.— Őst. Beok. Az úgy nevezett kb­. „humane society“ (emberiségi társaság), melly már több mint 60 év óta fenátl, ez idő alatt több mint 5000 ember életét valóban megmenté, ’s 20 ezer embert jutalmazott meg mások élete megmentése körül tett fáradozásaikért. A’ társaságnak Londonban száz háza van a’ szerencsétlenek befogadására. A’ főépü­let 17­94ben állott fel az úgy nevezett serpentine river éjszaki oldalán , a’ Hyde Parkban, melly telket az emberszerető III. György ajándé­kozd e’ társaságnak. Az épület 1834ben lerontatott, ’s Wellington­ig az uj nagyobbnak tévé le alapját, melly már egészen kész. Ben­ne férfi és asszonyszobák elég számmal, mindenikben meleg ágy, für­dő ’s ércczel födött asztal, flanel­, kő ’s a’ t. melegítésre. A’ szük­séges meleg viz csöveken vezettetik az épületbe, mellyek részint a’ falakban, részint a’ padlat alatt vannak. A’ kályhákban reggeliül kezdve éjfélig tűz ég, hogy minden pillantásban meleg fürdőt lehessen ké­szíteni. Az orvosok mindnyájon az épűlet közelében laknak. FRANCZIAORSZÁG. A’ National észrevehetőig csöndes, vérrel tévé jegyzéseit a’ királyi megnyitó beszédre. Czikkelyét e’ tekintetben következőké­pen rekeszti: „Csudálkozni fognak, hogy mi az uj megnyitóbeszé­det sokkal nyugottabb érzelemmel fogadtuk, mint előbbi években.— Emlékezni fognak a’ királysértés végett indított pörökre, mellyeket az 1833 és 1834 ki kir. ülések magyarázatai végett ránk róttak. Nem a’ visszarettenés, mellyet a’ septemberi törvények által elle­nünk eszközleni akartak, oka mérséklésünknek mostan, hanem maga, ezen királyi beszéd hangja, mellyben nem találjuk föl ismét azon szenvedélyes kihívó nyelvet, mellynek is többször megfeleltünk egyszerű és valódi természetes hevességgel. Akkor úgy bántak ve­lünk, mint harczosokkal, ’s mi harczoltunk is. Most még csak mint meggyőzettek jelenünk meg: tapasztaltuk a’ „parcere subiectis-t.“ — Könnyen észrevehetni illyes érzést a’ végszakaszban. Ez előbb hálával, mint haraggal töltene bennünket el; de érezzük, hogy kön­nyebb volt a’ gyülölség ’s megvetés kifejezéseire válaszolni, mint a’majd csupa szeretéstek­­intésekre, ’s ollyan nyelvre, melly szelíd­ségig emelkedett ’s a’ t. A’párisi féktörvényszék előtt nem rég, dec. 26. egy mulatsá­gos pör fordult elő. Megjelent ebben először is némi, kis, mint­egy 60 éves emberke, jól feltorzasztott vendéghajban (parókában) magát Tardisnak azaz késedelmesnek nevezé, ’s következő czimet ruh­áza magára: „Christmann ur növendékei dékánja.“ Nem sokára utána belépett maga Christmann ur, ki magát: „Francziaország fő­városában a’ szavalás tanitási dékánjának.“ nevezé. Az egész dévai tréfa ebből állott: e’ két ember be volt vádolva, hogy egy nyilvá­­nyos kis játékszínt tartanak törvényes engedelem nélkül. A’ belép­ti ár földszint 8 sous (garas), első helyre 50 centime (tiz garas). Christmann és Tardif azt állították, mint Moliére Bourgeoise gen­­tli-hommeja, hogy ők e’ kis játékszínüket csak saját és barátjaik mulat­ságukra tartják, egyszersmind azt kérdezők: miért nem büntetik meg Uzes­ignét, holott annak is van saját játékszíne ’s néha 360 személy is megjelen nála az előadásokon. A’ bírák e’ hasonlítást nem akarók elfogadni, mert nincsen bebizonyítva, hogy a’ herczegné az ajtó­ban állva 8 garast fizettet a’ bemenőkkel. A’vitatások sükere vég­re az lett, hogy a’ két „dékán“ egy egy hónapi fogságra’s 1000 frank birságra ítéltetett. — A’ le Bons Sens nevű républicanus lap fő szerkesztője, llodde úr, dec. 29én tüdőgyuladásban meghalt. — Lefevre marsal özvegye dec. 28án halt meg Parisban élte zókában. Elhunyt férje testvéreinek tizenöt millió franknyi vagyont hagy hátra. Bizony szép örökség! — C. Ladvocat könyváros, ki a’ Pot-de-Fer utczában kiütött gyuladás által tetemes kárt vallott, jelenti, hogy a’ béke-herczeg (Godoi) emlékiratait, mellyek dec. 20 án valának megjelenendők, január 18án minden bizonnyal ki fogja ad­hatni. A’ gyuladás alatt Ladvocat­ur Londonban volt a’ Caninoi her­­czeggel, Bonaparte Lucziánnal értekezni, annak emlékiratai kiadatása végett, mellyek hasonlóképen nála fognak megjelenni.—Lacennaire kivégeztetését, mint látszik, még elhalasztják egy időre, minthogy fontos vallomás-tételekre nyilványitotta magát késznek. Úgy bizo­nyítják, hogy részint főczinkos, részint czimbora volt 16 rendű gyil­kosságban. Avril pedig mint mondják kegyeimért folyamodott a’ királyhoz. — A’ ministeri nagyobb ’s kisebb lapok szerfölött elmagasztalták Orleans hg vitézségét, ’s bátorságát. A’ Bon Sens erre azt jegy­zi meg: „Szint ollyan hijábanvalóság felbuzdulni ’s lelkesülni épen azon, mit Orleans herczeg vitézül tett, mint hijábanvalóság lenne csudálkozni azon koron, mellyet elért.“ Orleans hg vitézségén sen­ki sem kétkedett, mert a’ franczia általjában minden francziát vi­téznek tart mind addig, míg ellenkező bizonyul be róla; de épen Orleans herczeget magasztalni ott, hol az semmivel sem tett többet, mint a’ mennyit ama’ tízezer franczia közlegény hasonlóan meg nem tett, azt méltán gyengeségnek mondhatni. — A’ követház dec. 30 és 31 ki üléseiben megválasztattak az alelnökök is. E’ négy helyre legtöbb szózatot nyertek: Sauzet, Pas­­sy, Pelet (de la Rézére) és Martin (du Nord) urak. — A’ mi­ll­isterium óhajtotta volna Dupin urat az elnökségből kizárni, de a’ többség mégis újólag megválasztotta. Sauzet ar ellenben, kit a’ ministerium helyébe akara megválasztatni, az elnökségre csak 38 szózatot nyert 278 szavazat közül, Dupin pedig 164et. A’ követház üléseiben a’ trónbeszéd-meghányásra már biztos­ságot neveztek. Az elő járó meghányáskor egyik követ azt mondotta, hogy a’ válasz-felirásnak nem kellene mindig csak a’ trónbeszéd visz­­hangjának lennie,­­hanem abban valahára már az']ország kivánságit és szükségeit is világosan ki kellene fejezni ’s a’ kamarához illenék a’ javító rendszabályokban kezdeménnyel (initiativával) élni, hova tar­tozik például a’ lefegyverzés ’s a’­­. Amilhan úr az amerikai kérdésre nézve Jackson elnök bocsátványát tökéletesen megnyugtatónak ítélte ’s ezt nyilványittatni kívánná a’ kamara által is. Teste ellenzé azt, mint­hogy a’ kamara ez által minden felelősséget a’ m­inisterektől egészen elhárítván azt egyenesen magára vonná. Most elég lesz úgymond, ha a’ kamara a’ kormány békés érzelmeit támogatni fogja válaszában. A’ llenovateur és Ouou­dienne újságok egyesültek, hogy tud­­n­illik a’kezessi­gi pénz Lajinál könny­ebben leth­essék. Mind a­ kettő legi­timista lap. — A M E R I K A. Az olly feszülten várt oklevél, t. i. az éjszak amerikai egye­sült statusok elnökének bocs,díványa a’ Congressushoz, melly békét vagy háborút támasszon az éjszakamerikaiak és Francziaország közt, megérkezett. Dec. 30án kapták azt meg Londonban, hova Independence lakható hozta meg, melly dec. 9én hagyta el Uj­­yorkot, ’s husz nap alatt Liverpoolba ért. Innen hírnök vitte meg Londonba. Parisba élén ért’s a’Journal de Paris azt még ugyan az napon estve I1 órakor adta ki fordításban, de csak a­­men­nyiben Francziaországot érdekli. Galignani Messengere már január 1 jén az egész bocsátványt közli, de másodszori kiadásában és pe­dig az eredeti nyelven. Jackson becsalván­ya mind Londonban, mind Párisban kedvező benyomást okozott. A’ Journal des Débats még nem akar ugyan végső ítéletet hozni, de a’ bocsátványban uralkodó nyelv sokkal békésebb, mintsem azt közönségesen vár­ták. A’ Temps nem kételkedik többé annak tartalmánál fogva, hogy fen fog a’ béke a’ két status közt tartatni, ’s azt hiszi, Angliá­nak nem lesz sok dolga a’ közbenjárásnál. Maga a’ National is azt hiszi, hogy a’ Valazé-féle indítvány ezélja az elnök azon nyil­­ványitása által, mikép neki épen nem volt szándéka Francziaor­szágot fenyegetések által akár megijeszteni, akár megbántani, tö­kéletesen el van érve. A’ londoni lapok is hasonló értelemben nyi­latkoznak a’ megérkezett bocsátványról. Es pedig A’ Times igy említi azt: „Mi a’ Francziaország és az éj­szakamerikai egyesült státusok közt fenforgó «vitás kérdést illeti, most csak azt mondhatjuk, hogy az elnök nyelve nyugott, szilárd és erős, de úgy, hogy alaposan remélheti a’ béke­ fentartást. A’ franczia kamarák kétségkívül altal fogják látni, hogy okosabb len­ne szoros jog szerint cselekedni, mint ízetlen érzelgősség ’s kép­zelt sérültség által vezéreltetni magukat olly ügynél, mellyben Francziaország olly világosan a’ megtámadó rész volt. Az angol közbenjárás akkor, mellyet a’ Moniteurben látunk jelentve, illy körülmények közt nehezen lesz többé szükséges.“ A’ Globe ezt mondja: „A’ nyugalmas és szenvedélytelen hang, melly az elnök bocsátványa azon részében előtűnik, melly a’ vitát illeti Franczia­­országgal, megerősít bennünket azon véleményben, hogy az ügy békés úton fog nem sokára elvégeztetni a’ nélkül, hogy kormá­nyunk közbenjárni kénytelenittessék.“ Így szól a’ Standard is, nem különben a’ Sun. De még az amerikai lapok is hasonló értelem­ben szólanak. Igy az ujyorki Journal of Commerce nevű hírlapból dec.­sről a’ Sun következő kivonatot közöl: „A’ bocsátvány azon része, melly Francziaországot érdekli, békés, noha szilárd, olly sajátságok, mellyek kétségkívül a’ nemzet köz akaratjával egyér­telműek. Az elnök kifejezve nyilványítja, hogy nem volt szándé­ka előbbi bocsátványában fenyegetni Francziaországot; de épen olly határozottan kimondja, hogy több föl világításba, mint a’ mennyit már adott, semmikép sem fog ereszkedni. — A’ franczia kormány ezen bocsátványban,­ ámbár hangja némelly tekintetben elég szi­gorú, föl fogja találni a’ kívánt fölvilágositást.“ Az és­szkamerikai egyesült statusok elnökének bo­­csátván­ya a’ congressushoz, mellynek tartalmát imént említők, meg­jelent az európai külső lapokban is, de csak a’ Francziaországgal fenforgó viszonyokat érdeklő része is olly tömérdek hosszú, hogy azt egész terjedelmében adnunk lapjaink nem engedik. Adjuk azonban lényeges!) részeit e­ következőkben: Miután az elnök elbeszéli, hogy az utolsó ülés óta az amerikai kárpótlási követelés valóságát maga Francziaország is elismerte, a’ kielégítésre szánt pénz már kész ’s a’ fizetés meg sem történik, fölhordja az alkudozás főbb pontjait, mikép az tudnillik történetileg]kifejlett.­E’ j pontok ism­ezek: Jackson elnöki hivatalba léptekor úgy találta, hogy az egyesült birodalom Iajá­ban szorgalmazza követelését Francziaországon. Azon körülmények, mellyekből a’ tartozás eredeti, igen ismeretesek voltak az amerikai nép előtt. „Több mint tiz év lefolyta alatt, úgymond, czéllapja volt kereskedésünk a’ francziák megtámadásinak, kik hajóinkat terhestől önkényesen elítéltek, a’ népjoggal és kötött szerződések értelme- 18

Next