Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-18 / 75. szám

(Maroto végkép az alkotmányosakhoz pártol. Biscaya es Guipus­­co a békeállapotban.) Bayonne, sept. 3ikán : „Aug. 26ikán sokáig egyez­kedtek Espartero es Maro­to Bergara’s Villareal közt, de minden süker nélkül, ’s igy akkor még nem ütött ki nyílt meghasonlás Maroto és a’ trónkövetelő közt; ez utóbbi­­mindazáltal már Eguíának adá át a’fővezér­­séget. Aug. 29-kén végre megköté a’ szerződést Espartaroval Maroto Biscaya és Guipuscoa tartományokra nézve, fentartván azonban a’cortes helybenhagyását. A’ békealku fő feltétei ezek; a’ lakosság önkényt meg­­hódol, szabaditékai megerősitetnek, a’ carlosi tisztek megtartják rang­­jokat, a’ sebesültek pedig nyugdijt kapnak. Maroto 2,5 zászlóaljnyi és 10 lovas dandárnyi serge azonnal leraká légy vérit. E’ szerződés követ­kezében Espartero parancsot boc­sáta közre, melly Guipuscoa és Biscaya tartományokat tökéletes békeállapotba helyzi. Espartero néhány nap előtt felszólítást intéze sergéhez, melly­ben többi közt igy nyilatkozik: ,,A" megszo­rult ellenséget tönkre zuzandjuk, ha nagylelküségü­nkhez folyamodván, ön­ként nem rakja le fegyvereit,vagy jövendőben csupán az alkotmányos spanyol kormány és Ildik Izabella jogszerű trónja ügye mellett és föns, anyja kor­mányzóságáért villogtatja azokat. Kik ezt tenni fogják , azokat egy csa­lád tagjainak tekintendjük, testvéri kibékülésben feledve a’ múltakat. Ti, drága társaim dicsőségben ’s fáradalmakban, utánozhatlan erénypéldány­t állítottatok föl azoknak, kik nagylelküségtekben bízván, karjaitok közé veték magokat. Minden lakos, ki igy viselendi magát, sem személyében sem vagyonában nem szenvedem­ kárt; az állói és dicastilloi zemlülők mindazáltal semmi esetre nem kerülendik el a’büntetést. A’ezéretek rend­kívüli örömet érez, látván, hogy­ legalább egy részben teljesitvék már azon kivánatok,miket e’ szerencsétlen nemzet iránt keblében táplált, é s nem kétli, miszerint, eddigi pályátokat folytatva, rövid idő múlva tökéletes békét fogtak kiküzdeni a’ tartományok számára.“ — (A’ cortes megnyitva. Az alkotmányos sereg uj helyzete az éj­sza­ki tartományokban.) Sept. wiki bayonnei telegrafi sürgönyök szerint, a’ kormányzó királyné sept.­lsején csak ugyan megnyitá a’ cortest. A’ trónbeszéd semmi czélzást nem foglal magában a Maroto szerződésb­e. Az aug. aliki bergarai szerződés első pontja így hangzik: „Espartero tá­bornok sürgetőn fogja a’ kormánynak ajánlani a’ tartományi szabadsá­gok helybenhagyása vagy módosítása kieszközlését a’ cortes előtt.“ Es­partero egész Guipuscoa tartományt elfoglalva tartja; a’ katonaság el­oszlott azon egész vidéken. A’ trónkövetelő sept. aikán Lecumberriben volt , melly erős állomást hat zászlóaljjal ótalmazá Elio. A’ bergari szer­ződés a’ carlosi katonaságra nézve igen kedvező, de a’ trónkövetelőről szó sincs benne. Összesen mintegy 8 ezer harczos pártolt el a’ trónkö­vetelőtől, ki most még csak ugyanannyi katona fölött rendelkezhetik. A’ tengerészeti elnök ezt írja Guipusevából a’ tengerészministernek : ,Ma­­thieu parancsnok tudatá velem, mikép a’ spanyol hatóságok hivatalosan értesültek már a’ Maroto és Espartero közti szerződésről Biscaya és Gui­puscoa megnyugtatására. Az alkotmányosak ma foglalák el Andoaint. Min­den helységből harangzúgás jelenti a’ lakosság örömét; az egész tarto­mány vidorabb színben kezd mutatkozni.“ A’ fenebbiekre nézve ezt jegy­zi meg a’ jour­ des Débats: „Megjegyzést érdemel a’ mai telegrafi sür­gönyökben azon körülmény , miszerint az alkotmányosak már birtokában vannak az andoaini és tolosai megerősített vonalnak Bayonne felé. Teg­napi híreknél fogvást ez állomásokat még carlosi sergek tartják elfoglal­va, mellyek előtt Maroto emberei visszavonultak. Ebből szükségkép az következik, hogy az alkotmányos sergek vagy erőszakkal foglalák a kér­déses állomásokat, vagy pedig a carlosiak nem védhetés miatt önkényt hagyák el azokat, mit még bizonyosan nem tudhatni. Bármi okozá is egyébiránt e’ visszavonulást, annyi kiviláglik belőle, hogy a’ trónkövete­lő többé teljességgel nem képes ellenállani az alkotmányosak haderejének. Ő maga is átlátja ezt, mert már a’ lecumberrii hegységben kezdi magát elsánczolni, Navarra felső részében. Az alkotmányos sereg Vitoriától egész Bayonneig elfoglalva tartja az országutakat, és ezek közt Arlaban, Villareal, Alava, Mondragon , Jolosa, Andouin és Hernanni mind meg­annyi elh­íresült állomásokat.Onate is Espartero hatalmában van már,a’ carlo­siak egész pattantyutárával együtt,pedig már öt év óta nem volt e’vidéken al­kotmányos katona látható.Mondják,mikép a bergarai szerződés épségben fön­­tartásául San Sebastianban franczia, Bilbaoban pedig angol őrség fog állomá­sozni, s hogy Espartero, mint valamennyi spanyol sereg fővezére,ezentúl ál­landóan Madridban fog lakni, és az országban hat hadsereg tartamija fon a’ közcsendet. Hite jár annak is, hogy az alkotmány ’s különösen a’ sajtó­­törvény, lényeges változtatáson menend keresztül. A’ guipuscoai és bisca­­yai carlosi katonaság: „Éljen Izabella királyné!“ kiáltozás közt oszlott el ,s az egész fegyverzet az alkotmányosak hatalmába jutott. Bilbaoban 1­35 álgyat találtak a királyné sergei. Bilbaoban tánczvigalmakkal ünnep­iek a’ békekötést. Bayonnebe már 300 carlosi család érkezik mind ki­­vándorlási szándékkal. A’ loyolai jezsuiták és Cyrillo atya is Bayonne­­ban kerestek menedéket a’ fölvilágultság szelleme elől. — Anglia. (A Times nyilatkozata a’ trónbeszédről.) A’ Times legújabb száma igy szél a parliamentzáró trónbeszédről: „Valahára tehát vége van e’ cso­dálatos parliament ülésnek. Nem tudjuk, miért történt ez, hiszen még tovább is tarthatott volna. A’„törvényhozó testület,“ vagy legalább azon parányi része, melly még Londonban mulatott, még tovább is vonszol­hatta volna nyomom létezésit, mindig valamit próbálva, de mindig sem­mit nem téve, egészen azon időpontig, melly­ben ismét megkezdhette vol­na az uj üléseket. A beszéd kezdete kaczajra gerjesztő bennünket. Ő felsége örvend, hogy egyezség uralkodik a’ keleti ügy iránt. (Kérdés: valóban úgy van e ez?). Örvend, hogy Francziaor­­szág ismét kibékült Mexicoval (valóban?); hogy Perzsia és An­glia közt még nincsenek kiegyenlítve a’ villongások (igazán ?); hogy ka­tonai mozgalmak kezdettek meg Indiában; (mikor lesz végük?). Ki nem fog illy kérdésekre fakadni e’ ministeri fecsegés olvasásakor: „Hol va­gyok? Hollandiában, vagy Belgiumban? Franc­­iaországban vagy Mexi­­cóban ? Teheránban vagy Perzsia valamelly más városában ? Ám legyen, de a’ minket közelebről érdeklő rabszolga-kereskedésre nézve csak meg is történt valami? Felelet: nem! még eddig nem tettek semmit, de pró­bára sok pénzt szórtak ki. Végre a’ beszéd első részének utolsó czikke Anglia belügyeit érinti, mellyek legnagyobb érdekkel bírnak minden an­golra nézve. Itt már, teljes fényben tüntethette volna ki whigradicalmi­­nistersége szép tehetségeit ő fels., miknél fogvást ingerültséget gerjesz­tettek az egész országban, mellynek vége nyilván­os csöndzavar jön, gyúj­togatás , rablás és több más kicsapongás. Mondhatta volna ő fels. meg azt is, hogy örömmel tapasztald, mikép az ill. tettek miatt elfogattak az ő fels. miniszerei által kinevezett bírák előtt csupán azzal menték ma­gukat, hogy kénszeritve voltak a’ törvénytelen tettre, ’s azonnal min­den vád alól fölmentve láták magokat. E helyett egész szelídséggel, de hálátlanul c.­ak azt mondja a’ trónbeszéd, hogy rendszabályokat hozott a’ buzgalom túlzó fokának elnyomására, holott a túlzó buzgalom épen csak a­ miniszerek unszolásiból származott. Az alsóházi tagokhoz intézett be­­szédrész példátlanul ízetlen. Az új levéldíj-rendszert dicséri a­ trónbeszéd, holott kedvező hatását előre józanul csakugyan sem határozhatni meg, és halljátok csak mindnyájan ti emberei a’ fontoknak, shillingeknek és pencéknek Templebar keleti részén , még a’ kincstárkamrai jegyek ala­pítását is magasztalja a‘ trónbeszéd ! Mért nem lett Spring-since e’gyönyö­rű ’s elmés tette jutalmaid inkább gúnár lord (straddle-goose), mint he­gyi sas lord (Mounteagle)! De talán nagyon is komolyan bíráljuk ez üres csinálmányt. A’ trónbeszédek, különösen pedig a’ parliamentzáró trónbe­szédek, ritkán szoktak ürességeknél egyebet magokban foglalni, ’s ollya­­sokat, miket már úgy is mindenki tudhatott. Valóban furcsa szokás. A’ ministerség készíti a’ trónbeszédet "s aztán maga tulajdon tetteit dicsérge­­ti, ha még annyira elcsonkitá is azokat az ellenzés. Az utóbbi trónbe­széd szokottnál nagyobb mértékben el van árasztva ministeri unalmasság­­gal és öntetszéssel; de Cupido (Palmerston), ki czikkeinek legnagyobb részét gyártó, legalább nagyobb színházi hatással ’s fénynyel láthatta volna el azt. A’ lordok házában köztudomás szerint egy tisztviselő ül— Clerk of Parliament—, ki a’ törvények kir. helybenhagyását, követ­kező ó-franczia szókkal mondja ki: „la Heine le veult.“ Mennyivel üne­­pélyesb é s nagyobbszerű­ lett volna az aug. 2­7iki parliament-elhalasztás, ha Cupido , ezen gentleman szolgálatit kikérvén , minden czikk végén igy nyilatkozott volna a’ külföldi politikáról: „­Test l'amour , Tamour , Tárnom* qui fait le monde á la ronde.“ A’ Courier ez elménetséget olly rosznak találja , hogy a’ lincolni vitéz képviselő (Libthorp ezredes) is szé­gyenlené azt magáénak vallani; egyébiránt pedig nem épen a s tory párt­é azt, melly minden javítást tökéletlenné tett makacs ellenzésivel ? (A’ franczia és angol politika folyvást ellenkezik egymással a' keleti ügyre nézve.) London, sept.­lsején : „A’franczia és angol kormány még mindeddig nem tudtak együttmunkáló határzatra lépni egymással a’ keleti ügyben, melly körülmény valóban rendkívüli aggályt gerjeszthet minden do­loghoz értőnél, mert m­ige’ két hatalom nem bir egyértelműségre vergődni minden lényeges­ pontban , ’s meddig a’ birtokkérdés nincs tisztába ho­zatva és a’ porta ’s M. Aki kölcsönös függési vagy függetlenségi viszonyú bizonytalanságban állnak, addig nem reményb­etni tökéletes békét, vala­mint azt sem, hogy a’ török birodalom egyik kiegészítő része legyen az európai nagy szövetségnek. A’ franczia kormány igen jól tud­ja ugyan, mi­kép a’ jelen pillanat legkedvezőbb a’ tengerész hatalmaknak állandó befo­lyás-biztosításul a' keleti ügyekre nézve; de a’ sajtó által olly h­atárzot­­tan kimondott franczia népvélemény, az utóbbi kamra nyilatkozati, mely­­lyek még most is viszhangzanak az egész országban , ’s azon aggály, melly annak meggondolásából származik, hogy ellenkező rendszabályt talán épen nem lehetne igazolni a’ szenvedélyes indulatú kamrák előtt, igen nagy befolyást gyakorol bizonyos magas helyzetű férfi elméjére, ki a’ nép könnyen ingerelhető hiúságát mindenkor szereti valamennyire kí­mélni. — A’ francziák már csakugyan felölték a’ pártvédi fontos szere­pet ’s nem akarják megengedni, hogy valaki lábára hágjon egyiptusi véd­­enezöknek. Innen származik Francziország ingadozó bánásmódja; innen azon sok akadály, mellynek tömege mindig távolabbra halasztja el e’ fon­tos kérdés föloldását, melly körül most egész Európa politikája annyira el van foglalva. Igen fontos az is, hogy miután Francziaország már ki­jelenté , mikép egyátaljában semmi ideigleni helyzetet nem szándékozik többé eltűrni keleten , miután Angliára tartózkodási és titkolózás-­ vádat emelt, most maga is olly késkedő rendszabályokhoz nyúlt , mellynek csupán azon ideigleni állapot lehet következménye , melly ellen eleinte olly hév buzgalommal küzde. Francziaország folyvást azon képzeletben él, hogy Angliától és Ausztriától egészen különböző ösvényen kell e­ tekintetben haladnia; ez uj meggyőződését titkolni törekszik ugyan és ré­gi buzgalmát minden alkalommal mutatja , de egyszersmind tetteti magát; mintha attól félne , hogy Anglia Hussziához fog csatlakozni és Ausztria rövid idő múlva követendi e’ példát, melly esetben aztán Francziaország kénytelen lenne a’ három egyesült nagy hatalom minden határzatában megj­egyezni, bár mikép ellenkeznék is az tulajdon nézetivel vagy érdekei­vel. Mivel Francziaország maga sem hiszi az allitást, tehát nem is szük­ség kimutatni alaptalanságát, hanem inkább arra kell figyelmeztetni a’ közönséget, mikép a’ franczia és orosz politikában darab idő óta igen nagy öszhangzást vehetni észre. Bizonyos pontig mind a’ kettő pártolja M. Ali ügyét, valamint sönte mind a’ kettő nemcsak gyöngíteni, de egészen megsemmiteni szeretné a’ porta hatalmát. Ugyan nem látja e­zt Franczia­ország, hogy az egyiptumi basának a’ mostaniaknál sokkal szűkebb korlá­tokat kell szabni, ha csakugyan továbbra is föntartani kívánjuk a’ portát?

Next