Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-05-26 / 42. szám
166 Kassán május 10 's köv. napjain tartatott. Abaujmegye évnegyedes közgyűlésén i felolvastatott Pestmegyének februári határozata a’ vegyes házassági tárgyban; a’ Bzek köz akarattal elhatározák Pestmegye szerint e felségét felírásban megkérni, hogy még ez évben Pesten rendkívüli országgyűlést tartani méltóztassék. 2} Zalamegye azon levelére, mellyben két főpapi benficium egy általi leírása tárgyaltatik, Abauj résziről is felírás határoztatok. 3} Szatmár megyének azon körlevelét, mellyben ez Abaujt is tudósítja, hogy országgyűlési utasítást előre dolgozó választmányt nevezett ki, ’s e’ választmánynak már 12 pontot tárgyalás végett ki is tűzött ’s hason intézkedésre szólítja fel Abauj Rdit, néhányan pártolták ’s nyomban egy választmányt kértek kineveztetni, de mások Szathmár határozatában, az alkotvány javitásra kitűzött 12 pontot még időelőttinek állitották; K. pedig azokban zendülési elveket állított lenni ’s emlité e’ végett az 1741.81.czikket, hol úgymond azokra, kik a’ nemesi szabadságokat másokra is ki akarják terjeszteni, átok mondatik, ott azonban ez átokra nem akadhatni. Május fökén a’ kassai academia másodévi joghallgatóji szeretett tanitójokat, Tóth Jánost, a’ politikai tudományok számos évű ’s érdemű oktatóját névnapja előestéjén szövétnekes éji zenével tisztelék meg. Berenczei, Miskolcz , tavaszutó 16. F. hó fökén kezdé Borsod vármegye évnegyedes közgyűlését, mellynek érdekesb eredvényiröl sietek önt tudósítani.—Legelsőbb is szőnyegre jött az edelényi lelk. Edvi Illés ur ellen kiküldött nyomozó küldöttség tídositása. — Vita keletkezett, mellyben kétfelé oszlott a’ RR. véleménye; egyik az 1647ki 14dik tezben megszabott eljárást nem látá alkalmazhatónak, mert a’kérdéses vegyesházasság már megköttetve ’s érvényes lévén, minden akadály elhárult, ’s igy az 1647ki 14 tezben lényeges alispáni megintés sem történhetvén meg, az abbul folyó eljárásnak sincs helye. — A’ másik az alispáni megintést a’ meg nem tartott szertartások ’s áldás megadására még megtörténhetőnek álliták ’s az 1647. iket ez esetre alkalmazhatónak. A’többség ez utóbbit azon nézetből nem pártoló, mert az áldás nélkül kötött házasságokat megyénk is kebelében érvényeseknek hirdettetvén—ha most ez érvényesnek kimondott ’s már öszvekötött házasságra áldást adni kényszerűtnek a’lelkészt, a’népben a’kihirdetett elvvel épen ellenkező bak véleményt ’s aggályt gerjesztenénk. Határoztatott: Az 1647i 14dik terbeni eljárást ez esetre nem látják alkalmazhatónak a’idek, hanem Ügyvédöknek meghagyják, hogy edelényi lelkész urat az 1790i 26 és 1723i 1edik tezben megszabott büntetésre rendes törvényszék elé idézze; azon tettiért pedig — hogy magát az egyházi szószékből a’ ref. kath. hit. védelmeért szorongatott szomorodottszivü mártírnak (!!} állítva híveit bújtogatta, most még jegyzőkönyvileg megdorgáltál , ismétlés esetére törvényszabta szoros rendszabályokhoz nyúlni határozók. A’ tanácskozást azon csappantság, bélyegző, melly már minden kimentett és sokszor vitatott tárgynál napirenden van: a’közönség olly figyelmetlen vala, hogy egy idős táblabiránk a’ vegyesházasságokról még az apostoloktól ’s szent Gerváz pápától kezdődő ’s mai korig felvitt tudományos beszédét *nevekedő figyelmetlenség és (Nyelvünk ügye „Nemzetisedünk! haladunk!" sok illy örvendetes hír szállong ’s közöltetik a’ hírlapokban. Ennek eszközlője a’ haza hőbuzgalma osztálya, a’ nemesség! ’s csekély, számú polgárság — nem pedig ennek nagyobb része; ’s míg azok összekapcsolt jelei a nemzetisedés, haladás és közboldogság előmozdítására fáradhatóan működnek; ezeknél a’ szellem’ különsége, azoknál egyesség hiánya uralkodik, emeléséje a’ haladás iránti közönbösségnek, ’s a’ nemzetisedésről szó sincs. Csak utazzuk be a szabad kir. városunkat, ismerkedjünk meg polgárival közelebbről, és sok helyen — közel 12 sz. k. városban — a’ magyarosodni nem akarásnak gyászos képét tapasztalandjuk. A’ honunkkal egészen ismeretlen utas, ha e’ városok’ egyikébe tér, nem tudja, hogy magyar földön létezik, mert a’ polgárság’ ismertető bélyege — az uralkodó nyelv — , többnyire idegen, ’s a’ honi vagy egészen száműzve van, vagy csak mellékeltetik. „Minden nemzet saját anyai nyelvét szereti, ez, mivel fő törekvése — azon esetben is ha talán megbukott, iga alatt szenved ’s neve elhomályosult, nyelvét mint egyetlen megtartható ereklyéjit — ha csak titkon is — fentartani igyekszik.“ Jelen állítás igazságát gondolom senki sem czáfolandja, főleg nem idegen ajkú polgáriak, kik —igen balul — hozzá szorosan kapcsolvák, ’s félretevén a’honszeretetet, őseik emlékénekazok nyelvét, ’s szokásit megtartván áldoznak, és igy honunk ’s magok iránt igazságtalanok. Annak megmutatására, hogy honunk iránt igazságtalanok,félrelebbentem egy kissé a’ múltak redőnyét ’s ők pirulni fognak. Őseink vérével szerzett ’s megtartott hazánkba több nemzetek, ’s főleg nyugatról, kényelmesen költöztek , és a’ magyar alkotmány jótékony védelme alatt sokkal nagyobb szabadságban ’s boldogságban éltek, mint anyaföldükön, azt onnét következtethetni, mert ha hónukban szabadok, é s boldogok levének, nem hagyák vala el azt, — ’s ha viszont ezt — t.i. a’ szabadságot—itt nem lejék, hazájokba térnek. És e’ haza rokonkeblü egyedei, a’ fakadásért, ápolásért,, önkényes gazdagításért, védelmezésért, mihálaköszönetet nyertek? mi hajlandóságot vettek észre az anyáhon ’s magok iránt az idegenek keblében ? — fájdalommal kell megváltani, hogy ezek nagy része, külön nyelvét, szokásit, szellemét megtartó, nem lett ’s nem is akart magyarrá lenni. Ezek utódai idegen-ajkú polgáriak! nem elnyomott egyedei e’ honnak, hanem szabadok! kiket szült! ápolt! polgárinak fölkent! és azon jogokkal ruhára, mint bármellyik honi társunkat — szóval: anyjok! — nem kívánván tőlük egyebet, mint hogy velünk egyesüljenek, velünk egy nemzetet képezzenek. Oh, képzelhetni e nagyobb megbecsülést? midőn egy törzsökös nemzet, honában lakó idegeneknek szabadságot, baráti kezet nyújt’s velök egyesülni óhajt! — ’s idegen polgárunk nagy része — ősei? nyomdokit követvén — e’ hon, ’s nemzete iránt hálátlan — kivánatát eddig megtagadó. Ugyanis a’ mig az idegen polgárság’ nagyobb része úgy folytatja életét, mintha nem is tartoznék hozzánk, a’ magyar nemes igényeire nem hajol, szellemi jólléte előmozdítására külön, sajátszerü módon működik, idegen színészeket tart, ’s még azon kis áldozatot is rösteli, hogy gyermekeit honi nyelvre oktassa, a’ hon’ dolgait nem tudja, a’ vármegyei ’s országgyűlési végzéseket tökéletesen nem ismeri, nem érti, mert magyarul nem tud — többnyire bal véleményt táplál a’ nemesség, ’s a’ nemzet iránt. Hogy magok iránt igazságtalanok, könnyű megfejteni e’ tág világ hátán, magyar földön kívül hazájuk nincs, ha tehát e’ hon’ boldogságára nem törekesznek, önmagukkal ellenkeznek, és saját boldogságuk előmenetét gátolják. Hogy nem törnek e’ hon boldogságára, mutatja az egyesség hiánya — mint már feljebb említém — ’s az anyanyyelv gyűlölete; pedig egyesség a’ boldogságra törekvés fő megkivántatósága , az anyai nyelv a’nemzet’legfőbb sajátja, mert ha ez fenáll, az elenyészéstől nem retteg, ’s igy mi e’ kettővel nem bírván, önállóságunk biztossága veszélyeztetve van, ’s haladásunk akadályoztatik. Föl tehát idegenajku polgártársak ! föl a’ bal hiedelem mámorából a’ hon’ tiszta oltára elé, hol honunknak annyi dicső egyede áll; foglaljátok el — ezek soraiban — régen kész helyetteket, hogy a’ magas szellem e’ szavakkal zenghesse át honunkat: „Boldog haza, hol az egyesség ’s barátság fognak társ kezet!“ — Vetélkedjünk ezután is, igen, de nem ellenkező czélból indulva’s ellenkezőre törve, nem gyülölségszülte érzésektől elragadtan, hanem szeretetböl a’ hazafiság kitüntetésiben, melly egy czélra, a’ közjóra vezet, ’s mivel egy polgárságot képezünk, egy rendithetlen alkotmány! egy szép hon!,egyedei vagyunk: szeressük azt! — legyünk egyek! — legyünk magyarok! ’s egyesülve cselekedjünk mindent, mit a’ józan okosság, a’ haza boldogsága kíván! műveljük a’ szép magyar nyelvet, mert hisz ez mindnyájunk anyanyelve, hogy végre örömmel mondhassuk: közéig az idő, midőn nemzeti nyelvünk a’ tökélyt megközelítő nyelvek sorában iktatottan arany korát ünnepli! nagy fáradsággal megnemesített, megdiszitett vad gyomtól megtisztított virágai minden honfi ajkain disszelgenek, ’s a’ tudományok minden nemében tündöklendenek, ’s igy más nemzetek —kik fölöttünk állnak — szellemi, tudományi műveltségi haladását nemcsak megközelíteni, hanem azokkal versenyezni elég erősek leendőnk. Burián Imre: (Magyarodási mozgalmak Árvában. A’ magas Tátrahegyek közt is találtatnak, édes anyáskodó hazánknak hű gyermekei, kik honunk közjavára buzgó ügyekezettel munkálkodnak azon , hogy a’ népkimüvelés, oktatás, nemzetiség által okosabb, jobb , műveit és erényesb ; a’ mellett pedig sokkal boldogabb, ’s az édes hazának és ön magoknak hasznosabbak lehessenek. Hivének az árvái ev. esperességi oskolák tanitóji, kik hogy súlyos hivataljoknak czélirányosan megfelelhessenek ’s lélekismételjök’ nagyobb nyugalmat szerezvén az emberiségnél nagyobb érdemet nyerjenek, ’s ezt áldozatképen a’ haza oltárára tehessék. 1837 sept. 1ékei Alsókubiny m.városban a’ helybeli ev. iskolai tanítónál önmívelődésük s ez által a’ népoktatásmód czélszerűbb eszközlésére egy nevelő társaságot állítottak. ’S nem hasznos következés nélkül, mivel ezen dicséretre méltó intézet , midőn több egyházi és világi a’ közjó és nép mivelésire munkálkodó pártfogó által, részint könyvekkel, részint pénzzel támogattatott; isztebnyei ev. lelkész Matuska György elnöksége alatt 12. gyűlést tartván , nagysikerű előmenetelt eszközleni igyekezék. F. évi febr. 23 án Alsókubinyban tartatott gyűlésen, midőn a’nevelési tárgyról tanácskozások után a’jegyzőkönyv felolvastatott, és Medzihradszky Lajos lestinei ev. iskolatanitó úr a’ nevelő társaságnak előadta, miképen már ideje és szüksége volna, édes hazánk nyelvét az 1840. 6.czikk a’ Pesten tartatott ev. gen. convent kívánaténál ’s alkotványunk szelleménél fogva az iskolákba rendesen behozni és tanítani; előadta azt is, milly szükséges és hasznos a’nevelő intézetnek is magyar nyelvünkben magát gyakorlani, egyszersmind kívánta, hogy a’ jegyzőkönyv, köz-és más levelezések nem tót, de magyar nyelven vitessenek, melly előadás, noha nagy és hoszszu vitára nyújtott alkalmat, utoljára mégis elfogadtatott. Mivel pedig az elnök bizonyos okok miatt lemondott, nehogy a’ megürülés illusz. czéluns intézetre káros befolyású legyen, uj elnökválasztása mart. akára Leslinbe t, Medzihradszky úrhoz határoztatok. Melly napon ’s helyen, a’ társaság majd minden tagjai öszszegyülvén az üres elnöki székre Zmeskal Elek tábla - és szolgabiró urat, mint a’ nép kiművelés ’s magyarosítás érdemes nagy előmozdítóját közkivánsággal elnöknek választották, ki a’ küldöttség meghívása következtében a’ gyűlésben megjelenvén rövid magyar beszéddel üdvözöltetett az egész társaság nevében ’s nagy szívességgel fogadtatott. Az ujdon választott elnök, mint honját szerető polgár, szives örömmel vállalta el ajánlott tisztségét, ’s czélszerű magy. beszéd után elnöki székét elfoglalta. Illy kedvező körülmények közt a’ társaság, ugyanazon ülésben több uj tudós tag felvétele után, köv.tő ’s kivált hazai nyelvünket érdeklő pontokat alapított meg: a Némelly tagok kivonatánál fogva, addig, mig magyar nyelvben jártasbak lesznek; a’jegyzőkönyvnek magyar és tót nyelven vitelét jónak találta az egyesület ’s a’ magyarhoz tollnoknak lestenei iskolatanitó; a’ tóthoz pedig Bruk Leopold alsókubinyi oskolatanitó választatott. b. Hogy kör- ’s egyéb hivatalos levelezések, valamint a’ kidolgozott tudományos munkák is magyar nyelven szerkesztessenek. c. A’ magyar nyelvbeni és a’ szellemi műveltségben előrehaladás végett köv. magyar újságok, t. i. Jelenkor, Pesti hírlap és Athenaeum a’ társaság közpénztárából megszereztetni rendeltettek ’s ezek rendszeres olvasása meghagyatott. d. A’ társ. közkönyvtár bővítésére, melly több mint 150 legújabb kiadású kötetből áll, ekkorig a’ zsebszótár ’st. megvétele rendeltetett. e. Utoljára a’ társaságot illető bizodalmas vizsgálatok határideje májusi napokra halasztatott. Az említett pontokat a’ társaság tagjai megerősítvén nyugott ’s megelégült szívvel ’s szentül föltett szándékkal váltak el. Adja isten, hogy e’ ns intézet másoknak is például szolgáljon! F. évi mart. 16 án az alsókubinyi ev. esperesi gyűlésben, midőn az iskolai rendszert megerősítették, esperes Canerinyi Pál ur többi tisztitársa nevében magát némelly nehéz tót nevek magyarra fordításától ’s az anyakönyvben honi nyelven szekesztésétöl fölmentetni kívánta. Minek következében az 1840íki 6.czikk által kiszabott időig az anyakönyvnek latin folytatását megengedték. Azonban a’ lestinei ev. lelkész Lencse György ur e’ csekély fáradságot fölvállalá ’s már f. 1841 kezdetétől fogva az anyakönyvet magyar nyelven vezeti és igy is honi nyelvünk előmozdítására szívesen munkálkodniigyekszik.