Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)

1838-10-20 / 84. szám

-­­. 335 )­­Madridi magányos levelek szerint az eletbe alig lepett ministerség tagjai közt már meghasonlás első jelei kezdenek mutatkozni. Frias hgmi­­nisterelnök, ’s Ruiz de la Vega, jogminister egyik, más oldalról pedig a’ pénzügyminister , Montevirgen marq., ’s Valgom­era belminister ellenkez­nek egymással, Aldama, had- és tengerész-minister eddig még határozot­tan egyik párthoz sem szegődött. — A’ most Madridban tartózkodó mi­nister cortestagok, hogy az ügyek jelen állapotját gyámolithassák el szük­ség esetén, ha t. i. előbb utóbb uj ministerség alakulna, elődjeik helyeiket elfoglalhassák, különös társulatba léptek, melly a’ kapuczinusok zárdájá­ban tartja rendes ülésit. — 1 n r H a. London, oct. mikén. Tegnapelőtt reggel indult el Adelheid özvegy királyné 3 négylovas hintón Portsmouthba, Hastings sorhajó fedezetén Gibraltárba vitorlázandó, honnan rövid mulatós után Nápolyba és Máltába fog utazni. Portsmouthban szokott tisztelgéssel fogadók ő fölségét. 20 ezer ember kiálta szerencsés utazást a’ köztiszteletű távozónak , ’s a’ ki­kötőben horgonyzó hadihajók 21 álgyúlövéssel üdvözlék Meteor gőzöst, melly a’ kikötőből Hastings sorhajóra vivé ő felségét. — Eszterházy hg ’s fia, Miklós, ugyanazon napon számos kísérettel Pécsbe utaztak, honnan jövő aprilnél előbb alig térendnek vissza. — A’ Spectator egyik utóbbi száma hivatal-vadászatról vádolja az izlandiakat. Szerinte ugyanis már eddig 7 ezer kérelem érkezik Izlandból a’ kormányhoz, olly hivatalo­kért, miket az uj szegényi törvény fog életbe léptetni, az albiztossági hi­vatalokért pedig 800 izlandi folyamodott, ’s már most képzelhetni boszu­­ságukat, hogy ezen hivatalokat öt angol folyamodó nyeré el. — A’ M. Chronicle megczáfolásul, azon hírekre, mellyeket a’ Times Anglia ’s Fran­­cziaország egyetértése megzavarása végett darab idő óta szakadatlanul kö­­zölget, jelenti, miszerint e’ két birodalom baráti viszonyai még egy pil­lanatig sem szűntek meg, ’s hogy a’ keleti, algíri ’s mexicoi ügyek a’ fönálló egyetértést soha nem fogják háborithatni. Francziaország köze­­ledtét a’ zsarnoki Russziához pedig egyenesen tory agyrémnek nyilatkoz­tatja a’ fölnevezett ministeri lap. — Minden eddigi körülményből drágasá­got vagy épen éhséget jósolhatni, ha végre a’gabonatörvényen czélszerű módosítás nem történik. Anglia legnagyobb részében kedvező volt ugyan az aratás, de nem úgy Skótziában és Izlandban. Általányosan mondják, miszerint az egyesült birodalomban nincs jelenleg annyi gabona , mennyit a’ vetés és mindennapi elhasználás mulhatlanul megkívánnak. Legroszabb ezen egész dolognál azon körülmény, hogy h­a a’ nép szilárd akarata csak­ugyan kiküzdné is a’gabnatörvény módosittatását, az rögtön, mint kíván­tatik , nem fogna segíthetni a’ bajon, melly annál nyomasztóbb leend a’ munkás osztályokra nézve, mivel a’ magasb kenyérár szükségképi csök­kenését vonandja maga után a’ kézmagyári czikkek keretének. ’S ha a népet szükség nyomandja, úgy valóban igen is félelmesekké válhatnak a’ radicalok eddig nem nagy figyelemre méltatott izgató mozgalmi. Csupán e’ kinézésnek tulajdoníthatni, hogy a’ toryk pártja országszerte mindin­kább növekszik. Az egész ország, mint két ellenséges tábor, két pártra oszlik, ’s mind a’ toryk, mind a’ whigek mindenkép szaporítani igyekez­­nek párthiveik számát. Hol a’ toryk már elhatárzó többséggel bírnak, ottan természetesen előre biztosítva vannak győzelmükről; hol pedig ez nem úgy van, ott a’ radicalokat összekapatják a’ whigekkel, ’s aztán bizto­san halásznak a’ zavarban. Ehez még az is járul, hogy O’ Connell be­folyása tetemesül csökkenni kezd Izlandban , ’s az első társulat még Dub­­linban is mindeddig csak igen csekély előhaladást ten, mig az uj tized­­törvény ellen folyvást számos gyűlésben dörg a’ nép szava. E’ gyűlé­sek főleg papok izgatási következtében létesülnek , kik nagyobb ré­szint maguk egyszersmind a’ fő szónokok. Általányosan mondhatni, hogy a’ whigek állapotja jelenleg rendkívül ingatag, ’s könnyen al­kalmid szolgálhat a’ toryknak ismét polezra jutáshoz, ha a’ radicalok ki nem békédnek a’ whigekkel. — Octob.­lsején Vincent, a’ londoni radi­calok biztosa, nagy némbergyű­lést tartott Hartshall-kertben, Bathtól egy angol mérföldnyire. Férfiak közül­ csak Vincent ’s egyik barátja volt je­len e’ gyűlésen, minden más férfinak meg vala tiltva a’ közelítés. Négy ezer némber gyűlt össze, ’s a’ kapuk előtt még százan hullámzottak föl ’s alá, kik már többé nem kaphatónak helyet. Három órakor lépe a’ gyü­lekezetbe Vincent, a’nap hőse, tapssal és kendőlobogtatással fogadtatva. Evans assz. támogatva England assz. által indítványt tön Balwell asz­­szonynak elnökké neveztetésére, mit a’ gyűlés fölkiáltással egyhangúlag elfogadott. A’ némberelnök azonnal következő beszédet monda: „Bathi asszonyok! Igen örvendek e’ gyűlésbeni elnökség viselhetésén, mivel egész fontosságát érzem azon nagy kérdésnek, melly most férfiakért, asszonyokért ’s gyermekekért összegyű­jte bennünket. (Tetszés.) Előse­­gitni szándékunk a’ nép erkölcsi ’s értelmi javulását és finomabbulását. Óhajtom hogy a’ nép asszonyi része hathatósan segítse kiküzdeni a’ fér­finem politikai szabadságát (kitűnik itt az angol radical hölgyeknek a’fran­­czia simonistanőktüli különbsége, mivel azok nem maguknak követelnek po­litikai jogokat, mint imezek cselekvők), mert meg vagyok győződve, miszerint az asszony jóléte csupán a’ férfiak műveltségétől és szabadságá­tól függ. (Tetszés.) Remény­em, hogy legnagyobb figyelemmel hallgatand­­ják Önök Vincent barátunk szavait, kit ezennel bemutatok.“ Vincent két egész óráig beszélt, minden rosznak támadtát az alsóházból mondó szár­mazni , ’s különösen a’ gyári dolgozó­ gyermekek szerencsétlen sorsát olly élénkül festé, hogy az egész gyülekezet hangos zokogásra fakadt. — Leginkább pedig a’ gabonatörvény ellen buzognak országszerte az angol radicalok, így Bowring Jr. sept. 2 Tikén igen népes gyűlés előtt Black­­burneben újonnan hevesül kikelt e’ káros rendszabály ellen. Thomp­son, az ismert radical ezredes, pedig nyilványos leczkéket tart azon tör­vény ellen, ’s különösen sept. 27ikén következőleg nyilatkozók egyik illy előadásában: Iia et tiltó rendszabály (értvén a’gabnatörvényt) az ide­gen borokat terhelné, az minden esetre igen káros befolyást fogna gyako­rolni az angol kereskedésre, és számos ember nélkülözni lenne kénytelen a’ szivderitő ’s erősítő italt; de azért a’ némberek ’s gyermekek még nem szállongnának jajgatva szerte az utczákon, mert külföldi bor helyett jó angol sörrel olthatnak szomjokat. Midőn azonban a’ mindennapi kenyér behozatasát korlátozza a’ kormány, az már olly iszonyú visszaélés, melly­­nek következményi fölszámithatatlanok. A’ kenyér minden ember éle­tének fő szüksége, leginkább olly embereknél, kiknek a’ szegénység ke­nyéren kívül egyebet nem juttat.“ Az egyedárusokra nézve igy nyilatko­zók Thompson: „Én részemről el vagyok határozva, ’s óhajtnám ezt in­kább más helyen nyilványithatni, hogy soha semmi olly rendszabályt nem pártolandok a’ gabonatörvény elmellőzésére, melly, midőn az idegen gabo­­nabehozási vámjegyzéknek fokonkénti csökkentésére czéloz, egyszers­mind nem rovand illő díjt a’ belföldi gabnára, mellynek legalább is 21 évig kellene divatoznia, kivévén ha bizonyos birtokadóval kívánnák azt talán fölváltani a’ földtulajdonosak. Ős idők óta szokás vala büntetési fe­nyegetéssel korlátokat tűzni ki a’ gonosztettnek,’s ha csekélyebb vétségek büntetésre méltók, ugyan mit érdemlenek azok, kik egész nemzetet éhen­­halásra kárhoztatnak! Többször hallanak Önök említést „kárpótlásról a’ múltakért ’s kezességrül a’jövendőért.“ Jól van, mihelyt a’nép elég erős leend — ez pedig nem sokára meg fog történni — biztosítás-nyerésre a’jövendő iránt, reményiem, nem fogjuk mi feledni a’kárpótlást a’ múl­takért. Tekintsenek Önök körül, és látni fogják, hogy a’kedvező idő megje­lent. Nagy hatalom emelkedik a’politikai látkörön , ’s a’közelgő események előre terjesztik árnyékjokat. Azok, kik az idegerőt bírják, most már fölnyilt szemekkel tekintgetnek körül.Ökrök gyanánt fogják Önök magukat vágóhíd­ra hurczoltatni, minden ellenállás nélkül, miután megszűntek olly érzéketlenek lenni,mint az ökrök?“—A’lancashirei követek a’népalkotmányi biztosság ré­­szirőlsept.22én következő fölszólitást bocsátanak ki: „Nagy radical gyűlés Manchester mellett hétfőn, sept. 24ikén, általán­os szavazásjog, éven­kénti parliament, titkos szavazás, a’parliamenti követek díjazása ’s vá­lasztásadó eltörlesztésinek megnyerésére. Manchesteri férfiak! Eljött az idő, mellyben e’ nagy birodalom szenvedő millióinak összesége készen kö­teles állani erkölcsi akarat ’s testi erő bebizonyítására. A’ nép, ismérve hatalmát ’s lelkesülve kötelesség, isten, királyné ’s haza iránt, mindenben vi­tézül , böcsületesen ’s ősei hős szellemében tartozik föntartani leg­szentebb jogait, azon szilárd elhatározással, miszerint szabadon kíván élni, hogy ne kelljen szolgaságban meghalnia. Manchesteri hölgyek! Gondolják meg Önök, hogy buzgó munkásságuk nagy mértékben segítheti e­ dicső vállalatot. Engedjék Önök munkálni gyöngéd de vajmi hatalmas befolyásukat a’ szabadság ügyéért, melly családiknak minden tagját bol­doggá teendi. Gyűljenek Önök össze, ’s mutassák meg , hogy nem akar­nak munkátlanul maradni, midőn a’ haza boldogsága forog kérdésben. Gyökeres javítók! föl! mindnyájan e’jelszó alatt egyesüljetek : „Béke! Törvény ! Rend! “ — Manchester vidékén a’gyűlés napján minden gyár zár­va volt,’s valamennyi dolgozó nagyszerű rest hétfőt ü­nneple.11 óra tájban megindultak hosszú vonalban a’kézművesek, legjobb rendben ’s kedvvel a’ szüntelenül hulló eső daczára. Minden egyes osztály tulajdon hangász­­karral ’s jelentő feliratú zászlókkal bírt; a’ sok közül egyen például Bri­tannia volt látható szirten állva, ’s lábaival rablánczokat taposva, két kezében pedig Neptun szigonyát ’s a’ népalkotmányt tartva; oldala mel­lett a’ britt oroszlán feküvék, alatta e’ sorokat lehete olvasni: „A nem­zet szabad lehet, mihelyt akar; Anglia reményű, hogy ma mindenki tel­­jesitendi kötelességét.“ Egy fehér selyem zászlóra arany betűkkel e’ szók valónak irva: „A’ föld az ember tulajdona; ki dolgozni nem akar, az ne is egyék.“ Más fehér zászlóra: „Ita tudatlanság miatt nem alkothatunk törvényt, úgy szinte tudatlanságból nem is engedelmeskedünk annak. Ha adószabásra nincsen eszünk, úgy annak fizetésére is ostobák vagyunk.“ Egy zászlón Hunt Henrik képe alatt: „Ez soha nem h­agyá el a’ népet! Egyenlő jog , első törvénye a’ természetnek !“ A’ middletoni kerület zász­laján : „Jobb dolguk van azoknak, kiket a’ kardéle emészt föl, mint kik éhen halnak meg. Csináljunk magunknak törvényeket, hogy gyermekink áldják hamvainkat. Délutáni egy órakor legalább 300 ezer ember volt együtt Manchester előtt. Száz közül csak egy hallható a’ szónokok beszédét, ’s még is folyvást mély csöndben vesztegte az egész iszonyú gyülekezet. Fielden, oldhami követ vivé az elnökséget, ’s ő szóla első az ismert kérel­mi tárgyakról. Először is azon jogot fejtegeté, melly szerint minden nem­zetnek szabad ügyeiről tanácskozás végett nyilványosan összegyűlni, melly jogot már a’ zsidók is gyakorlók, mint Nehemias e’ soraibul kiviláglik: „Miután eljőve a’zik hónap, ’s az Izrael fiai várasaikban valónak, össze­gyűlt az egész nép, miként egy férfi, a’ vizikapu előtti széles utczán és szólónak Esrához az Írástudóhoz, terjesztené elő a’ Mózes törvényköny­vét, mellyet Izrael, az ur , parancsolt vala. ’S Esra, az Írástudó elhozá a’könyvet a’község­ek­be, mellyet férfiak, némberek ’s gyermekek ala­kítanak vala, ’s olvasott belőle a’ vizikapu előtti széles utczában , reggel­től egész délig , férfi, asszony ’s minden előtt, ki azt hallani akaró. ’S az egész nép fülei a’ törvénykönyv szavaira figyelének. És Esza , az­ irás­­tudó magas széken állott vala, hogy mindenki jobban láthassa a’ beszélő ’s olvasó ajkait.“ Ezután tanácsra 300 ezer hallgatójinak , hogy előleg most teljes erővel csupán az általányos szavazás-jogot sürgessék, melly­nek megnyerése után önként fognak teljesülni egyéb követelésik. Az ál­talányos szavazás-jog még inkább illeti a’ szegényeket, mint vagyonosa­kat, mirt a’ nagyobb tulajdon már a’ nélkül is befolyást szerez, ’s mi­nél szegényebb az ember, annál illőbb, hogy legalább nyagyobb politi­­kai joggyakorlásban nyerjen kárpótlást. „Az iszonyú adóteher, szól a töb­bi közt, a’ hosszas franczia háborúban veszi eredetét; 1789 előtt 13 mil­lió font sterling kivántaték az országos költségekre, ’s most 30 millió is alig képes azokat egészen födözni.“ Utána Stephenson szóla, az ismert

Next