Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)

1838-01-17 / 5. szám

- C to ) -valószínű, egyetértenek, úgy vajmi óriási erejébe kerülend Angliának, a­ gyarmat isméti meghódítása! — F R A N C Z I A O R S Z Á G. Az pakikamrai jan. 3iki ülésben szőnyegre került a"1 trón beszédre ké­szült válasz-föl irat, mit Portalis olvasott föl. Az általán­os vitatáskor Dreux-Brézé hosszú beszédet tarta, mellyben a’ kormány mostani bel- é s külpolitikáját bonczolgatá. Minő szellemben szólott, kitetszik Málé kö­vetkező válaszából: „A­ szónok, kit épen most hallanak Önök, rend­szeres bírálatot monda el a kormányról. Külpolitikával foglalatoskodván, kérdőre vont bennünket egy más ország trónbeszéde miatt, mellyben fran­­cziaországról nincs említés, e’ szókat intézvén hozzánk : ,,Nem mutatja-é e’ hallgatás, hogy viszonyitok megváltozott? Mi lett azon szövetségbül, mellynek mulékonyságát előre mindenütt megjóslák ?“ Uraim, természet­tel ellenkeznék, ha minden évben szerencsét kívánnánk magunknak már régen létező szövetséghez, mellynek hatása nyíltan fekszik mindenki sze­mei előtt. Soha érintkezésiek Angliával bensőbbek nem valónak; hason­lót mondhatunk Spanyolországia­ ’s Portugáliáról is. Mi Passagest illeti, e’ révet csak azért foglaló el Anglia, hogy hajóinak védhelye lehessen azon tengerrészen. Azon fellegvár pedig, mellyet emlitnek , csupán föld­­bill emelt erősség, ha nem csalatkozom, ’s az angol segéd-csapat védel­mére vala szolgálandó. A’ szónok az algieri tartományokat is érinté. Fé­lek , hogy azokral tudomását csupán hirlapokbul merité. Ő a’ kormány határozat­lanságáról is szólott. Meg kell vallanom, miszerint a’ kormány e’ pont iránt soha egy pillanatig sem kétkedett, s a constantinei vállalatot kitelhető iparral ’s állhatatossággal készité el ’s vivé véghez. Ha néhány félbenszakadt alkudozás csakugyan történt is Ah­mettel, azért a’ szüksé­ges készületek egy pillanatig sem akadtak meg. Valamint parancsoló ál­lásunk Afrikában, úgy tengeri erőnk is segité részünkre kivíni azon tiszteletet, mellyel ott bírnunk szükséges. Consulunk megbán­tatásáért töké­letes elégtételt kaptunk. Most olly czikkére jövök a’ szónok beszédének, mit válasz nélkül nem hagyhatok. Hivatkozva a’ trónbeszéd azon részire, hol a’ király családja házassági összeköttetésirül tesz említést, aggságát jelenté a’szónok az iránt.....44 Dreux-Brézé: „Én csak mint katholicus je­lentém­ iránta aggságomat.“ Orleans­ág: „Szót kérek. (Élénk kíváncsi­ság.) A’ kamra válaszolnom fog engedni röviden arra, mi az igen tisztes szónok beszédében saját személyemet érdekli. Alaptörvényünk első so­rában a’ vallásszabadságot látom ragyogni, mint legbecsesbjét a' fran­­cziák valamennyi törvényes szabadságinak. Nem látom által, miért legyen épen a’ kir. család kizáratva e’ jótéteményből, melly annyira öszhangzó azon eszmékkel, mik jelenleg a’ franczia statustársaság keblében uralkod­nak. (Általányos tetszési mozgalom.) Hiszem egyébiránt, uraim! misze­rint ezen alaptörvény alkalmaztatása, mint az házasságomnál történt, tökéletesen megegyeztethető azon biztosítékokkal, miket a’ francziák több­ségének vallása megkíván.— Én is katholicus vagyok, ’s e’ vallás atyáim vallása; abban születtem , abban fogok meghalni, ’s minden utódom ab­ban fog neveltetni. Ezek azon biztosítékok, miknél egyebet nem kíván­hat senki; én megadám azokat a' nemzetnek, ’s már most hiszem , töb­bet senki sem követelem­ rajtam.“ Miután a’ fiatal hg e’ szavai általányos tetszés közt elhangzanak, Málé igy folytatá beszédét: ,,A’ közbocsánat belj­egyét eltorzítni akarák némellyek; én abból nem csináltam föltételt is­mét ministeriumba lépésem iránt, ’s csupán szivem sugalmát követve, csat­­lakozom a’királyhoz. A szónok azt is kénné: uralkodik e egyértelműség a’ kabinetben? Szerencsém van felelhetni, hogy soha még nagyobb egyes­­ségben kormány nem munkált. Rendszerünk igen rövid, könnyű ’s csu­pán ebből áll: minden párttól függetlenül csak a’ nyilványos jólétet esz­közölve kormányozni.“ Montalembert rövid közbenszólta után az egyes czikkek vitatásira tért át a’ kamra. A’ pairkamra jan. mikán ’s mikén némelly törvényhozási ügyekkel foglalatoskodván, közben­ közben a’ külföldi politikára is általtért, ’s a’ pairek a válaszfölirat első három czikkét változtatás nélkül elfogadák, azután pedig a spanyol együttmunkálat ’s négyes szövetség ügyét ho­­zák szőnyegre. A követkamra is majd egészen hasonló tartalmú határ­­zatokkal tölté van. Mikát, ’s a' válaszfölirat következő két czikkét: „Öröm­mel látjuk Francziaország emelkedésit. Reményijük, miszerint jövend alkalmas idő, mellyben a ministerség törvényt h­ozand indítványba az 5 peres évi illeték kamatleszállítása iránt;“ és „felséged rokonszenve Spa­nyolország alkotmányos trónja iránt dugába döntene egy Francziaországra nézve kedvetlen uralkodó-változást,a rövid vita után elfogadó. A’ franczia kormány véletlenül nyomába bukkant azon csalásoknak, miknek a’ spa­nyolországi idegen segédcsapat áldozatja lett. A király s királyné dec. Síkén családi körben szokott renddel fo­gada el az uj évi üdvözléseket. Esti 8 órakor a’ diplomata- test hölgyei jelentek meg a’ trónteremben ’s a’ pecsétőrtül bemutatott státustanács, 9 órakor pedig a’ háztartási ’s magányos kir. uradalmi tisztség lépett be. Ezután a’ marsall-terembe ment a’ király ’s királyné családostul, hol nem­zetőrségi és sorezredi katonaság vala összegyűlve, a’ tuileriákban szol­gálatot tevő csapatokból. A király különös szívességgel viszonzá ü­dvki­­vánatikat. Jan.­lsején ti1 8 órakor a’ministerek ’s marsallok udvariá­nak , délben a pair­­s követkamrai küldöttségek, ’s egyéb tisztviselősé­­gek, délutáni 4 órakor pedig a’ diplomata-test, mellynek nevében fran­­cziaországi követünk, Apponyi gr., következő szavakkal üdvözlé a’ királyt: »A’ diplomata-test, mindig szerencsés lévén tiszteletét ’s kivánatit nyil­­ványithat,ni fölséged előtt, buzogva ragadja meg az uj évtű­l nyújtott al­kalmat Ön iránti hódolata megújítására; én különösen szerencsét kívánok magamnak , hogy a’ választás engem ért, e’ tisztelet­ kifejezésre. A’ mult év termékeny vala olly tárgyakban, mik fölséged szivét, mint fejdelmét s atyáét, kielégitheték: kettős frigy fenséges családja keblében, Fran­cziaország nyugalma s jóléte, a’ kormányok folytonos egyetértése ’s bé­keföntartás Európában, ezek azon tett dolgok, miken fölséged első gon­dolati kitűnő tetszéssel nyugodhatnak, 's mikre azon dicső befolyásért, mellyel fölséged magas bölcsesége létesítésükön munkált, most szerencsé­sek vagyunk Önt emlékeztethetni. Méltóztassék fölséged, e’ kódolást,­­s őszinte tisztelő kivánatunkat saját ’s föns. családja változhatlan szerencsé­jéért helybenhagyni.“ A’ beszédre a’ király igy válaszolt: ,,A’ diploma­ta-test tudja, milly örömmel fogadom kivánati kifejezésit, mellyel minden évfordulatkor elembe lép , ’s minő kellemes érzést szül bennem szeren­­cse-kivánatik hallása Francziaország jóléte gyarapulásához ’s a kormá­nyok azon egyetértése fentartásához, melly egyedüli alapja ’s kezessége a’ világbékének. Minél tovább tartanak a’ békeévek, annál inkább fejle­nek ki a’ nyugalom ’s biztosság jótéteményi, ’s annál inkább böcsülik a’ nemzetek is a’ bölcs politika azon kedvezésit, mik ezek élvezetét szer­zék számukra. Szerencse reám­ nézve, hogy e’ sírkért előmozdithatám. ’S e’ szerint minden egyesül lelkemben bizodalom-gerjesztésre, hogy ez uj év olly szerencsésen folyami el, mikép azt Önök jóssák. A’ múlt év, Önök szavai szerint, atyai szivemnek igen édes élvet nyujta, ’s az, mit Önök azon kettős irigyről mondának, melly családomban létesült, en­­g­em in­en meghatott.44 — Dupin, a’ követ­ kamrai elnök, ezt monda a’ ki­e 7­ ^ L r .­y­rálynak: „Fölség! Az uj követkamra már megtisztele Ont örömnyilatko­zatával. Ma megjelent fölséged előtt kivánati elmondására, ’s biztosítás­­nyújtásra, miszerint még soha kamra fölséged személye­s föns, családja iránt hűbb ’s őszintébb érzettel nem viselteték. A múlt évet szerencsés történetek tünteték ki. Mint kifejezése a’ nyilványos véleménynek, a’ kamra, egész Francziaországgal ’s Önnel együtt, szerencsét kíván ma­gának fegyvereink dicső győzelméhez Afrikában ; Constantine azon fé­nyes bevételéhez, mellynél Önnek másodszülött fia, nemes vetélytársa az idősbiknek, a’ sereg agg vezérinek bátorságához hasonló hidegvérü­­séget tüntetett ki. Szerencsés győzelem! melly olly számos vitéz bajnok elestét gyászoltatja, de egyszersmind annyi hősnek bátorságát ’s derék tisztnek lovagi föláldozását bámultatja velünk , kik diadalért égve, nem „előre!“ hanem „utánunk!“ harczkiáltással tüzelek hallatlan vitézségre az egész serget. Ők halhatlanságot víttak ki maguknak Francziaország em­lékében. Hely van biztosítva számukra ama’ versaillesi gyönyörű emlék­tárban , mellyet Önnek legbensőbb nemzetiségből származott gondolata Francziaország mindennemű dicsőségének szentelt, ’s hol felségedé több alakban társuland elődeiével, főleg azon dicsősége, mellyet aratott, midőn az 17­9iki elavult kormányon kivitt, ’s 1792ben a’külföld ellen védett, ISSOban pedig megerősített ’s kiegészített szabadságiakat’s intézvényin­­ket, mint fölvilágosult barátja a’ népnek, előmozditni törekvék. Fölség­­én teljes bizalommal tekintek jövendőnkbe. A’ kamra nem sokára maga válaszoland a’ trónbeszédre. Politikai nézetinek kifejezésit nem akarom megelőzni; hiszem azonban, miszerint azon egy ezérra törekvés iránt, mit a’ király tőlünk kíván, nem mondok sokat, ha bizonyítom, hogy fölséged számolhat buzgalmunkra, melly szerint mind azt akarni fogjuk, mi Francziaország becsületét ’s bátorságát érdekelheti, ’s túlnyomósságát kü­lbefolyásának, földművelése gyarapulását, iparja, dolgozó osztálya jó létének ’s oktatásának nevelésit, szép ’s komoly tudományok ’s művé­szetek ébresztésit, ’s nemes kifejezésit ’s előhaladását a’ műveltségnek emelheti olly nemzetnél, melly szabadságra méltó, melly azt ki tudó magának küzdeni ’s megőrzeni is tudandja.“ A’ király válasza erre követ­kező : „Legbensőbb megindulással fogadom ez uj érzetkifejezést, mivel Önök engem fogadónak, midőn ülésnyitásra termükben megjelentem; kö­­szönetemet nyilványitom Önöknek ezért. Önök tudják, minő bizalom­mal szólitám föl választásokra az országot, mik Önöket a’követkamrába hozók, ’s az, a’mit épen most hallok, mindinkább megerősíti ben­nem azon hiedelmet, miszerint Önök annak, mit Francziaország vár képviselőitől, híven megfelelendnek. Önök épen olly nemesül, sőt szabad leszen mondanom, föláldozólag ajándékozandnak meg engem együtt-munkálat­­okkal, mikép azt az Önök előtti kamráknál minden­kor találtam, intézvényinknek egészben fentartására, a’törvények ural­kodásának biztosítására, s azon bátorság- és nyugalom - eszközlésre, melly a' nemzeti jólét és szerencse alapja. Ezt várom én a’ követkamrá­tól; ezt jegyzé meg olly jól Önök elnöke, ’s ezt, mit Önökben föltalál­hatni reménytek, engedjék legteljesb szivömlengéssel kimondanom Önök­nek. Életem Francziaország szabadságinak védelmére vala áldozva, ’s én egész erőmet megfeszitém , azt a’ legnagyobb rosztul, a’ fejetlenségtől, megmenthetni, melly annyiszor fenyegeté boldogságát. Meddig csak élet leend bennem, mindenkor csupán egy gondolat fogja elmémet elfoglalni, ’s ez: biztositni Francziaország szerencséjét ’s dicsőségét! (Itt élénk tet­széskiáltás szakasztá félben a’ király beszédét.) Nagy örömemre szolgált Versaillesban összegyűlten láthatnom a’ követeket, közepette az általam összeállított nagy emlékezeteknek. A’Constantine elleni vállalat, mint azt Önök elnöke helyesül mondá, nem sokára föltalálandja ott helyét. Fia­imnak szerencséjük volt osztozhatni az ottani veszélyekben, ’s én örven­­dek, hogy neveiket zászlóink dicsőségéhez láthatom kapcsoltatva. E’ vállalatnál láthattuk, mi szerint a franczia katonák, midőn kitünőleg nemzeti só haza becsületének, érdekeinek ’s dicsőségének őszintén hódoló kormány alatt küzdenek, nem ismernek lehetlenséget.“ E’ zársza­vaknál ismételve hangzók a teremben: „Éljen a’ király!“ — Az uj év igen jól köszöntött be. Alig hangzókét éjfél a’ tornyokrul, azonnal magasb rangú rendőrtisztek Frascati’s Palaisroyalnak emberektől pezsgő játékter meibe léptek, a törvények értelmében azok aj fait örökre bezárandók. A’ játékosok mindazáltal, nem akarván elállani régi jogaiktól, mellyek sze­rint, újév éjszakán reggeli koráig vala szabad játszaniuk , folytatni ki vé­nák a' játékot, mégpedig olly makacsul, hogy végre is csak a’ nem­zetőrség szuronyai valónak képesek tiszteletet eszközleni a’törvényeknek. Az annyira dicséretes tiltó törvénynek, általányos hiedelem szerint, de

Next