Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)
1838-01-17 / 5. szám
- C to ) -valószínű, egyetértenek, úgy vajmi óriási erejébe kerülend Angliának, a gyarmat isméti meghódítása! — F R A N C Z I A O R S Z Á G. Az pakikamrai jan. 3iki ülésben szőnyegre került a"1 trón beszédre készült válasz-föl irat, mit Portalis olvasott föl. Az általános vitatáskor Dreux-Brézé hosszú beszédet tarta, mellyben a’ kormány mostani bel- é s külpolitikáját bonczolgatá. Minő szellemben szólott, kitetszik Málé következő válaszából: „A szónok, kit épen most hallanak Önök, rendszeres bírálatot monda el a kormányról. Külpolitikával foglalatoskodván, kérdőre vont bennünket egy más ország trónbeszéde miatt, mellyben francziaországról nincs említés, e’ szókat intézvén hozzánk : ,,Nem mutatja-é e’ hallgatás, hogy viszonyitok megváltozott? Mi lett azon szövetségbül, mellynek mulékonyságát előre mindenütt megjóslák ?“ Uraim, természettel ellenkeznék, ha minden évben szerencsét kívánnánk magunknak már régen létező szövetséghez, mellynek hatása nyíltan fekszik mindenki szemei előtt. Soha érintkezésiek Angliával bensőbbek nem valónak; hasonlót mondhatunk Spanyolországia ’s Portugáliáról is. Mi Passagest illeti, e’ révet csak azért foglaló el Anglia, hogy hajóinak védhelye lehessen azon tengerrészen. Azon fellegvár pedig, mellyet emlitnek , csupán földbill emelt erősség, ha nem csalatkozom, ’s az angol segéd-csapat védelmére vala szolgálandó. A’ szónok az algieri tartományokat is érinté. Félek , hogy azokral tudomását csupán hirlapokbul merité. Ő a’ kormány határozatlanságáról is szólott. Meg kell vallanom, miszerint a’ kormány e’ pont iránt soha egy pillanatig sem kétkedett, s a constantinei vállalatot kitelhető iparral ’s állhatatossággal készité el ’s vivé véghez. Ha néhány félbenszakadt alkudozás csakugyan történt is Ahmettel, azért a’ szükséges készületek egy pillanatig sem akadtak meg. Valamint parancsoló állásunk Afrikában, úgy tengeri erőnk is segité részünkre kivíni azon tiszteletet, mellyel ott bírnunk szükséges. Consulunk megbántatásáért tökéletes elégtételt kaptunk. Most olly czikkére jövök a’ szónok beszédének, mit válasz nélkül nem hagyhatok. Hivatkozva a’ trónbeszéd azon részire, hol a’ király családja házassági összeköttetésirül tesz említést, aggságát jelenté a’szónok az iránt.....44 Dreux-Brézé: „Én csak mint katholicus jelentém iránta aggságomat.“ Orleanság: „Szót kérek. (Élénk kíváncsiság.) A’ kamra válaszolnom fog engedni röviden arra, mi az igen tisztes szónok beszédében saját személyemet érdekli. Alaptörvényünk első sorában a’ vallásszabadságot látom ragyogni, mint legbecsesbjét a' francziák valamennyi törvényes szabadságinak. Nem látom által, miért legyen épen a’ kir. család kizáratva e’ jótéteményből, melly annyira öszhangzó azon eszmékkel, mik jelenleg a’ franczia statustársaság keblében uralkodnak. (Általányos tetszési mozgalom.) Hiszem egyébiránt, uraim! miszerint ezen alaptörvény alkalmaztatása, mint az házasságomnál történt, tökéletesen megegyeztethető azon biztosítékokkal, miket a’ francziák többségének vallása megkíván.— Én is katholicus vagyok, ’s e’ vallás atyáim vallása; abban születtem , abban fogok meghalni, ’s minden utódom abban fog neveltetni. Ezek azon biztosítékok, miknél egyebet nem kívánhat senki; én megadám azokat a' nemzetnek, ’s már most hiszem , többet senki sem követelem rajtam.“ Miután a’ fiatal hg e’ szavai általányos tetszés közt elhangzanak, Málé igy folytatá beszédét: ,,A’ közbocsánat beljegyét eltorzítni akarák némellyek; én abból nem csináltam föltételt ismét ministeriumba lépésem iránt, ’s csupán szivem sugalmát követve, csatlakozom a’királyhoz. A szónok azt is kénné: uralkodik e egyértelműség a’ kabinetben? Szerencsém van felelhetni, hogy soha még nagyobb egyességben kormány nem munkált. Rendszerünk igen rövid, könnyű ’s csupán ebből áll: minden párttól függetlenül csak a’ nyilványos jólétet eszközölve kormányozni.“ Montalembert rövid közbenszólta után az egyes czikkek vitatásira tért át a’ kamra. A’ pairkamra jan. mikán ’s mikén némelly törvényhozási ügyekkel foglalatoskodván, közben közben a’ külföldi politikára is általtért, ’s a’ pairek a válaszfölirat első három czikkét változtatás nélkül elfogadák, azután pedig a spanyol együttmunkálat ’s négyes szövetség ügyét hozák szőnyegre. A követkamra is majd egészen hasonló tartalmú határzatokkal tölté van. Mikát, ’s a' válaszfölirat következő két czikkét: „Örömmel látjuk Francziaország emelkedésit. Reményijük, miszerint jövend alkalmas idő, mellyben a ministerség törvényt hozand indítványba az 5 peres évi illeték kamatleszállítása iránt;“ és „felséged rokonszenve Spanyolország alkotmányos trónja iránt dugába döntene egy Francziaországra nézve kedvetlen uralkodó-változást,a rövid vita után elfogadó. A’ franczia kormány véletlenül nyomába bukkant azon csalásoknak, miknek a’ spanyolországi idegen segédcsapat áldozatja lett. A király s királyné dec. Síkén családi körben szokott renddel fogada el az uj évi üdvözléseket. Esti 8 órakor a’ diplomata- test hölgyei jelentek meg a’ trónteremben ’s a’ pecsétőrtül bemutatott státustanács, 9 órakor pedig a’ háztartási ’s magányos kir. uradalmi tisztség lépett be. Ezután a’ marsall-terembe ment a’ király ’s királyné családostul, hol nemzetőrségi és sorezredi katonaság vala összegyűlve, a’ tuileriákban szolgálatot tevő csapatokból. A király különös szívességgel viszonzá üdvkivánatikat. Jan.lsején ti1 8 órakor a’ministerek ’s marsallok udvariának , délben a pairs követkamrai küldöttségek, ’s egyéb tisztviselőségek, délutáni 4 órakor pedig a’ diplomata-test, mellynek nevében francziaországi követünk, Apponyi gr., következő szavakkal üdvözlé a’ királyt: »A’ diplomata-test, mindig szerencsés lévén tiszteletét ’s kivánatit nyilványithat,ni fölséged előtt, buzogva ragadja meg az uj évtűl nyújtott alkalmat Ön iránti hódolata megújítására; én különösen szerencsét kívánok magamnak , hogy a’ választás engem ért, e’ tisztelet kifejezésre. A’ mult év termékeny vala olly tárgyakban, mik fölséged szivét, mint fejdelmét s atyáét, kielégitheték: kettős frigy fenséges családja keblében, Francziaország nyugalma s jóléte, a’ kormányok folytonos egyetértése ’s békeföntartás Európában, ezek azon tett dolgok, miken fölséged első gondolati kitűnő tetszéssel nyugodhatnak, 's mikre azon dicső befolyásért, mellyel fölséged magas bölcsesége létesítésükön munkált, most szerencsések vagyunk Önt emlékeztethetni. Méltóztassék fölséged, e’ kódolást,s őszinte tisztelő kivánatunkat saját ’s föns. családja változhatlan szerencséjéért helybenhagyni.“ A’ beszédre a’ király igy válaszolt: ,,A’ diplomata-test tudja, milly örömmel fogadom kivánati kifejezésit, mellyel minden évfordulatkor elembe lép , ’s minő kellemes érzést szül bennem szerencse-kivánatik hallása Francziaország jóléte gyarapulásához ’s a kormányok azon egyetértése fentartásához, melly egyedüli alapja ’s kezessége a’ világbékének. Minél tovább tartanak a’ békeévek, annál inkább fejlenek ki a’ nyugalom ’s biztosság jótéteményi, ’s annál inkább böcsülik a’ nemzetek is a’ bölcs politika azon kedvezésit, mik ezek élvezetét szerzék számukra. Szerencse reám nézve, hogy e’ sírkért előmozdithatám. ’S e’ szerint minden egyesül lelkemben bizodalom-gerjesztésre, hogy ez uj év olly szerencsésen folyami el, mikép azt Önök jóssák. A’ múlt év, Önök szavai szerint, atyai szivemnek igen édes élvet nyujta, ’s az, mit Önök azon kettős irigyről mondának, melly családomban létesült, engem inen meghatott.44 — Dupin, a’ követ kamrai elnök, ezt monda a’ kie 7 ^ L r .yrálynak: „Fölség! Az uj követkamra már megtisztele Ont örömnyilatkozatával. Ma megjelent fölséged előtt kivánati elmondására, ’s biztosításnyújtásra, miszerint még soha kamra fölséged személyes föns, családja iránt hűbb ’s őszintébb érzettel nem viselteték. A múlt évet szerencsés történetek tünteték ki. Mint kifejezése a’ nyilványos véleménynek, a’ kamra, egész Francziaországgal ’s Önnel együtt, szerencsét kíván magának fegyvereink dicső győzelméhez Afrikában ; Constantine azon fényes bevételéhez, mellynél Önnek másodszülött fia, nemes vetélytársa az idősbiknek, a’ sereg agg vezérinek bátorságához hasonló hidegvérüséget tüntetett ki. Szerencsés győzelem! melly olly számos vitéz bajnok elestét gyászoltatja, de egyszersmind annyi hősnek bátorságát ’s derék tisztnek lovagi föláldozását bámultatja velünk , kik diadalért égve, nem „előre!“ hanem „utánunk!“ harczkiáltással tüzelek hallatlan vitézségre az egész serget. Ők halhatlanságot víttak ki maguknak Francziaország emlékében. Hely van biztosítva számukra ama’ versaillesi gyönyörű emléktárban , mellyet Önnek legbensőbb nemzetiségből származott gondolata Francziaország mindennemű dicsőségének szentelt, ’s hol felségedé több alakban társuland elődeiével, főleg azon dicsősége, mellyet aratott, midőn az 179iki elavult kormányon kivitt, ’s 1792ben a’külföld ellen védett, ISSOban pedig megerősített ’s kiegészített szabadságiakat’s intézvényinket, mint fölvilágosult barátja a’ népnek, előmozditni törekvék. Fölségén teljes bizalommal tekintek jövendőnkbe. A’ kamra nem sokára maga válaszoland a’ trónbeszédre. Politikai nézetinek kifejezésit nem akarom megelőzni; hiszem azonban, miszerint azon egy ezérra törekvés iránt, mit a’ király tőlünk kíván, nem mondok sokat, ha bizonyítom, hogy fölséged számolhat buzgalmunkra, melly szerint mind azt akarni fogjuk, mi Francziaország becsületét ’s bátorságát érdekelheti, ’s túlnyomósságát külbefolyásának, földművelése gyarapulását, iparja, dolgozó osztálya jó létének ’s oktatásának nevelésit, szép ’s komoly tudományok ’s művészetek ébresztésit, ’s nemes kifejezésit ’s előhaladását a’ műveltségnek emelheti olly nemzetnél, melly szabadságra méltó, melly azt ki tudó magának küzdeni ’s megőrzeni is tudandja.“ A’ király válasza erre következő : „Legbensőbb megindulással fogadom ez uj érzetkifejezést, mivel Önök engem fogadónak, midőn ülésnyitásra termükben megjelentem; köszönetemet nyilványitom Önöknek ezért. Önök tudják, minő bizalommal szólitám föl választásokra az országot, mik Önöket a’követkamrába hozók, ’s az, a’mit épen most hallok, mindinkább megerősíti bennem azon hiedelmet, miszerint Önök annak, mit Francziaország vár képviselőitől, híven megfelelendnek. Önök épen olly nemesül, sőt szabad leszen mondanom, föláldozólag ajándékozandnak meg engem együtt-munkálatokkal, mikép azt az Önök előtti kamráknál mindenkor találtam, intézvényinknek egészben fentartására, a’törvények uralkodásának biztosítására, s azon bátorság- és nyugalom - eszközlésre, melly a' nemzeti jólét és szerencse alapja. Ezt várom én a’ követkamrától; ezt jegyzé meg olly jól Önök elnöke, ’s ezt, mit Önökben föltalálhatni reménytek, engedjék legteljesb szivömlengéssel kimondanom Önöknek. Életem Francziaország szabadságinak védelmére vala áldozva, ’s én egész erőmet megfeszitém , azt a’ legnagyobb rosztul, a’ fejetlenségtől, megmenthetni, melly annyiszor fenyegeté boldogságát. Meddig csak élet leend bennem, mindenkor csupán egy gondolat fogja elmémet elfoglalni, ’s ez: biztositni Francziaország szerencséjét ’s dicsőségét! (Itt élénk tetszéskiáltás szakasztá félben a’ király beszédét.) Nagy örömemre szolgált Versaillesban összegyűlten láthatnom a’ követeket, közepette az általam összeállított nagy emlékezeteknek. A’Constantine elleni vállalat, mint azt Önök elnöke helyesül mondá, nem sokára föltalálandja ott helyét. Fiaimnak szerencséjük volt osztozhatni az ottani veszélyekben, ’s én örvendek, hogy neveiket zászlóink dicsőségéhez láthatom kapcsoltatva. E’ vállalatnál láthattuk, mi szerint a franczia katonák, midőn kitünőleg nemzeti só haza becsületének, érdekeinek ’s dicsőségének őszintén hódoló kormány alatt küzdenek, nem ismernek lehetlenséget.“ E’ zárszavaknál ismételve hangzók a teremben: „Éljen a’ király!“ — Az uj év igen jól köszöntött be. Alig hangzókét éjfél a’ tornyokrul, azonnal magasb rangú rendőrtisztek Frascati’s Palaisroyalnak emberektől pezsgő játékter meibe léptek, a törvények értelmében azok aj fait örökre bezárandók. A’ játékosok mindazáltal, nem akarván elállani régi jogaiktól, mellyek szerint, újév éjszakán reggeli koráig vala szabad játszaniuk , folytatni ki vénák a' játékot, mégpedig olly makacsul, hogy végre is csak a’ nemzetőrség szuronyai valónak képesek tiszteletet eszközleni a’törvényeknek. Az annyira dicséretes tiltó törvénynek, általányos hiedelem szerint, de