Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-06-03 / 44. szám

174 áruló , az erről semmit tudni nem akaró nemzetnek nyakába tolt? A’ nép által múlt évi augustusban kikiáltott alkotmányt elfogadd Ön, ’s többi közt e’ nevezetes szavakat monda a’ cortes előtt : „Nem akarok, nem óhajtok mást, mint mit az alkotmány megen­­ged; leányom szerencsésnek tartamija magát Spanyolországnak al­­kotmányszerű királynéja lehetni.“ Hogy Önnek bebizonyítsuk , asz­­szonyom , mikép ez alkotmány a’ tömegnek még most is bálványa, ’s még igen sokáig az maradand, elég emlékeztetnünk arra, mikép augustustól i. e. január közepéig semmi nyugtalanság , az elégü­­letlenségnek semmi nyoma nem volt a’ félszigeten ; minden csen­des volt azon pillanatig, midőn a’ kormánynak ama’veszélyes gon­dolata jött: uj alkotmányt létesitni, mellynél a’ nép polgárjogai , a’ hivatal ’s méltóság után esengők cseleinek erőszakosan fölál­­doztassanak. Hogyan szívelhetné egy illy elnyomatott és szeren­csétlen nép e’ gyalázatot ? Hűbérnöki rendszer (Feudalsystem) föl­állításáért ontsuk e vérünket ? Calomarde kormányánál hűtelenebb, rabl­óbb kormány föntartására szolgáljon e vagyonunk, értékünk ? — Nem, asszonyom ! Spanyolországnak nincs többé nyugalma ; de a’ nyugtalanságot nem a’ nép akarja; nem ; Ön ministerei akarják azt. Ám ha diadalmaskodnának is, győződjék m­eg róla: diadalmuk kevés ideig fogna tartani ; uj hazafiak támadnának, a’ mi bukásun­kat megboszulandók. Még van idő, asszonyom, a’ nagy szeren­csétlenséget gátolni. Térjen vissza Ön az 1812-i alkotmányhoz; környezze magát a’ haza igazi barátival; ’s látni fogja Ön, mint sietend a’ nép Önt áldani ’s védni­ Heus, május 7k én 1837­. (Kö­vetkeznek az aláíratok.) Catalonia folyvást háborog, ’s különösen Barcelona azon hely, hol legingerültebb ’s leghatékonyabb a’ forrongás. Hiában tüzete ki Parreno annyi álgyat az utczák szegletinél , mindenütt csoportulás, mindenütt hevültség van;’s a’ cataloniaiak, öveik mellé tőrt szúrva, szintolly hangosan éneklik a’ „Tragalál“ a’ Carmelita téren mint az Esplanade». A’ nemzetőrség közül 8 zászlóalj tagadá meg a’ szol­gálatot. Egy pap sem mer az utczán mutatkozni. A' kiköltözők szá­mára nem elég az ottani gőzös. Előbb soha nem hallatszék gyil­kosság Barcelonában, most majd minden pillanatban meggyilkolt tetemre bukkan az ember, a’ belvárosban szintúgy mint a’ kül­sőkben. A’ titkos társaságok éjt ’s nap dolgoznak ; f. h. 7kén is ál­lítottak föl egyet a’ Gracia külvárosban, mit maga a’ főkapitány is tud, de tilalmazni nem bátorkodik, mert a’ kézművesek csapaton­­kint sereglenek oda. Parreno fölszólitást is bocsáta közre, melly­­ben a’ zendülés iszonyatosságit ’s az abbul származó veszély és pusz­tulás képét ábrázolja, ’s Barcelona polgárit a’ múltak feledésére nógatván, királyné iránti hűségre szólítja föl őket. Alig múlt azon­ban el néhány, óra e’ felszólítás kiraggatás­a után, midőn következő nagy betűkkel nyomtatott ellenfölszólitás jelent meg, ama’ mellé tapaszt­a : „Cataloniaiak ! A’ népek nem lesznek boldogak előbb , mint melly napon zsarnokaik meglesznek buktatva! Kifáradva, hogysem tovább tűrhetnélek , megkísértettétek ikén éjjel magatokrul az igát lerázni. A’ pártos hatóságoknak sikerült , hotelen idege­nek gyámolitásával , elszánt igyekezetünket pillanatig hátráltatni. Ők a’ félsziget legvirágzóbb, leggyönyörűbb városát vérrel italák, ’s ti büntetlenül hagynátok e e’ szörnyű vétket? Bizonnyal nem, mert úgy nem érdemlenétek meg a’ calaloniai nevet. Emlékeztek e még a’ büntetésre , melly Bassát ugyanazon épületben érte , hol most a’ calaloni nép ellensége lakik ? Osztozzék ez ellenség Bassa sorsá­ban ; rokonunk vére kötelességünkké teszi a’ boszut ! Számtalan család szomorú ’s él zavarodásban; gyülekezzünk tehát, ’s csak egy zászló legyen e’ városban föltüzve ; a’ calatoni függetlenség és sza­badság zászlója. Csak a’ szabadságban ’s függetlenségben találandó juk föl szerencsénket. Legyünk tehát függetlenek és szabadok; ne mutassunk a’ világnak pálya elaljasodottság példáját Barcelona, máj. Jókén 1837. A’ hazafiak.“ Őst. Beoch. A’ hadi tudósitások még folyvást egyezellenek d. Sebastian visszavonulta okának megfejtésében. Hihetőnek vélik, hogy Cabrerá­­val szándékozik egyesülni , ki Oran vezér előtt, csekély ütközet után hátrálni kénytelenülve, Arragonia felé vonult. — San Sebas­tian! levelek dicsérik Espartero hősi bátorságát, mint Hernani meg­hódításánál egyiknek az elsők közül, ki aczélos kézzel az ellenség­­soraiban utat nyitott. — Evans m. h. Sal­kén hagyta el Irunt, Her­­naninál Esparteroval egyesülendő, hogy összehatólag támadhassák meg újabban a’ carlosiakat. K­ribaren nem találkozhatott az Argán át­nyomulni szándéklott ’s valóban át is költözött ellenséggel, mellyel, bayonnei sürgönyök szerint, maga d. Carlos és Sebastian infans is tábornoki ’s vezérkarostul van. A­NGLIA. Az alsóház május 17én tartott a’ pünkösti ünnepek után el­ső ülést. Most olly törvényjavaslat forog szőnyegén, melly azon módba, a’mellyel vitás parliamentválasztások megvizsgálandók, jobb rendszert szándékozik hozni. Eddig hasonló vizsgálatok tömérdek költségébe kerültek mindenik félnek. Az alsóházban május tájikán Talfourd szabadságot kért egy javaslat előterjesztésére a’ kiadási jogot ’s utánnyomást illető törvé­nyek kijavítása ügyében ’s javasolja, hogy az írónak és családjának 60 évre biztosittassék a’ kiadási jog , egyszersmind bőven kiterjeszke­­dék azon igaztalanságrul, mellyet a’ leghirebb angol szerzők ellen elkövettek. Ő, úgymond, a’ literatura számára nem alamizsnát, ha­nem igazságot követel. A’ kincstári kanczellár nyilvánvítá, hogy az indítványt örömmel támogatja. Valahányszor a’ kormány valamelly írónak még eddig jutalmat adott, mindenkor az írói tulajdon kér­dését is megfontold, mivel érző, hogy ezután az írói érdem sajá­­tibblag jutalmaztatik meg, hozzá adván, hogy az utánnyomásokat ellenző népjogi utalom­ kérdése is tárgya a’ kormány tanácskozási­nak. (Hall­juk !) A’ törvényjavaslat előterjesztése minden ellenzés nélkül megengedteték. — Brougham lord a’ felsőház jegyzőkönyvébe ellenmondást ’s ó­­vást iktattatott a’ Canada iránt hozott végzemények ellen. — A’ ministeriek az egyes választásokban gyakran vesztenek.— Az által, hogy Leader a’ westminsteri követséget m­egszerzeni kíván­ta , előbbi helye, u. m. a’ brittgevateri, megürült, ’s most ott is egy conservative választottak helyébe. A’ ministeri lapok bizonyítása szerint azonban az ottani toryk a’ leggaládabb megvesztegetéseket követték el, olly annyira, hogy némelly választó szózatot ötven font sterlingen is vásárlottak. Sheridan ur , a’ szabadelmü jelölt, részé­ről pedig, egy penny(fillér v. batka) sem adatott ki tisztátlan czélra. Kü­lönösen bizonyos­­ voucher vala munkás e’ dolgban, ki a’ választásoknál szózatszedéssel valódi kereskedést ütöget. A’ Globe azt beszéli róla, hogy a’ westminsteri választásnál elsőben is Leader biztosságánál jelentkezők, szolgálatját Váló font sigért ajánlván, ’s midőn ez elu­­tasitá, Burdell biztossága azonnal megfogadd 600 font sterlingért .Miu­tán a’ westminsteri választásnak vége jön, a’ a Carlton­ Clubból, pénzzel gazdagon ellátva azonnal Bridgewaterbe utazott , hasonló szolgá­lat-tételre. — A’ parliamentválasztás Angliában drámai érdekű jeleneteket mu­tat, mellyekhez az európai szárazföld, m­ellynek politikáját még alkot­mányos országokban is inkább csak ajtók mögött űzik, hasonlót se­hol sem állíthat föl. Szabad ég alatt, nyílt sorompókban lép egyik jelölt ’s egyik szónok a’ másik ellenébe, korábbi érdemek ragyogó fény­be tétetnek, régi emlékezések megujíttatnak , a’ pártok meggyő­ződéseire, valamint előítéleteire és szenvedélyeikre történik a’ hi­vatkozás, m­ig ezek a’ (husting, szószék v. állás) két oldalán egymás e­­rejét mérve ’s vizsgálva, élénken ’s hangosan fejezgetik tetszésöket, vagy roszadásukat,és a’népi elménetség nyers tréfákban és sok,­»­ár sza­bálytalan jelképekben játszik, olly választási jelenést, millyeket Ho­­gart szeszélyes ecsetje feste, ’s mellyek a’ reform-törvény következé­­siben ritkábbakká lettek ugyan, de mulatságos közbe jövések,p. o. bal­ga vesztegetési kísértések, alkalmi verekedések , rothadt narancsok­kal ’s káposzta-torzsákkal dobálások a. t. még most is gyakran fordulnak elő. A’ nevezett westminsteri választás, mellynek várat­lan végét említettük már, olly eset vala , melly a’ londoni közön­ség részvétét nagy mértékben magára vonta ; még azon fontos fér­fiak­ is, kik a’ csarnokon procentekkal ’s couponnokkal (kamatszeletek­­kel) segítik elő az uj világ történetét, várakozva a’ történendőkre, pihentek egy napot, a’ „sóvár nyerészkedési fáradságból , vagy legfölebb a’ választó kezek emelkedésit vagy lebocsátását vigyáz­­gaták. Nyomos fogadások történtek, mikben a’ szabadelműek so­kat vesztettek. A’ választás maga mind a’ boroughra (városszakra) nézve , melly eddig Londonban legradicalabbnak tekintelék, mind ama’ férfira nézve, ki sirja szélén megtagadd előbbi élete elveit, olly fontos, hogy méltó arra még egyszer körülményesen visszatérnünk. Mellőzzük azon eszközöket, mikkel a’ pártok kölcsönösen él­tek süker - biztosítás végett, minek például voltak, hogy nem csak a’ legrégibb torycsaládból származó lordok szedtek szózatokat Burdett részire, hanem még a’ legfensőbbi divatu ladyk is („of the first fashion“) lebocsátkoztak, ’s szabóiknál, szatócsaiknál szavazatot vadásztak Burdettre, különben vásárlásaik elvesztésivel fenyege­tőzvén jövendőre. Egyébiránt illyeseket minden választáskor az e­­gyik párt szintúgy űz, mint a’ másik, csak hogy ezúttal ,mind ez a’ legnagyobb mérték szerint ment véghez. Ellenben néhány ér­dekes pontot emelünk ki azon irományból , mellyel O’Connell Brittország nagy életkérdését, Irland sorsát , a’ szabadelmü érdek mérlegébe iktató. Meleg bevezetés után, mellyben Irland állapot­­ját rajzold a’ torykormány alatt, ’s nyilványítá, mikép az irlandi nép őt megbízd ama’ nagy próba megtételére , valljon Irland ké­pes e igazságot nyerni Angliától; vagy magának kell azt meg­szereznie? Így folytasd szavait: „Westminster választóji! Az izlandi nép nevében hivatkozom rátok. Akarjátok e az uniót a’ két ország közt megerősíteni, vagy hanyag ne előttetek ? Ha Leader­éir mel­lett szavaztok, ki azon szabadelmü elv barátja, hogy Izland igazsá­got nyerjen: elveszitek kedvünket az unió-felbontáshoz, sőt kien­geszteltek azzal, minthogy az izlandiakkal úgy bántok, mint test­véreitekkel, barátitokkal. Ha pedig Burdettet választjátok, ki most oh! Izland legkeserűbb ellenségeihez csatlakozott: úgy növelitek vágyódásunkat az unio-felbontásra; a’ legerősb okokat fogjátok er­re kezeinkbe adni, hogy utáljuk azt, mert ekkor az izlandiakkal úgy bántok, mint idegenekkel, sőt ellenséggel. Mind az egyik, mind másik esetben jogosan fogják honosim viseleteket méltatni. Tán vádolnak, hogy a’ mostani választási harezba Westminsterért annak Izlandra tartozó oldalát igen is kiemelem ? Ám de gáncsolhatnak e, hogy épen ez oldalt érzem erősen, mélyen, de bizonnyal nem ki­zárólag ? Minden bizonnyal a’ mellett még másról is van szó, mi az angolnak igen fontos, ’s a’ t. Bocsássátok meg, ha kénytelennek ér­zem magam­at az igazság kérdését Izlandra nézve e’ minden tekintetben fontos eszméletekkel vegyíteni. Kötelességem, ’s több más közt, követ­kező két ok igazolni fog. Elsőben is, Izland harmadrészét teszi az or­szág népségének. Ezen ország egy harmadának jogai és szabadságai, csönde ’s jólléte függnek e’ harcztól. Másodszor, képviselő által az iz­landi nép a’ parliamentben, mennyire tőle függe, mindenkor véde és tá­mogata minden takarékossági javító rendszabályt, melly az angol nép

Next