Jelenkor, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-09-26 / 78. szám

Pest szombat, sept. 26. lOftLVI nemzeti nyei eromupjim ^ muiKO/.risoiv iimijauji mmji e»a sMiiunm, itiivuun ■•■■"»7 "j ------------------------ i­­­n V , '"fi* a’ kormányzó királynéhoz ; ’s a’ t) Anglia (lapvélemények a’ leg­ijabb politikai helyzetről; ’s a’ t.) f'­ranc/.iaors/.ag (Paris nyugott; folytonos haflikészületek ; ’s a’ t.) Dánia. Gabonaár. — Magyarország és Ern­él­y. Budapesti napló: F. hó 16. és 17dik napj. a’ pesti izraeliták néhány év előtt fölállított, négy oszt. iskoláiban nyilványos próbatételt adattak számos hallgatóság jelenlétében, kik közt küslönf. rangú keresz­tyének is valának.Örvendetes volt ezen isk. czélszerű elrendezését látni, a tanitványok szép előmenetét szemlélni ’s a’ tanító buzgóságával meg­ismerkedni. A’ tanulmányok száma nem csekély, ’s mindannyira gyakor­lati oldalárúl volt fölfogva. A’ magyar nyelvben mind a­ négy osztály igen szép előmenetelt tanusita. Egyik tanítvány jeles magyar beszédet szavalt beköszöntőül, ’s mint hallók, mind az igazgatóságnak mind a­ ta­nítóknak szándékában van pár év múlva néhány tanulmányt magyar nyel­ven adni elő. Az intézetnek mind gyarapodása mind nemzetisedése igen kívánatos. — Földink Jakobo­vics Móricz, orvos tanár , Paris­ban két értekezést irt ’s adott ki, az egyiket a’ „P­u h­án­y“ nevű bőr­kiütésről, a’másikat Pólya, pesti orvos „Szénhamag“ nevű gyógy­szeréről, mellyet a’ sömör ellen szokott minden eddig ismert szerek fölött legnagyobb haszonnal adni. Az elsőt a’ párisi tudományos társaságnak nyujtá át;a’ nyomtatásban pedig atyjának, a’ Pesten lakónak, ajánlá ma­gyar nyelven. Hihetőleg első franczia könyv 16 lapon, nagy­­rét, IV. szintett rajzlappal, mellyben magyar ajánlás fordul elő. — Budán az egyetem betűivel megjelent Császár Ferencztől ,,A’ magyar váltójog e­lső kötete „Anyagi váltójog“, k. gr. VIII. és 214. 1. csinos borítékban ára 1. sz. 30 kr. p.p.; a’ 2ik kötet „Alaki váltójog“ f.é. karácsonya jele­nem­ meg. E’ nagy figyelemre méltó munkából mai Társalkodónk mutat­ványokat közöl. — Ma hagyta el Beimel sajtóit következő korszerű röp­­irat :„Még egy szózat a’ pesti magyar színház ügyében“. Vachot Imrétől; most midőn életkérdése forog szőnyegen nemzeti szin­észetünknek, mit az összegyűlendő országos választmány határzata magasra fog emelhet­ni mostani eliszapultságából, vagy még mélyebbre sülyeszthetendi azt, kettős kötelességünk a’t. közöns­­é’ munkára figyelmeztetni, mellyü­lő szír­ekkel festi nemzeti színészetünk szomorú állapotját. Dicséret helyett elég legyen figyelemgerjesztésül az érintett röpiratból 1-2 helyet idézni : „Miután az 183%-ks országgyűlésen Széchenyi gr. izgatása következ­tében , főleg a’ nemzetiség , nyelvünk, ’s a’ központosítás előmozdítása tekintetéből, egy a’hon méltóságának mindenkép megfelelő nagy nem­zeti színház Pesten leendő építtetése’s fentartása törvényesen elhatároz­tatott : ezen országos végzet rögtöni foganatosítása, épen nem lett volna kora'* időelőtti, ha a'jó helyen épült ház művészeti, gazdasági és fenyi­­téki agyágát, ahhoz értő lelkes igazgató vezérlendő , ’s az intézethez egy jól rendezett conservatorium járulandott. Már ő fönsége a’ nádor, szives is vala e’ közintézet számára , egy igen alkalmas telket kijelölni ; mielőtt azonban az országgyűlés lefolytával, e’ nagy vállalat megindításához az alapkő mindjárt letétetett volna, Földváry Gábor akkori alispán indítvá­nyára, egy ideigleni színház létesítését, hirtelenében magáévá teszi Pest megye, ’s hogy magában kissé tehetlen pártolása, egyes jómódúak által is pártoltassék , az előbbkelő megyebeliek, több idegen hozzájárultával, részvényes társulatot alkotának. E’ kényes dolog gyökére ’s rugóira nézve, szeretném olvasómat Széchenyi gróf lelke mélyébe pillantatni, ’s e’ tiszta nagy forrásból hihetőleg azon szavak szelleme susogna felénk, mellyek egy könyvében a' polgári erényről szóló czikk — most nem emlékezem— hányadik soraiban elmondattak. — Sokat tudnék még e­ tárgyról beszélni, de figyelve a’ magyar ezen igaz szólására­,nehéz az alapkövet bolygatni , már csak kellemetlenségek kerülése végett is , mélyebb részletekbe nem akarok bocsátkozni. — Elég az hozzá, a’ megyei pártfogáson, ’s több magános úr részvényein alapult ’s mondhatni a’ me­gyei administratio helyhatósági szellemében vezérlett pesti magyar szín­ház , 1837 ben, rablánczok csörtetése mellett, a’ babonás keresztutpor- és sárfészkében, egy minden jobb kilátást elölő magtár mögött, kis idő alatt, nagyon is­­ e k­ö­t­e­l­e­z­ő csinosan felépült, ’s az augustus­­ban eső vásárkor, nem mint valamelly elidegenithetlen tartós természetű ingatlan nemes-jószág , hanem mint akárhogy, akármikor és kinek elad­ható ingó-bingó vagyonka, Árpád ébredésével és Belizárral ünnepélye­sen fölszenteltetett.“ — „Ha az országosan pártolt nemzeti,vagy az avat­kozó ideigleni magyar színházról szólunk , akkor itt a’ főczél egyéb nem lehet, mint­ a’ magyar nemzetiségnek és ny­e­l­v­n­e­k szín­művészet — mint szinte czél de kisebb czél — általi e­l­ő­m­o­z­d­í­t­á­­s­a. Mert nem szabad felednünk, hogy mi még magyarok vagyunk, vala­mint azt sem , miként—kivált Budapesten — még nem vagyunk magya­rok; mert pénzben szűkölködő szegény nemzetünk, egyedül művészet vagy mulatság terjesztése, fölsegélése végett, ’s csupán a’ budapesti kö­zönség számára, mint valami dúsgazdag udvar, most még százezreket nem áldozhat. Minthogy pedig a’ végirány elérésére, különösen a’ nem­zeti cultura, szellem és erkölcsök , a’ legszebb polgári erények, a’ leg­nemesebb (hazafias) eszmék ’s érzelmek, ’s a’színpadon csinosbuli alak­ban megjelenő magyar nyelv, mint a’ nemzetiség egy leglényegesebb alkrészének emelése terjesztésére, a' nálunk kisebb czél. t. i. a' drámai színművészet, de csak egyedül ez (tehát nem opera, bohózat,ballet, acrobaticus mutatványok, állat-kötéltáncz ’stb.) által, igen erősen lehet hatni : következőleg a’ részvényes társaság, melly — mint alább széle­sebben kiviláglik — az elősorolt nagyfontosságú érdekeket, nemhogy buzgóan ’s értelmesen előmozditá és sükerítette, hanem inkább a’ kisebb czél elhanyaglása, elnyomása, ’s egyéb igazgatási hibák által veszélyez­­tető , hátráltató , — az ügy vezérletében egészen más, az öt szinte köte­lező végczéllal homlokegyenest ellenkező irányt tűzött­ ki, vagy leg­alább nemlegesen viselé magát.“ — „Lét és nemlét közt ingó színhá­zunk egyik legtettlegesebb vezére Nyáry Pálnak a legujabb nyilvános vi­tája Bajzával, mindenek előtt ismeretes. A’ megtámadó vádjai, ez utóbbi­­mint színigazgatónak resz gazdálkodását,­­s nálunk az opera anyagi hasznának bizonyitgatását tárgyazzák. Azonban Bajza mindenkor dia­dalmas feleleteiből az sül­ ki, hogy o roszabb körülmények közt is jobb gazda volt, mint az utána következett kormányzók kedvező helyzetekben. Az opera jövedelmező természetét mutogatni még ott is nevetséges dolog lenne, hol mind a’ publicum, mind a’ belépti dij fölötte nagy. Például Bécsben az udvar operáját 80,000, drámáját csak 40,000 peng.­forttal segíti.“ —„Sok ember,különösen kiket közelebbről érdekel a­ dolog, kapott Bajza lemondásán , miként Czibak bátya a’kulacson, és mámoros fővel pillantott az új változat igéret­ földébe. Az igazg. választ­mány , kebeléből nevezett­ ki egy vezért, ki az opera veszedelmes túl­nyomó hatalmát, a’ pesti magyar színpadon sok időre meggyökerezteté, így dőlt romokba a’ Bajza által megvetett czélirányos alap , és fölötte a’ syréni csábú opera zúgá­ el a’ halotti éneket, m­ig a’ könnyű lejtésű tán­­czosok éjjeli Villikként tü­nedeztek­ föl az eltemetett nemzeti irány és szin­­művészetünk sirkantja körűl.“­„Az igazg. kis idő alatt ismét változott. Később egyszerre többen is megragadák a’ kormánypalozát, néha, mint a’ rosz nyelv hirleli, még a’papucskormány is gyakorlá hatalmát, — ’s így a’ magyar színi világban is uralkodott a’ káros anarchia; de a’szinpad tekergős gépelyzete közt, a’ sok főnök közül egy sem valt képes a’ biztos járás súlyegyenét megtartani, egy sem akarta Bajza ke­rékvágását követni, ’s a’ valódi út elhagyása, egy mély életölő hí­nárba vezeté a’ színház alkotmányát, honnét gyökeres reform­, nél­kül, nagy nehezen kilábolni is, teljes lehetetlen.“ — „Vannak Euró­pában énekesnők, kik Sc­hodelnét igen megelőzik, ’s ezek közül néhányan annyi jótétemény-’s kedvezésben mint ő , aligha részesül­nek. És mintha már Schodelné nélkül fen sem állhatna a’magyar szín­pad, vagy operája ! Hisz a' magyar textust a’ grönlandi is betanulhatja, ’s elénekelheti (szokás szerint érthetlenül) ez mindegyie Schodelné költ­séges, zavarokozó helyét magyar születésű és ajkú énekesnő is pótolhat­ná, noha a’Schodelpárt egy nagy befolyású vezérének állítása szerint, a’ magyar számozású bécsi énekesnő, Mayer k. a., még csak nem is lé­tezik; — (mert t. i. egy időben szó vala arról, hogy a’pesti színpadra hivassék). — Schodelné semmi rendkívüli tünemény, ’s koránsem ér­demes arra, hogy egyedül maga több fizetéssel bírjon, mint majdnem az egész drám­ai színész-társulat,­­s hogy csupán az ő kedvéért tartassék az eredeti zene fejletét is elölő idegen opera, ’s így ezen mód nélkül költsé­ges fényűzési czikk miatt, a’ magyar színművészet, nemzeti czéljainkkal együtt veszélyeztessék ; koránsem érdemes ő arra, — habár az angyali kar hangjával bírna is,hogy felülemelkedve a’ törvényeken,kritikán, ké­nye kedve szerint uralkodjék, igazgasson, ’s más jogait selyem papucsá­val taposhassa, ’s az ő nimbuszban látott személye többnek tekintessék, mint érdemesebb színművészeink összesen ! De édes drága signora, illy rendkívüli kedvezésekre, sem Hamburgban's sehol e’világon nem ta­lál ; mert mindenütt elterjedt ugyan az operadüh, de hogy valahol az ope­rát illetlenebből viszonyozzák a’ szinművészettel, mint nálunk, azt nem hihetem.“ — ,,Az Athenaeum műértő színbirálóji szabad hatáskörük kis ideje alatt, a’ mennyire a’ sok ágra oszló lap szűk téré engedé, legjobb ’s legtanuságosb kritikákat közlöttek. De mivel néha a’ sokak által hibát­lannak tartott primadonnát, mint istennek szinte gyarló teremtményét, megróni bátorkodtak, a'fölindult féltékeny vezéri kar lépéseket ten, miknek következében, a’ kiváltságos syréni nő, 's a’ magyar színi világ egyéb lényeges tárgyai ellen, többé tollat emelni nem lehetett. ’S mint­hogy az Athenaeum , mint minden jónak 's szépnek közönségesen meg­ismert orgánuma; gyakran himzetlenül is kimondá a’valót, ’s egy ízben csak hit után volt vakmerő a’ ministeri combinátióknál fontos­ színigaz­gatói változást közleni, történt, hogy a’színházi kormány egyik cory­­phaeusa, nem figyelve a’humanitás’s törvényesség őrszavaira, elég nagy­lelkű vala az ártatlan szerkesztőket önkénytes vallató parancscsal meg­rohanni; később a’ dolgok folyamában pör indíttatott az Athenaeum egyik szerkesztője, Baj­z­a, ellen, 's a’ pör talán még most is foly ; de a' köz­vélemény régen kimondá már a’binni ítéletet. Hallottatok é valaha illy csúfságot, láttatok é valaha a’hazafiság és művészet országában illy nevetséges alakos komédiát?!“ — Lapjaink köre hosszabb idézésekkel nem engedi t. olvasóinkat terhelni, és azért egyenesen a’ röpiratra ula­ 1840 -adik szám.

Next