Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)
1838-03-28 / 25. szám
( 96 ) jelent. De vegyük már most illő tekintetbe az élénk jelent, ’s kellőn vizsgáljuk meg: több gyapjú leendő fölhalmozva ezúttal a’ vásárokon mint tavaly? Kevesebb nem leend semmi esetre, annyi bizonyos, főleg, ha meg a’ múlt vásárokrul megmaradt mennyiségeket is tekintetbe vesszük. A’ juhakrokban a’ múlt évben nem igen pusztítanak ártalmas járványok, fűben nem volt hiány’s az 1836iki nagy gyapjuár mindenkit nyájszaporitásra buzdíta. Mind ezekbűl inkább várhatunk igen sok gyapjút vásárunkra mint keveset; azonban okunk van hinni, hogy a’ nagy mennyiség daczára is elegen lesznek , kik kapva fogják kapdozni a’ gyapjút. Köztudomású , miszerint az angol kezműgyárak alig várják az uj gyapjú megjelenését az európai vásárokon. Segitendik e’ roppant fogyasztást meg a’ német, franczia ’s belga gyárak is, elannyira, hogy épen nem mondunk képtelenséget, ha állítjuk , miszerint jövő őszig valamennyi termesztő eladhatja minden gyapját, ’s még a’ nagykereskedők is kiürithetik raktáraikat. A’ tavalyi kereskedési pangásnak mulhatlan következménye minden nemű áruk nagyobb kapóssága, főleg pedig Amerikából várhatni legtöbb áru-megrendelést. A’ canadai zendülésből szerencsére semmi ártalmas visszahatást nem várhatni kereskedésünkre. A' múlt nedves-hideg évben igen sok gyapjúszövetet használtak el mindenütt, és a’ 1. évi szigorú tél szinte sok gyapjúkelmét emészte föl világszerte, miből nem csekély élénkséget jósolhatni az egyetemi gyapjukereskedésre. Ezekbűl tehát minden túlzás nélkül következtethetni, hogy a’ gyapjuár ez évben legfőlebb csak 10 pettel állandólantabb, mint két év előtt, ’s ezzel valóban megelégedhetünk; mert az akkori árak oly magasok valónak, hogy tartós fönnmaradásukat józan ésszel kívánni sem lehet , ’s valljuk meg őszintén mellesleg : nem aranykorszakban képzelnék-e magunkat élni, ha minden termékink aránylag olly áron kelnének, minőn a’ fönebb mondottak szerint ez évben minden gyapjúnkat eladni reménylhetjük? Sokan szeretik mondani, miszerint a nemesitett juhnyájak majd naponkinti szaporodása végre olly alacsonyra nyomandja le a’gyapjúért, hogy nem leend többé érdemes annak termesztésivel bajoskodni. Ezeknek megnyugtatásául azt válaszoljuk, hogy sokan már 25 év előtt is igy beszélgettek, ’s mégis azóta minden évben több gyapjút adunk el, az ár pedig általányosan véve aránylag még emelkedett is. E’ szerint tehát minden gyapjutermesztő tökéletes megnyugvással tekinthet a’jövendőbe. — Hivatalos összeírás szerint Pesten összesen 4581 házhely találtatik, ‘s az árvize’ roppant mennyiségből csak 1146 házat hagyott meg épségben, 2281 ház egészen összedőlt ’s 827 csak nevezetes javítás után fog fönállhatni. Legtöbbet szenvede Ferencz külváros, hol 438 ház összedőlt, 72 pedig tetemesül meg van rongálva,és csak 19 maradt épségben! A’ belvárosi nagyobb épületek közül legtöbbet szenvede a’kir. Curia épülete, egy része a’ növendék-papság lakának és a’ megyeház régi szárnya. Nemzeti színházunk csak kevés ideig állott vízben , ’s igy az ottan okozott kárt aránylag nem mondhatni szerfölöttinek, a’ légszesz-világitás (főleg a’ gasometer) mindazáltal sokat szenvedő, mivel a’műépület alatti pincze beroskadt. Az árvíztől károsultak számára naponkint nevezetesb mennyiségű adakozások gyűlnek , nemcsak hazánk minden részéből, hanem az ausztriai örökös tartományokból is.Az alsó-ausztriai kormányszéknek átadtak eddig: Mittrovszky Antal gr. kanczellár 300, Arthaber Rudolf kereskedő 400 , Wertheimer István és Gusztáv 50, Zöpf Ferencz polgár 5, Dalberg Károly cs. kamrás 50 , Mayerhofer István cs. kir. udv. ezüstműves 50, Fries Móricz gr. cs. kir. követségi ut. 200, Fries Victorina grnő 10, L. S. assz. 10, Zinsa János alsó-ausztriai jogtt. 2, Fourlain Károly kórház-irnok 2 , Liebenberg Ignácz n. kereskedő 5000, Buchmayr Antal cs. kir. udv. tan. és választott püspök 100, Marsovszky József m. kir. udv. kancz. kiadó-hivatali igazgató 40, Steiner és társ n.keresk. 1000, Dembscher Ignácz hadi ágens 120, F. L. 25, Welbeker J. L. 5, az al.-ausz. tartományi fizető hivatali személység 25, és Szász-Coburg-Gotha Ferdinandig 4000 pengő forintot. A’ m. kir. udv. kanczellariához adtak: Arnstein és Eskeles n. kereskedők 5000, Eskeles Bernét b. bankkormányzói helyettes 1500, Miske b. status-minister 140 , Szécsen gr. köz. udv. kam. alelnök 2000, Straub vezérőrnagy 100, egy névtelen 10 , B. C. 78 forintot pengőben ’s 7 krt; az érd. kir. udv. kanczellária pedig, jelesül: Nopcsa kanczellár 150, Aport udv.tan. 100, Teleki Ferencz gr. tan. 100, Somlay tan. 20, Sternheim tit. 40, Eszterházy László gr. tit. 50, Karos tit. 30, Csák tit. 10, Jancsó tit. 10, Máy uit. 40, Torday jegyzőkönyv-igazgató 10, Müller fogai. 5, Lázár fogai. 5 , Sternheim fogai. 4, Pogya fogai. 4 , Cserenyi fogai. 5, Pel fogai. 4 , Zudor iktató 4, Laskai iktató 3 , Rehland fogai. gyakornok 2 , Issekucz fog. gyak. 7, Ferenczy fog. gyak. 2, Piro fogai. gyak. 3 , Palasy fog. gyak. 4, Schuster udv. írnok 5 , Gyulay udv. írnok 5, Kelemen udv. irn. 1 , Török udv. irn. 2 , Soós udv. járulnok 5, Pergay udv. jár. 2, Paksy udv. jár. 2, pad udv.jár. 2, Koszta napdijnok 2, Vajda kanczek gyakornok 1, Piltsch kancz. gyak. 2, Románczay kancz. gyak. 1 , Janka kancz. gyak. 2 , Czillich rangbecsnöki ellenőr 2, Conrad udv. ágens 20, Marosi udv. ag. 5, Janka ágens 20, Fekete Mária grnő 100, Römer István 50, Pálffy Antal hg 500, Wallner ágens 100, egy névtelen 200, Pálffy Leopold gr. 500, Almásy Aloiz gr. 100, Károlyi grnő 200, Pálffy hgnő 200, Batthyányi hg 3000, Schranzhofer József 5, Nákó grófok 5000, Hadik Fridrik gr. 100, Schönborn grnő 500, László József 20, László Farkas 20, id. Pálffy Ferencz gr. 500, Pálffy grnő 50, Pálffy szül. Hoyos grnő 50, Palavicini marquis 80 pgő ftot. Ezenkül Rothschild b. 15 ezer pgő ftot ajándékozott e’ns czélra, 400 ezer pgő forintot pedig 4 pentnyi kamatra kinál Pest városnak, ez utóbbitól meghatározandó időre. (Sp.) A budai német játékszinigazgató pedig két előadásból 60. ft. 18 kr. és 685 ft. 58 kr. váltóval segítő a’ károsult szerencsétleneket, a’ pozsonyi végre 500 pengő forintos bevétellel. Utóbbi tudósításunk óta élelmet is nagy mennyiségben szállítanak a’ közes helységekből; az egri főkáptalan ugyanis küldött 100 köböl gabonát, a’ fehérvári nemesség 413 kenyeret, Barkóczy László b. fehérvári püspök 150, Marich Dávid főispán 140 kenyeret; küldöttek továbbá, mart. Ildikán: Procopius György ágens 99 kenyeret; 17én: a’ jenői uradalom 35 kenyeret, 2 zsák burgonyát, 1 zsák babot ; a’ jenői község: 28 kenyeret , 1 ll 4 zsák lisztet, 1 zsák burgonyát, 1 zsák babot; Pyrker érsek több társzekér kenyeret ’s bőven eleséget; a’ telki uradalom 2 kenyeret , 1 1 zsák burgonyát, 12 zsák babot; Fischer György és Frumer János Tabánból 52 kenyeret; a’ solymári község: 2 pesti m. lencsét ’s 1 zsák burgonyát; István cs. kir. főherczeg 500 kenyeret; mart. Ildikán: Procopius ágens 100 kenyeret; a’ fehérvári tanács ugyanannyit; a’ nagytorbágyi község: 46 kenyeret, 6 zsák burgonyát, 20 font szalonnát és füstölt húst ’s egy bödön zsírt; a’ nádor ő cs. k. főhűsége 103 zsák burgonyát és 206 kenyeret; Lovasberénybül Árvay István 29 kenyeret; mart. 19én: Kurcz Andor fehérvári választott polgár 12 kenyeret, 2 sajtot, és 3 sodort; ugyanonnan 13 kenyeret, 3 sajtot, 3 sodort és 1 d. szalonnát; Grosz Pál ottani polgár: 50 kenyeret, két d. szalonét; Schefcsik Andor Bicskérül: 31 kenyeret; Czogler Mihály lovasberényi húsvágó 29 kenyeret; Barkóczy b. fehérvári püspök 127 kenyeret; a’ lovasberényi zsidó község 148 kenyeret; Mitmajer György lovasberényi vendégfogadós 39 kenyeret; Ritter Aloiz Velenczébül 120 kenyeret és szalonnát; Procopius 100 kenyeret; Szűcs Aloiz Rácz-Keresztúrból 300 kenyeret; Kasztay özvegyassz. Baracskáról 100 kenyeret; Novakovics fehérvári zsömlyesütő 450 kis kenyeret; Fehérvár 150 kenyeret, újabb küldeményben pedig 339 darab 3, 189 d. 9 és 181 d. 3 fontos kenyeret; a1 boglári község, lelkész és jegyző 240 kenyeret és 4 zsák babot. Marcis István Fehérvárból 100 kenyeret; ismét újabb küldeményben Fehérvár 775 kenyeret, 40 czipót, 367 font húst és szalonnát; Wieser az úgynevezett császár-malomból 130 kenyeret; Kállay özv. Solymárból 461 kenyeret; a’váli község 58 kenyeret, Procopius ágens 104 font húst. Készpénzben adtak : Peszina János brünni kereskedő 56 for. váltóban és Günther Ferencz fehérvári aranyműves 20 pengő forintot; a’váczi püspök ’s egyéb eleséget nagy mennyiségben számos kenyeret szalonnát, zsírt, vajat, tojást sodort,szállíttatott.Ezekbül kiviláglik, hogy milly iszonyú volt a’kár és szerencsétlenség, olly nagyszerüleg mutatkozik a’Jóltevőség is minden felől annak enyhitésére.’S igy siet vidékünkön is orvoslani a’bajt a’ jóltevőség. Név szerint Tétényben Szalkay Róza aszszonyság, noha maga is tetemesül károsult az árvíz által, ’s tulajdon házából futni volt kénytelen, mégis három napig tartó kenyérrel a házaikból kiszorított szerencsétleneket,s 500 font húst osztatott ki közöttük. Ráczkeviben is iszonyúan dúlt az árvíz ; sok ház egészen összerogyott , de ember vagy barom nem veszte életét. Becsén , Újfaluban , Sz. Mártonban mintegy 15 ház dőlt le. Lőre lakosi az erdőben valónak kénytelenek tanyát ütni, hol csupán az uajdalmi gondos kasznárnak köszönhetik életben megtartatásukat, ki kenyérrel, borral ’s egyéb szükséges eleséggel bőven ellátóat szerencsétleneket. Szomorú hirek érkeznek a’ Duna felvidékiről is: Maros, Bogdány, P. Megyer igen sokat szenvedtek jégtől ’s árvíztől, Váczon pedig 210 ház dőlt össze. Törökország melletti határszéliekről nem legkedvezőbb egészségállapoti hírek érkeznek. Dunánk jobb partján a’ balkánokon innen Isacsa, Tu’csa, Macsin ’s egyéb városokban több ember dögvészben halt meg, úgy szinte Rustsukban és Sistovban is, Bosnyákországban pedig, ’s jelesül a’ travniki és sarajevoi kerületben forróláz s himlő uralkodik , és különösen az első számos áldozatot ragad el. Szerviában, Bulgáriában és Oláhországban sokkal kedvezőbb az egészségi állapot, ellenben Verőcze megyében ismét marhadög kezd pusztítni, melly Mitrovicz és Zimony körül csak nem rég szűnt meg. A’ liccani és bánsági határőrezredi kerületekben darab idő óta a’ juhok ’s bárányok kezdenek hullani. — Esztergomi árvíz. Mart. Gán reggel a’ Duna még fagyva állott félig ’s általmehetésre az nyújtott reményt, hogy a’jeget a’révészek kompokkal megtörvén, rést nyitandnak; azonban egyszerre iszonyat pattan a’ jég ’s 9 óra tájban nagy robajjal útnak eredt ’s már 11 órakor tisztán lehete úttal kelni Észtba. Délután azonban iszonyú jégcsapat torlódott ismét össze, ’s a’ vizet árasztani kezdé, mellyet még a’ Zén ’szikán délelőtt esett hó is szaporítván 9én már annyira dagadt a’ viz, hogy az 1830ik vizállási fokot felülhaladá ’s ez nap viradtakor azt hitték, hogy 1—2 közt éjjel földrengést érzettek, minek következtében az ideigleni székesegyház területe több helyen behorpadt, más helyen felduzadt, a’ mellék-oltárok szobrai helyükből elhajlottak , ’s e’ miatt el is zárták a’ szentegyházat. Mart. Kién már a’ kir. város majd minden utczáját viz borttá, a’ budai utczának vala még egy része ’s a Barátok (ferencziek) zárdája körül kevés száraz — a’ kétségbe esett nép rémitő zajgás közt czipelte holmijét dereglyéken a’ nyakára ropogó házakból — hideg víztől dermedező barmait köteleken úsztatván maga után—s a közép városban pontosult össze , lábbal gázolhatatlan lévén a’ szőlőhegyek felé vezető út. A’ ferencziek elöljárója kiterjesztett karokkal állt monostora előtt a’ sirankozoknak szállást adandó, 500 személyt fogadtak be a’szent falak; a’többi népet a' Benedek-rendiek még száraz laka fogada el, mellyben 30 családot szambának, efölött, a’ tanuló ifjúságtól megfosztott gymnasiumba mennyi csak fért, annyi vonult. De mind híjában estig a’ vizát az 1809iki fokot is túl szőke stén már az 1796kit is. Már most nem volt mérték — keresztül kasul összevissza ment minden — a’ kir. városnak szőlők alatti utczáját kivéve mind vízben állott. A’ piaczon 5 lábnyi magosságig merültek a’ házak el — számos kezde már roskadni — a’ piatzon álló szt Háromság szobrához valónak kötve a’ legnagyobb halászbárkák, — a’ padlásig rakott bútoraikat némellyek kiszedek, némelyeket pedig — nem lévén segédség, a’ ledőlt falak zúzák szétt — A’ ferencziek kolostorának egyik része sülyedni kezdvén 3 órakor éjfél után verték félre harangaikat az összesereglett népnek menedéket esdeklő szándékkal. _ Így tartott mart. 13ika délig, 2 órakor délután kezde apadni a’ viz, melly noha eléjt rögtön kezdődött, még is csak leán hajnal felé futott le annyira, hogy bokán felül érő sárban lehete a’ város utczáin járni. — Nincs ember ki meg nem illetődnék Esztergom jelen siralmas sorsán. Az egy piatzot kivéve , a’ budai és ferencziek utczájával együtt — hol szinte több ház ledőlt, általában azt állíthatni , hogy E.nak minden utczája romban fekszik — ez nagyítva látszik ugyan, pedig keveset mond — ki ezt állítja! Büdös gőzzel telt az egész város, ínség, siránkozás, nyomorúság merre tekint a’szem, mert