Jelenkor, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-12-03 / 97. szám
90 mázsa; Széchenyi Lajos, Pál és István testvér gr. 75 ezer birka és gyapjú 1500 mázsa; Festetics László gr. 60 ezer birka, 1200 mázsa gyapjú; Batthyány hg szintannyi; Károly főhg 50 ezer birka, ezer mázsa gyapjú; Grassalkovics hg szintannyi; Eszterházy József, Mihály és Károly gr. 40 ezer birka, 800 mázsa gyapjú; Batthyány Gusztáv és Kázmér gr. szintannyi; Hunyady gr. 30 ezer birka, 500 mázsa gyapjú; Nádor félig szintannyi, ’s a’t. PORTUGÁLIA. Az 1822ki alkotmány diadalmát megelőzött történetekről pótlólag igy értesitnek Lissabonból: Az udvar párthívei rimánykodva kérték a’ gyakran könyükre fakadó királynét: nyújtaná hosszabbra a’ népi alkudozást, hogy a’ nemzetőrség a’ folytonos szolgálatot megunván, önkényleg engedjen. Ostromják azon javaslattal is: kérje az angol tengeri katonaság egyenes közbenjáró hatalmát; de ő vonakodott ezt cselekedni. Mostani első ministerével Sa da Bandeirával tartott utolsó beszélgetésekor mindenkép maga részére akará ezt hóditni; de Bandeira tántorithatlan volt; őszintén kijelenté, hogy soha nem hagyandja el a’ népet, melly benne olly határtalan bizodalmat helyez. Mikor ezután a’ nemzetőrséghez visszatért, ő fölsége tanácsosai a’ legnagyobb rémülésbe ’s zavarodásba estek , mellyet a’ királynénak azon parancsa, tetőpontjára emelt, mi szerint kocsiját előjáratni rendelő lissaboni palotájába visszatérő szándékkal. Még egyszer megkisérték a királyné elszántságát ingadozóvá tenni; de midőn az nem sikerült, nyakra főre szaladtak a’ kir. kastélyból ’s angol hajókra menekvének. A’ megszököttek között van Palmeira ’s Terceirang, Silva Carvalho, gr. Villareal, baro Rendaibe, Gomez de Castro, Gonzalvez de Miranda ’s ő atyasága Marcos a’ lacedaemoni érsek ’s a’ királyné gyóntatópapja. Máskép viselte magát egy nemzetőrségi tiszt, ki a’ nagy tömegtűl elpártolván, az udvar híveihez csatlakozott. Ez ugyanis, megtudván a’ királyné határozatát, kivont fegyverét a’ falhoz támasztva mellének szögzé , ’s ez fölszólalás közben : „Nem akarok illy gyalázatot megérni; nem akarok még egyszer kibujdosni,es keresztül döfte magát. A’braganzai hgné az egész idő alatt jelen volt Belem palotában, ’s csüggedezve szólt a’ méltatlan bánásról, mellyet mostoha leányának (d. Mariának) tapasztalnia kelle. Ferdinand hg. igen nyugtalankodott a’ királyné ellen talult nehézségek miatt; külsőleg azonban aggodalmatlannak mutatkozott. Néha néha csípős szavakban tört ki alkotmányos párt elleni indulata, igy p. o. midőn a’ palotába visszatért alkotmánypárti belministert Manuel da Silva Passost illy kérdéssel támadta meg: „No ’s Passos király úr, mit csinálnak alattvalóji Lissabonban ?” Az angol és franczia hajóhad vezére Gage és Hugón , nem különben lord Howard de Walden angol ’a az előtti éjjel megérkezett uj franczia követ Bois-le-Comte, folyvást jelen voltak a’ tanácskozásokban. Az angol követ éjjel a’ palota padlatán fiait. Midőn W. Gage angol hajósvezér Hugontul a’ franczia tengeri katonaság együttmunkálkodását kérte, azt válaszolá ez neki: parancsában az foglaltatik , védelmezze a’ királynét ’s a’ franczia alattvalókat, nem pedig, hogy katonaságot szállítson szárazra. A’ királyné délutáni 5 órakor tért vissza Belemből Necessidades palotájába, Lissabonba; nem sokára utána jött a’ hozzá hiv csapat, melly a’ Belem kastély előtt őrködött. Ez egy véres jelenetre adott alkalmat A’ városi őrkatonaság ugyanis, melly az alkotmányért buzgott, üdvlövést intézett az előtte elvonuló csapatra, de ollyan, hogy általa 32 legény terült földre ebbül. A nemzetőrségnek egyik zászlóalja épen jókor érkezett oda, hogy minden további vérontást meggátoljon. Az idegen hajókra menekvő udvari férfiakra nézve a’ Nácionál kószobájában tartott gyűlés azon utasítástadá az engesztelődés rendszabályit sürgetve ajánló helministernek Passosnak : birná őket visszatérésre. Sokra nézve sükerült is ez; Palmeira és Terceira hg, Jose de Silva Carvalho, előbbi pénzügyminister, és Macejo marg. azonban hajthatlanok voltak, ’s a’ londoni portugál követhez sürgönyöket vivő Paiva Pereira de Silva úrral f. h. fökén Falmouthba meg is érkeztek. Ugyan e’ történeteket kiegészítőleg igyir f. h. árul a’ győzedelmes párti Nációnál Lissabonbul: „Már oct. 24ke óta voltak jelenségei, hogy az ellenzendülési párt megérettnek tartá koholt alkotmánybuktató terveit. A’ részére hajlott sajtók majd egészen tartaléktalan szóltak e’ tárgyról; az idegen ügyvivők cselszövényei napról napra jobban előtűntek, ’s köztudomásra jutott a’diplomata test egyik tagjának azon állítása, hogy az ellenzendülés csupán 300 emberrel is létesíthető. Mennyire csalatkozott ő ’s vele hiszékeny társai, megmutató a’ következés. “ Itt azután elmondja a’ történteket, a’ mondott lap mint már közlöttük, illy hozzá tétellel : 4. reggel azon’ hir terjedt Lissabonban, hogy a’ királyné Belemben fogva tartatik, mire a’ fővárosiak nyomban szabaditási készületeket is tőnek. Kitudódván a’ hir alaptalansága, ’s megérkezvén Lissabonba Luna és Jose Maria de Sousa uu. a’ királyné azon nyilatkoztával, hogy a’ népnek illy elszánt ragaszkodásárúl az 1822-i alkotmányhoz előbb meggyőződve nem volt, most azonban, miután ezt látja, hajló az egyezkedésre: Passos Manóéit és Sousa Saraivát választék a’ királyné biztosival egyezkedésre. Időközben egy biztosságot neveztek ki, az ügyvezetésre. E’ biztosság a’ sergek főparancsnokságát La da Bandeirá- ra, a’ nemzetőrségét pedig Soares Caldeirára ruházta. Mihelyt Passos Mánoel és Saraita Belembe érkezett , tüslini egyezkedésbe bocsátkoztak Saldanha uraig. Palmeilang ’s Trigoso kir. biztosokkal, kiknek föltételeit el nem fogadhatván, a’ népnek takarták azokat megjelenteni, de szándékjok miatt nem csak ocsmányságokkal illeték őket, hanem Terceira és Saldanha minden igyekezte mellett is alig kerülhetők ki az ellenük szótt fenyegetések nem valósittatását. E’ hit következtében megszabadításukra akart sietni a’ nemzetőrség Belembe; de megnyugtató azt Passos egy levele, mellyben rövid időmulvai visszatérendést igére ’s a’ csend föntartásáért esdeklett. Visszatérvén a’ népbiztosak , az őrsereg zászlós parancsnokival ’s előbbkelő polgárokkal tanácsot tartanak a’ királyné által előterjesztett föltételek iránt; ’s a’ végzés ez jön: 1) hivassék össze tüstint a’ cortesgyülés, melly változtatásokat ugyan tehessen az 1822-i alkotmányon ’s az 1826ki chartán , de e’ változtatások a’ septemberi esküvel ne ellenkezhessenek; 2) a’ kormány tettei septelőke óta igazoltassanak; 3) hogy más, a’ nemzet bizodalmával dicsekhető, ministerium alakittassék ; 4) a’ portugálok kívánsága az , hogy a’ köz szabadság , a’ korona előjogai ’s a’ királyszék méltósága megőriztessenek A’ pairekról nem tettek említést, mert a’ pairkamra ellenkezik az alkotmányra tett esküvel. Mint fönebb mondottuk: a’ királyné elfogadta e’ föltételeket. SPANYOLORSZÁG: A’ cortesgyülési hadbiztosság munkálati vizsgálatáról következők a’ madridi név.irűl irt közlemények : A’ f. h. oki ülésben kezdők meg a’ rettegtetésen alapuló hadbiztossági javaslatok vizsgálatát. Gomez Acebo első kelt ki ellenük, ’s hosszú de lelkes előadásában mind azon rendszabályt törvényelleninek, alkotmánydöntő, zsarnoki ’s haszontalannak nyilatkoztató. Olozaga ( mint biztosságtag) védé azokat. Gyámolttá őt ebben Caballero. Azután az igazságminister szólalt meg ’s kinyilatkoztató, hogy a’ kormány egyetértésben kíván a’ biztossággal maradni az egész vitatkozás folytában. A’ polgárháború azért áradott el, úgymond, annyira, mert a’ vétkesek büntetlenül maradtak, ’s irántok ál-szánakozással, káros kímélettel viseltettünk. Hogy most a’spanyol itélőszékek becsületét föntartsuk , a’ szokott törvényhatósági körre szükség őket korlátoznunk, ’s külön bíróságokat rendelnünk, kikre a’ szokatlan rendszabályok végrehajtását bíznunk lehessen. Noha rosszul illik egy igazságministerhez nyilatkoztatni, hogy nekünk lázadási segédszerek szükségesek,mert mi lázadásban élünk, én mégis azt nyilatkoztatom. A’ körülmények hatalma kinszerít minden mellékes tekintetet félre tenni, ’s az illy erőszakos eszközök szükségét nyilván megvallani. Azonban jelenleg is azt kell már követelnem, hogy a’ külön itélőszékek bíróit ne a’ fegyverzési junták, hanem a’ kormány nevezze. Természetes pedig, hogy e’ férfiaknak párt embereinek kell lenni; mert egész Spanyolország két pártból áll, a’ szabadságéból t. i. és törvényszerüségébül, vagyis Izabelláé ’s a’ nemzetéből és ismét a’ lázadókébul, kik Carlos zászlóji alatt a’ társas kapcsok fölbomlásáért harczolnak.“ — Azután a’ belminister szólt a’ javaslatok elfogadása mellett, és szokott indulatoskodással azt állitá, hogy a’ szabadelműek és carlosiak közt nem lehet engesztelődés ; mert ha ezek kezet nyújtanának is, csak azért történnék, hogy azok mellébe gyilkot döfhessenek. Azután némelly a’ franczia zendülés idejében közhasználatúkká lett mondásokat idézett, ’s többi közt azt állitá, hogy a’ carlospártiak javainak a’ honfiak részire ajándékozása nem elkobzás, mint azt némellyek nevezők , mert, úgymond , az némileg kártalanítás volt , ’s legnagyobb igaztalanságnak valló, a’ szabadság ellenségire nézve is követni akarni az egyenes illetőség szabályit. Erre bevégzettnek nyilatkoztaték az indítványok általányos megvitatása, ’s a’ aki ülésben már annak egyes czikkeire mentek által. Az egész indítvány 7 czikkbül áll. (L. Jelenkorunk 95 ik számát.) Ezek elsője azt javasolja, legyen szabad a’ kormánynak a’ nemzetőrségből olly személyeket kitaszítni, kik iránt teljes bizodalma nincs. Cabrera de Navares igyekezett megmutatni e’ rendszabály képtelen és káros létét, melly csak arra szolgálna, hogy a’ kilököltek nyilván carlos-pártiakká bélyegeztessenek ’s igy törvényen kívül helyeztessenek. Sancho (a’ ministerium szónoka) védé e’ czikket. Almonacid csupán azon kifogást tevő: a’ gyanúsak kizáratását nem a’ kormányra, hanem a’ tartományi választottságokra kellene bízni. Ezt az igazságminiszer ellenző, mert úgymond, a’ végrehajtó hatalom a’ kormányt illeti. Alcorira még birsággal ’s kinszemilett munkával is büntetendőnek követelé a’ kilököttet. Alcon ellenben általán kárhoztatá ’s elvetendőnek vitatá a’ czikkelyt, már csak siker-eszközlés tekintetéből is, mert, úgymond, a’ gyanúst igen nehéz kipuhatolni; a’ valóban vétkest pedig nem csak a’ nemzetőrség soraiból, hanem a’ társaságból is ki kellene zárni. Caballero ennek megczófolásában fáradozott, ’s nem sikeretlenül, mert a’ czikket elfogadók. A’ 2dik s 3dik pont szinte helybenhagyást nyere. Mind ennél nyomosb s általányosb hatású a’ 4dik, melly szorul szóra igy hangzik: A’ törvényhozói biztosság nyomban alkosson törvényt, mellynélfogva alkotmányunk ellenségei a’ következő alapelvek szerint ítéltethessenek meg: 1) Halálos büntetést szenvedjen mind az, ki valamikép az áruló d. Carlos ügyének előmozdításához járul; ki a’ lázadókkal híreket közöl; ki bármilly segedelmet nyújt, vagy nekik valamikép kedvez. 2) Minden tartományi fővárosban egy itélőszék állittassék, kizárólag pörök vizsgálatára, ’s tagjait az illető fegyverzési junták nevezzék. 3) Minden folyamba vett ügyet el kell végezni 14 nap alatt. 4) Az ítélet végrehajtása