Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-01-04 / 1. szám

Szajna magossága már egy lábnyival múlja föl a múlt május hónapit. A’ Gröve-térz már egészen víz alatt van, ’s az alsó e­­meletek lakosai sietve hordatják el bútoraikat, mivel a’ viz mindegy­re növekszik. A’ hidak oszlopai egészen viz alatt állnak, ’s a’ ha­jók a’ hid karjáéval egyenlő magosan feküsznek. A’ Szajna Paki­son mind alul mind felül elárasztó a’ síkságot, ’s meddig csak a’ szem hat, csupa viztengert lát. Rouenból, Mavreból és sok egyéb helyről szomorú tudósítások érkeznek, az ezen évszakbeli szokat­lan áradásokról.­­Egy ministeri újságban ezt olvashatni: „Az ausztriai kö­vetség most sokkal szigorúbbnak mutatkozik útlevelek kiosztásában Görcz felé. Úgy tetszik, minap némelly gyanús demonstratio mi­att a’ franczia királyi család tagjai ér­dekében olly határozás létetett, melly megmenti őket azon veszélytől, hogy híveik helytelen buz­­gódásuk által koczkáztassanak.“ — A’ la Presse ministeri lapban következő érdekes tudósítás foglaltatik: „Valamennyi levél Rómából igazolja rendőrségünk nyo­mozásit, melly Latour - Maubourg követünk által a’ pápai széknél, don Miguel titkos elutazásáról tudósillatok. E­hy, ki olly gyakran terjesztett el hasonló híreket, hogy a’ hatóságok vigyázatát illy­­ ne­mű igaztalan tudósítások által kifárassza, s eltévelyítse, nov. első napjaiban csakugyan eltűnt. De Romában nem hiszik, hogy Fran­­cziaországon keresztül vette útját, sőt inkább minden oda mutat, hogy ama’ szállitványhadat kiséri, melly Portugál partjain kiszállni szándékozik.“.—Egy Napiparancs arra szólitá föl a’ párisi őrség közle­gényeit ’s altisztéit, hogy jelentsék magukat ha kedvük van, az Afri­kába szánandó csapatba lépésre. A’ napiparancs minden csapatból csak 10 legényt kívánt, de átaljában 50 jelenté magát. A’ kormány végre csakugyan elhatározta, hogy a’ jövő ülés­ben a’ kamráknak ne adjon be javaslatot a’ honi czukorgyártás meg­adóztatására; ellenben azt is elhatározta, hogy a’ franczia gyarmatok­ból jövő czukor vámját lejebb szállítsa. Ez által mind a’két iparág óhajtása értelmes ’s előrehaladó kereskedési szabadság érzetében fog teljesülni. — A’ franezia kormány, a’ mostani telegraphok helyett, mivel azok főleg téli ködös időkben nem igen felelnek meg a’várakozásnak, telegraphokat szándékozik felállittatni. — A’ roueni journalnak, melly az esküdtszék által nem rég felmen­­tetvén, e’ törvényszéki vitatásokat nem olly helyesen adta, felelős szer­kesztője ismét törvényszék elé idéztetett. E’ szerkesztőt a’ közszék, elmellőztetvén az esküitek, két hónapi fogságra, és 3000 frank bir­ságra ítélte. — Dec­­ikkén Parisban csakugyan fölszállott Green az óriás léghajója.“ Egy párisi levél igy tudósit arról: „Tegnap kezdék az ó­­riás léghajót megtölteni a’ Faubourg Poissoniérei laktanya udvarán. Az uj utazás czélja Anglia. A’ gáz hatása olly erős vala, hogy már tegnap számos katona és súlyos nehezékek voltak szükségesek a’ jéglapra tartóztatására. Ma délben minden készületen általestek. Az utazást ez ízben Green uron kivid, még ifjabb Gye­ur, ’s egy angol asszonyság Roscoe mistress teszik. Délután 3 órakor: A’ léghajó föl­repült, eleinte majd egyenes vonalban, de azután kelet felé. Nagy számú embersokaság gyűlt össze, ’s harsány bravoval üdvözlök a’ léghajósakat. Egy percznél kevésb idő alatt a’ ködben egészen el­tűnt a’ léghajó szem elől A’ sokaság már szélyedezni kezde, midőn e’ kiáltás harsant meg: „A’léghajó leesett“. A’léghajó csakugyan hamar alá bocsátkozott a* du Trené és vincennesi soromp felé. Az esés sebességét, úgy látszott, mérséklők magok a’ léghajósak által telt készületek. Nem kedvező szél, vagy a’ nedves idő gállák az u­­tazás folytatását. — Milly tömérdek áldozatot tesznek külföldön, név szerint pedig Parisban, a’ csinosbulás és szépítés kedvéért, ezen egy adatból is kitetszik, hogy jelenleg a’ most említett városban 40 házat rontanak le, a’ városház nagyobbitása és szépítése végett SPANYOLORSZÁG. A’ személyi és sajtó­szabadságot tárgyszó viták még a’ m. évi dec. 12-én is folyvást tartottak. Lopez, a’ belminister, hű véd­je volt az indítványnak; ’s az ügy alapos léte bebizonyítására többi közt azon körülményt hozá föl, hogy előbbi napon 5 carlospártit fogtak el Madridban , é s egy caberillát (lázongó czimborafőnököt) ki legújabban szinte a’főváros kapujáig nyomult; ’s hogy egy más sze­mélynél gyanús iratokat leltek, ki egyszersmind XVI és XVIII La­jos mellképeit is magánál hordozá. (Milly lázadási vagy ellenláza­­dási tervhez tartozhattak ezek, különösen Spanyolországban, által­jában nem gondolhatni el.) Ezen kívül megtámadd Lopez a’hírlapo­kat is, mellyek, úgymond, a’ sajtószabadságot vakmerőleg hasz­nálják, ’s állitását bebizonyítandó, némelly helyeket nyilván föl is olvasott az Espanol, Tribuno ’s egy barcelonai lapból. Előadási, ’s párthiveinek gyám­okoskodási arra bírák az elméket, hogy az in­dítványok sik czikke,t. i. a’ személyes szabadságot korlátozó, a’cor­­tesgyülés által csakugyan el is fogadtatott, minek következtében a’ Tribuno igy nyilatkozók: Most teljes hatalmok van a’ ministereknek, minden előttük gyanús személyt a’ canari szigetekre száműzni. En­nélfogva mi is félben szakasztjuk hírlapunk kiadását addig, mig kép­viseleti rendszerünk ismét visszaállítva leszen. Alkotmányunk által szentesített szabadságiakat olly benső szoros kapcsolat fűzi egybe, hogy a személyes szabadság elvesztése a’sajtószabadság elenyészé­­sét is maga után vonja; épen úgy, mint a’ nemzeti képviselet meg­semmisül a’ követek sérthetlensége vagyis visszahívatlansága által.___ Hisszük azonban, hogy e’ zsarnokság nem lesz sokáig tartó a ’sa’t. Hasonlag megszűnik a’ Corsario is. A’ többi lap azonban megjele­nik ’s föntartja az ellenhatás szavát és szellemét, az Ecu del Co­­mercio-n kívül, melly egyetlenegy védelmezője az elfogadott in­dítványoknak ’s a’ bennük fölállított elveknek. A’ mondottak sze­rint egészen valónak tekinthetni egy madridi levelező előadását, midőn igyir: „A’ cortes és ministerium ugyanazon tömegbeliek,ugy - annyira, hogy a’ ministerek, mióta erre engedelmet nyertek, a’ kormányzás ágait tárgyazó minden biztosságba igyekeznek követe­ket avatni, egyszersmind segedelmüket megnyerni. Ez által zagy­­valéka támad a’ törvényhozó és végrehajtó hatalomnak, mellyel a’ két erő szép harmoniás megegyezésének szeretnek ugyan nevezget­­ni, melly azonban a’képviseleti országlás lényegét fenekestül meg­rontja, fölforgatja. Annyi való, hogy mig a’hatalomnak e’ közös birtoklása fönáll, addig bátorságositva lesz a’ kormány a’ közszabad­ság ellen intézett rendszabályok gyakorlatára nézve; mert a’ spa­nyol követ koránsem tekinti magát ama’ szabadság védjének, hanem tartománya korlátlan hatalmú urának; ’s e’ szerint, néhány tiszte­letre méltó tagot kivéve, azt mondhatni: annyi a’ király , mennyi a’ követ. Lehető azonban, hogy ez alkalommal is meg fognak ha­­zudtoltatni tartományaik (választóik) által, a’ mi már harmadizben fogna történni; ’s talán oda jutana a’ dolog, hogy kinszerítve lesz­nek a’ követek azon rendszabályok megtartására, melly­eket meg­bízóik elejökbe szabtak , ’s e’szerint tettleg vissza lesz állitva a’szö­vetkezés. Cataloniára nézve legalább igen bizonyos, hogy a’ cortes által a’ ministeriumra ruházott rendkívüli fölhatalmazást igen rész néven fogadandják, ’s annyival inkább, mivel a’ cortes igen kevés­sé méltánylá Barcelona városi és tartományi küldöttsége előterjesz­tésit; pedig általuk a’ néphez bocsátott fölszólitásaikból egész vilá­gosan kicsillámlik azon gondolat, hogy kényük szerint cselekhetnek ugyan a követek ’s ministerek saját házukban, t. i. Madridban a’ gyűlésteremben ; de hogy szükség esetére küldőik is tartottak főn magoknak otthon hasonló jogot. Valenciában már alattomos szikra izzik a’ mostani kormány ellen; Andalusiában pedig annyira gyű­lölik, azt hogy Mámon Narvaeznek csak néhány szóba kerülne 2 mil­liónyi földijét ellene fölzúdítni. A­ rendkívüli fölhatalmazás indítványának elfogadtatása és Spanyolország egyéb politikai és had­viszonyai tárgyában követke­zőleg ir egy madridi levelező. Tegnap (nov. 8kán) fogadtatott el a’rendkívüli fölhatalmazás (§)2 szóval 43 (későbbiek­ szerint l)4el 53) ellen; olly többség, mellyel senki sem hitt volna. Ki a’ követeket ismeri, nem csudálkozik, hogy nekik a’ föllengősdiek (exallados) személyes bá­torsága szintoliy kevéssé fekszik szivükön , mint a’ carlosiaké. — Legnagyobb nyomorúság azonban az , hogy Spanyolországnak egyetlenegy férjfia sincs, ki őt e’ tömkelegből (labyrinth) kiszaba­díthatná. Csupán a’ hazáért igazán buzongók által történhetnék ez meg; de akkor nem lehetne tovább folytatni azon ezudar cselszö­­vényes hajhászást, mellynek kitűzött czélja csak zseb-töltögetés, ’s ezer ollyan fogna kenyér nélkül maradni, kik a’ nemzet veritékit emésztik. Mivel pedig mindenkor csak ugyanazon körből választ­hatni, a’ ministerium létezésének kérdése fordulván elő, mindany­­nyiszor inkább az eddigi tagokra esnek a’ szavazatok, mint más új személyre, ki egy hajszálnyival sem lenne jobb, sőt talán a’ már kivíttakat is el lehetne általa veszteni. Valljon mi nyereség lenne, ha p. o. Mendizabal elnökké, vagy Olazaga, Carrasco 's társai ministerekké választatnának? A’ congressusban ülő 50 — 60 mun­kálkodó veszthetné el legfölebb is hivatalát vagy kinézéseit. Or­­szággyülésileg a’ ministereket csak erős cselszövény dönthetné meg, mellyel azonban most fölötte nehéz volna koholni, mert a’ valódi Mendizabal - pártiak ’s az Isturiz és Fusioni régibb párttal egyesült felekezet külön vált része, nem csak számra nézve erőt­len, hanem erkölcsi hitele is csekély ’s a’ t. Egy másik levelező pedig igy nyilatkozik: Egyike a’legnagyobb, legveszélyesb zavarok­nak azon politikábul ered, mellyet az angol kormány a’ félszigetre nézve követ. E’ kormány azt iltvé, hogy a’ föllengősdi párt, »Spa­nyolországban az egyetlen Angliához szító felekezet , gyámolitása által magáévá lehetendi a’ constitutio győzödelmébűl áradandó hasznot. Nem akará átlátni, hogy e’ felekezet, melly a’ szabadelmü pártnak csak egy parányi része, nem bir egyéb létszerekkel, mint mellyeket neki 1835 és május óta Villiers szolgáltatott. Spanyolor­szág alkotmányi ügye már sokat szenvede ’s fog még szenvedni ezen angol bonyolgatás miatt, mellynek kártékony befolyása az e­­gész országban alig ezer főre menő párt ügyét mozdítja elő, ’s melly az által, hogy természeténél fogva csak erőszakos eszkö­zökhöz vagy az igazi szabadelmű párt nézetivel is ellenkező rend­szabályokhoz folyamodik, Spanyolország újra születésének legna­gyobb akadályt vet.“ Ismét egy másik levelező a’ közérzelmet igy tükrözi: „Számos hazafi­ szózat emelkedett a’ spanyol szabad­ság lerontása ellen, ’s a’ barcelonai polgárok példáját (kik, mint ezt m. évi lapjainkban irtuk, a’ személy- és sajtószabadság elnyomatá­sa ügyében ellenmondást küldtek a’ corteshez) hihetőleg Saragossa, Valencia és Cadix is utánozandja. A’ ministerium alkalmasint meg­fogja bánni még idővel, hogy illy cselekvényekre szolgáltam­ okot, mellyek vége tartomány-szövetkezés is lehet. A’ dolgok ezen állása pedig annyival figyelmeztetőbb, mivel azon győzelmi tudósítások da­czára is, mellyek inkább csak austerlitziszerű diadalhoz illenének , a’ hadsereg teljes erkölcsi romlottságban tesped. A’ nemzetőrség ’s rendes katonaság közt határtalan az egymás elleni keserültség. Ez nem tudja megbocsátni a’ milicianoknak a’ k1k lázangolt ezred elnyo­matását Madridban, ’s az ebbül származott agyarkodás olly nagy. 3

Next