Jelenkor, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-09-17 / 75. szám

75. szám. JEL Pest, szombat September 17. Foglalá­­s Magyarország (kinevezés; gróf Széchenyi István­né,nc a’ m­. tud. Társaságnak küldve; gazdasági tanitó­ szék Nagy-Iverösen ’s a t.) Spanyol­­ország (a’ ministerium­ gyönge állása; az IS12iki alkotmány csorbításai; a’ madridi seregek ellenszegülése; Mendizabal , Cordova, a tartományi jun­ták ’s a’ t.) Anglia (Ilovick lord katonai rendelése; a’ persa h­erczegek). Francziaország (az uj ministerium; párviadalok; Abdel-kader fölszólitása Al­­gierban, elegy). Amerika, Németország. Schweiz, Oroszország. Gabonaár, l’énzkelet. Dunavízállás. M A G Y A H O H S Z Á 0. Auguszt. Bokárul kelt legf. határozat szerint Pokomándy János statustanácsi tiszt, a’ cs. kir. közöns. udvari kamara való­ságos titoknokává neveztetett ki. Ó cs. kir. felsége Vukovich János pechenczi előadost nyu­galmazni méltóztatott; — a’ magy. kir. udv. kamara pedig­ az ekép megürült Bodosságra Ugarkovich Mátyás zvonigrádi 30adost ne­vezte ki. —­­ Gr. Széchenyi Lajos es. kam. b. t. tan.’s több rend. vitéze és Széchenyi Pál es. kam. országszerte tisztelt nagy bazalt testvér öccsü­k­­nek, gr. Széchenyi Istvánnak, Ammerling által Bécsben teljes életnagyság­ban remekül festett képével ajándékozák meg a’m. nz. tud. Akadémiát, ’s e’ nagybecsű kedveskedésüket következő, gr. Teleky József cs. aranyt, sza­bolcsi főispán és referendár úrhoz, mint az Akad. elnökéhez, intézett le­véllel kalauzolák a’ múlt nagy gyűlés elején: Mélt. Gróf’s Elnök ur! Tiz. század (mint hisszük) tűnt el már ama szép bon felett, mellyben lete­lepedve , dicső eleink, a’magyar Nemzet a’fegyverek dicsőségének, a’ polgári jó, vagy kellemtelen életnek változási közt létez. Minden kor­ban találkozónak jelesb férfiai, kik a’ nemzet valódi hasznát, a’ haza­vi­­rágzását eszközleni minden áldozattal készek valónak; mert a’ b­onsze­­retetben ’s igaz hazafiságban a’ magyart még eddig meg nem előzte sen­ki.— Mindazáltal a’jelen századnak vala fentartva, egy olly tudományos egyesület alkotása, melly jótevő napként sugározván az értelem vilá­gában , minden homályt felderíteni, a’ komor jelleget oszlatni képes lenne. Ezen tudományos egyesület, a' magyar tud. Akadémia felséges czéljának, nemkülönben az azt alkotó, ’s kegyesen ápoló bazazafiságnak méltánylásából, eltökélénk mi magunkban, azon férjfiunak, kit hozzánk valamint a’ testvéri, úgy az édes honnak szeretete legszorosbban csatol. Sárvári Felső-vidéki Gróf Széchenyi István öcsénknek mesteri kézzel rajzolt képét teljes alakban, az utókornak átadni, ’s az átverésre a’ ma­gyar tud. Akadémiát teljes bizodalomm­al megkérni: mert ki is adhatná azt igazabban , hívőbben mint mi, azon egy édesanyai kebelnek sarjadé­­ki, az atyai, ’s anyai szívnek azon egy részei! ? ’s ki fogadhatná azt tő­lünk sajátabb joggal, mint az értelmi magyar világnak halhatlan képvi­­selőji!? — A’ midőn magyar nemzetünk, ’s nemzeti kifejlődésünk iránt vonzó indulatunknak ezen parányi zálogával, a’ magyar tud. Akadémiá­nak kedvezünk, azon legforróbb óhajtásunkat egyszersmind nyilvání­­tani bátorkodunk. Vajda legkésőbb unokáink is,e’ képnek arczvonalaira pillantván , a’ legnemesebb szívnek érzelmire fakadjanak­­ hazájokat, ’s nemzetjöket boldogító legszebb tettekre sörkenjenek! Melly igaz szívből eredeti kívánságunk után, hatalmi hajlandóságába ajánlottak maradunk a’ méltóságos Gróf, ’s elnök urnak. Gyöngyös-apáti, aug. 15én 1886. alá­zatos szolgáji Gróf Széchenyi Lajos, m. k. Széchenyi Pál, m. k. E’ lel­­kes kisérő levélre a’ nagy gyűlés mind azon módon mellyel a’ kedves a­­jándék nyujtatott, mind magán a’szépmüvön élénk örömre ’s bálára ger­jedvén, számos tag azt kívánó, hogy ámbár az akadémiai határozat sze­rint általányosan csak elhunyt akad. tagok képei nyerhetnek a’ Társaság termében helyet, ez úttal azonban ’s ez esetre kivételképen a’másodelnök képe függesztetnék föl, nem csak mint fáradhatlanul buzgó részvételű társé, hanem mint legelső alapitóé, ’s az Akadémia javát, díszét folyvást csüggetlenül munkáló hazafié is. De mivel a’ tisztelt másodelnök gróf is­mételve is arra kéré a’ Társaságot, hogy soha egyesek miatt határozati ’s törvényeiben kivételeket ne tegyen, ’s bizonyossá tévé a’gyűlést, hogy leginkább az által érzendi magát megtiszteltnek, ha e’ kérelme tel­­jesittetni fog, a’ nagygyűlés e’sürgető kérelemre hajolván azt határo­zd: függjön a’kép ideiglen a’ titoknoki hivatalban, ’s azután midőn illőbb is tekintetesb helyre juthat p. o. az akad. könyvtár felállításakor a’könyv­tárban ’s a’ t. E’ fölött megkérte a’ nagygyűlés az elnök grófot, fejezné ki az ajándékozó testvér grófokhoz írandó válaszában a’ Társaságnak e’ nagybecsű adományért forró köszönetét, ’s a’ kedveskedést kalauzoló levélnek egész kiterjedésben kiadatása által is tudatná a’ két Haza egye­temével e’ gyönyörű hazafi tettet. „Nagy-Kőrösön az evarig. ref. dunamelléki egyházi megye ré­széről auguszt. 7’s 8kán tartott közgyűlésben elhatároztatott, h­ogy a’ még eddig ezen egyházi megyében nem létezett gazdasági tanitószék ugyancsak Nagy-Körösen állíttassák föl, — ’s ezen tanitószéket be­tölteni szándékozó férfiúnak miután Keszthelyt ’s Óvárt tudományul véve, — külországokon szerzemlő tudomány ’s tapasztalás öregbitése tekintetéből, a’ főtisztelendő superintendentia pénztárából úti költség fejében, ezer ezüst forint ajánltatott. Nagy-Kőrös városa pedig e­­zen köz­hasznú intézetnek elősegítésére egy tanitószéket alapított 400 ezüst forint évi fizetéssel, szabad szállással és 5 öl tűzifával; e’ mellett a’ czélba vett gazdasági tudománynak gyakorlatilag taní­tására az említett intézet részére huszonöt hold földet ajánlott, a’ szükséghez képest szaporitandólag. .. Ezen tudósítást a’Kémlő követke­ző észrevétellel kiséri: Miután a’ gazdaság életereje a’kormányzók b­ölcseségétöl függ, nincs természetesig, mint olly eszközhez nyúlni, melly által illy eszközhez juthassunk. Legfőbb eszköz pedig a’ gazda­sági iskola, millyennel m­ár mind a’ halhatatlan Festetics Keszthelye, mind az óvári uradalom dicsekhetnek ugyan, ellenben csudálkoz­­hatunk ama’ tebellenségen, melly szerint a’ gazdasági tudomány taní­tására, azon gazdaságéra, mellyen kívül a’föld kerekségén számunkra semmi sem jövedelmes, különös közönséges iskolánk mindeddig nem valt. Nem tagadhatjuk ugyan, hogy az Oeconomia ruralis oskoláinkban tradáltatott ’s praelegaltatik — és pedig ollyanok által többnyire, kiknek a’ gazdaság gyakorlati részéről még csak megfogásuk sincs; holott pedig e’ nélkül a’ gazdaság ollyan valami , mint­­a’ remény, melly sokat igért és veszélyt ád , mert az ügyetlen elméleti próbák a’ tudatlan részben nagy erkölcsi romlást és undorodást gerjesztnek; de nem tagadhatjuk azt is, hogy az illy kö­zönséges tanítás-módnál tökéletlenebb ’s czéliránytalanabb alig lehet.— Nem lehet tehát nem örvendenünk, midőn látjuk, hogy a’ dunamel­léki ref. superintendentia t. tagjai erről gondoskodni bölcsek valónak. Nagy-Kőrös városa pedig e’ szent czélra eszközt ’s áldozatot nyúj­tani lelkes és hazafi. Valóban, ha fölvesszük e’ város fekvését, melly Hazánk neveletlenebb ’s azonban legtermékenyebb részei felé esik , ’s a’ már nevezett 2 gazdasági iskolásul távaira, ha fölveszük a’ föld kü­lönböző minőségeit, mint homokot, agyagot, ’s fekete kevert földet, tavat ’s t. ef. a’ miilyen vég­ illetnek kell lenni a’ tanulók előtt, ’s végre azt, hogy az itteni derék iskolában mindenképen képezheti magát a’ szorgalom, örömmel nézünk előre is a’ jövendőbe, melly Hazánk alsó részeire tetemes hasznokat árasztand. Kémlő. Forberger Sámuel magy. kir. építő főigazgatósági ’s dunaszabályozási ingenieur, a’ pozsony környéki vizsarkantyúk’ vizsgálatinál, m­ellyet nőstül egy csolnakban tett, aug. 21-kén az egyik sarkantyú melletti örvénytől megkapatván, a’ dunába vettetett, ’s ámbár kétszer látszatott is mégföllebbenni a’ viz színén de elég hamar nem lővén segedelem, egészen eltűnt, nője azonban megsebesülve kifogatott. Ezen derék férfit, ki 1836től fogva olly köz megelé­gedéssel intézé e­ nehéz munkálatot, sajnálhatja nem csupán sze­rencsétlen neje, de a’ közügy is. A’ magyar Minorita - szerzetnek ’s a' m­iskolczi illető ke­resztyén híveknek örömünnepet szerze auguszt. Hikán azon kö­rülmény, hogy a’ tisztelt szerzet egyik igen jeles érdemű tagja ’s tanácsnoka Sterbi Bonaventura Ágoston, a’ mondott Alapon, mint papi fölkenetése arany-ünnepén, félszázados áldozatját mutatá be az élet urának, szerzetes társai körében ’s a' szerzet tartományi főnöke nagy tiszt. Szabó llomán vezérlete alatt. E' tisztes agg fér­fin élete lefolytat egészen nevelésben tölté , előbb ugyan Fáy és Almásy nemzetségnél, később Klobusiczky József fiumei kor­mányzó udvarában; ezután a’ kassai, utóbb pedig a’ nagyváradi nemes ifjak convictusában alkormányzói ranggal tiszteltetett meg , honnét a’ néhai Csekonics József general ur választó gyermeke nevelőjének, hol ma is Pesten nyugalmi helyzetben él. Hosszan nyúljanak munkás élte napjai. Zágrábban a’ cholera, hat hétig tartott pusztítása után, már most teljesen megszűnt. Mindössze 600ra megy azok száma, kik benne megbetegültek, melly számból 370 fölgyógyult, de 130 elhalt — SPANYOL!) A SZAG Madrid, aug. 14-én. Míg mi, Espartero vezér tudósításánál fogvást azt hittük vala, hogy Gomez carlosi vezért egészen tönkre tevék Asturiában, újabb tudósítást kaptunk, hogy ő e hónap 20 án Palenciába rontott be, honnan minden hatóság Valladolidba futott. Mivel pedig d. Basilio ugyanekkor az innen Saragossába vivő út környékén települt meg,s francziaországgali közlekedésünket elvág­ta, az itteni őrsereg nagyobb részét ellenük inditandónak határo­zók a­ ministerek. Ennélfogva kivonult innen tegnap délután az igazgató-királyné ezredének, a’ tartományi őrgránátosak s ugyan eféle vadászok egy egy zászlóalja , fél-álgyuterep őrpattantyusság , 27 vasas, sa­kik és 4ik őrezred egy egy zászlóalja s velökmégző vasas lovag. A’ 4ik ezredi zászlóalj nyilván ellenszegült az indulási parancs­nak A’ legénység meg tölté fegyvereit, ide ’s tova szaladgált s kinsze­­rité tiszteit, hogy magokat a’ körülmények közt szenvedőleg viseljék. Nem sokára megjelent Leoane lovon,’s engedetlenségük okát és pana­szuk mibenlétét tudaklá a­ katonáktul. Ezek azt válaszolók: nekik Na­­varrában egy real toldalékpénzt ígértek naponként, de nem fizet­tek mindeddig semmit , ’s most egyegy főre harmincz hat pias­ter esnék. Leoane vezérnek erre tett abeli nyilatkozása , hogy nincs a’ kormánynak pénze , haragra ingerlé a' katonákat, ’s ká­­­romlatok közt erősiték, hogy ők táborba nem szállandanak. Ekkor elküldött Seoane egy segédtisztet pénzért , é s kifizetvén minden legénynek fejenként 4 reált, midőn ezzel sem elégültek meg, azt igéré, hogy túsz (személyzálog v. kezes) gyanánt ő is velök me­gyen a táborba. Így végre megindultak, de minden hadi rend nél­kül; midőn azonban a­ kapu előtt a’ 3ik ezredbeli zászlóalját föl­állítva szemlélték, árulást kiáltozának ’s védkészületeket lőnek __ ►Seoane parancsot adott a’ 3ik zászlóaljnak, hogy előre menjen; de miután amazok észrevevék, hogy utánok pattantyúsig s lovas ka­tonaság leend , ismét árulásról gyanakodának , mi által kinsze­­ritve látá magát Leoane a’ pattantyuságot valamennyire hátr­éb marasztalni. Végre csakugyan elszánták magokat a’ menetelre, és sok apróbb történet után estére Fuencarralig érkeztek ’s másnap

Next