Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-20 / 84. szám

- 346 - rendszer által előre elfogulnak, a’ insinertiae is nagy szerepet játszik ’s többnyire elfogadáskor már nem elv felett a’ kérdés, hanem a’ felett,hogy a’redactio marad­ion-e? ’s egykönnyen felkiáltott „maradjon“ gyakran üdvös elveket temet örök sír­ba. Ez okból inkább pártolja az excerptim munkálást- Ha pedig rendszeres biztos­ság neveztetik, azt Kovács és­- Kemény Zs-értelmében törvénycikkbe kívánja íratni, mert az idézett 1791. H. t­­dv is csak annyit mond: per SS et 00. denomi­­nantur de ugyanazon országgyűlésről, mellyen e’ törvény hozatott, hasonlón rend­szeres biztosság neveztetvén ki, az törvénybe iratott, meg pedig epen ezen „deno­­minantur“ szóval. A’ szóló ezt úgy érti, hogy az elvre nézve a’ czikk felterjeszten­­dö de a’ személyeket a’ RR- denominálják, nem leven joga változtatásra a felseg­­nek­ Minden esetre kijelölendőnek véli, hogy a’ fr. czikkbe íratást vagy nem íratást olly fontosnak nem tartja, hogy életkérdéssé tetessék­ Gr. Béldi Ferencz a syst. de­­putatiók szükségét egyáltalában tagadta, azért az egész kérdést mellőzendőnek tartá­a a’ szegény adózó nép sorsán maga részéről is segíteni óhajt, de a birkatá­­si jog megadásával, szabad adás-vevés engedményével inkább látná elérhetőnek, mint az úrbér által. Zeyk Károly (követ) hasonlag egészen mellőzendőnek tarta a’ systematica deputatiók kérdését, melegen nyilatkozott az úrból s vele kapcsolatban levő excerpák mellett ’s az inditványzót mindenekben pártola- vegre id. gr-Beth­len János' Ne ringassuk, úgy mond magunkat illusiókban, mert miután már a’ sys­tematica deputatiók tárgya múlt országgyűlési előzvények után ez országgyűlés­nek mellözhetlen kérdéseb­en, ’s már vita mezején áll, azt nem kerülhetni ki, hagyassák meg azért eziránt az utasítási pont mostani szerkezetében, de ő is óhajtja hogy ez életkérdéssé ne tétessék, ’s az urbért ’s vele egy kapcsolatu tár­gyakat’főn ne akaszsza, hanem mellékesen tárgyaltassék ez a’nemzet és igazga­tás közt, addig pedig kiszemelve, munkálkodjék az országgyűlés az úrbéri tár­gyakban. Kifejezé ezek után általányosan elvett az úrbér körül, ’s óhajtotta, hogy a’ szegény adózó népen ne csak a’ földesúri terhek tekintetében könnyít­senek, de vétessék föl a’katonaélelmezési terheltetés ’s közmunkák is; erre néz­­ve még ez országgyűlésen határoztassék meg, hogy az adózó nép a’ fenálló vagy ezentúl készítendő országutak fentartása ’s igazítása terheitől mentessék föl, de mindenki mérsékelt úti vámokat fizetni köteleztessék ’s ezen megyei kezelés alá kerülő jövedelemből tartassanak fen ezentúl az országutak. Mindez elfogadta­tott, azonban hogy azon lehető áldozatért, ha annak nevezhetni, mit a’törvény­­hozás az urbérben a’földbirtokosoktól igényel, egyszersmind bő kárpótlást nyúj­tson, az úrbériél kapcsolatban tárgyalandónak tartja a’ tagosítást ’s ennek biz­tosítására a’ mezei rendőrségi szabályokat, mellyek hasonlag elfogadtatván, kü­lön pontban kiemeltetni határoztattak­ Az utasítás többi pontjai a’javaslat értel­mében fogadtattak el, kivéve, hogy a’ semmitő­szék fölállítása iránti pont elha­lásztatok, ’s az országgyűlés alatti perelhetés a’ követek vagyoni kereseteire is kiterjesztetett. Ezekben foglaltatvák Kolozs­ megye országgyűlési kivánatinak főbb vonalai, mit azon meggyőződéssel adunk át a’ közönségnek, hogy minden hazafi kebelnek örömet hirdetünk, ha el nem hallgatjuk, mikép e’ tanácskozások egész folyama alatt Kolozs-megye idein a’ magyar testvérhoni állapotok megkö­zelítésének szelleme áradott el, mellyet azon buzgó óhajtás kisért, hogy ez által a’ minél elöbbi egyesülés mozdíttassék elő. Az Érd­ Híradó az általunk már közlött erdélyi amnestiát illető parancsot következő óhajtással kiséri: Bizton remélljük legkegyelmesb urunk atyai hajla­mától, hogy nem sokára azon politikai okokból perlettekre is kiterjesztendi e’ kegyelmet, kiknek nevét a’ fenebbiek közt nem találjuk­ Gömörmegye ref. hitvallási egyházgyűlést tartván f­­őszelő­skán, ma­gam is megjelenők a’ haladás ezen korszakában hallhatni ’s tapasztalhatni valami üdvöst, czélszerűt ’s a’ kor kívánatéval megegyezőt. A’ tárgyak, mint minden más tanácskozásokban, úgy itt is tarka vegyületben jövének szőnyegre ’s tárgyalta­tás alá, mellyek rövid vázlata imez néhány észrevétellel : 1) a’tavaszi gyűlés határozati hitelesíttettek meg. Melly rész szokásra igen helyes észrevételt tön a’ főjegyző, mondván : tavaszkor az előforduló tanácskozási tárgyak fölött ha­tároz a’ gyűlés , ’s ugyanezen határozatokat kihirdeti az esperesi hivatal, ’s a’ folyamodók ügyeire tett végzeteket is kiadja a’ főjegyző a’ nélkül, hogy hitele­sítve volnának, pedig hitelesítéskor még sok új észrevétel támadhat; ezt jó renddel öszsze nem egyeztethetőnek mondván, indítványza, hogy a’ gyűlés ha­tározati, mindjárt annak végzetivei hitelesíttessenek meg. Ez igen helyes és rendre igazító szózat volt a’ főjegyzőtől, — bárcsak lenne kívánt foganatja ! Ezután többféle tárgy jőve szőnyegre, mellyek némellyikét, mivel nem annyi­ra figyelmet érdemlő, elhallgatom. — Nevezetes volt az egyházi kerületről jött azon határozat, mellynél fogvást a’ kezdő, úgy hivatalt nyert rendes lelkészek, három évi szónoki munkáikat, tartozzanak bemutatni az egyházi gyűlésnek , mint szorgalmok gyümölcsét is hittani elveik mutatóját. Ezen hasznos és szor­galomra ösztönző határozat, más egyházmegyékben eddig is szokásban vala , ’s mint a’gömöri kezdő lelkészekre nézve is igen hasznos következetű, telje­sedésbe vétetni rendelteték. Hanem ennek fölolvastatásakor hallánk egy lecz­­kézgető beszédet, ’s ha kérded kitől ? Felelet: egy egyházi ülnöktől. ’S mi va­la ez? Hogy ti is tudhassátok jelen nem volt lelkészek,’s a’ bölcs szózat hozzátok is elhasson , ím ebből áll: Parancsoltassék meg a­ lelkészeknek, hogy ne csak holmi nénieiből tett fordításokkal, 's a piaczon szedett, hol­mi Kiss Ádám vagy kinek is híják s valami Pap István féle prediká­tziókkal álljanak elő ,­ hanem magok munkáikkal ’s a’t. A’ tanács, hogy munkálkodjanak a’ lelkészek, igen jó , csakhogy kissé más modorban szeret­tük volna előadatva hallani, s holmi,— vagy kinek is híják, valami pia­czon szedett, Kiss Adám s Pap István-féle, — gúnyos nevezetektől meg­tisztítva. Mert az előadásból az tetszik ki, hogy vagy nem ismeri­­, ülnök úr a’ felidézett jeles magyar hitszónokok munkáit, vagy ha ismeri is, gúnyolódva szeret szólani azokról, kik munkásságukért nem gúnyt, hanem valódi tisztele­tet érdemelnek. Igazi életbölcseséggel, erkölcsi’s hittani tiszta elvekkel meg­rakott munkák azok ’s oda illők bármelly szónokszékbe is. Vagy talán tiszta eredetiekke akar bennünket­­. ülnök úr varázsolni? megengedjen, munkálko­dunk mi leczkézgetése nélkül is, nem heverünk; de gondolja meg, hogy falun egész más neme uralkodik a’szorgalomnak, ’s mi évenként nem húsz huszonöt munkácskát vagyunk kötelesek kidolgozni, mint tisztelt ülnök úr kényelmes helyzeti kozött élve, hanem egy hétre is esik néha hét ’s nyolcz szónoklat ’s éven­ként százhúsz s több munka elkészítése ’s elmondása. Jönek pedig idők, mint betegség házi, kul s egyházi többféle elfoglaltatás és gond, mellyek a’ legter­mékenyebb eszt is alkalmatlanná teszik eredeti dolgozásra. Aztán, miért ne mon­dnánk el egy jól készült munkát, inkább, mintsem a’közmondaként, has­ból beszéljünk, mint szoktak némellyek ? minek pedig semmi kathedrai hatása nincsen, hanem nevetség a’ következése. ’S hát nem inkább illik e szónokszék­be egy Kiss Ádám vagy más által jeles szorgalommal elkészített czélszerű be­széd , mint egy imígy amúgy öszszeférczelt, értetlen, ’s több hason jegygyel rovatható zagyvalék? Vajjon maga ülnök úr nem használja e néha néha a’ né­met munkácskákat? tegye szívére kezét, számolván először önmagával. E’ kitérés után lássuk a’ gyűlés többi tárgyait. Sok szép jótékony intézet keletke­zett honunkban e’ 19dik században, ’s közülök igen kevés maradt az olvasó közönség előtt ismeretlen. Méltó tehát, úgy hiszem megismertetni, a’ gömöri egyházmegyében ez évben keletkezett: „elerőtlenült papok ’s iskolatanítók, öz­vegy papnék ’s iskolatanítónők számára alakult jóltevő intézetet“is. Ennek alap­ját b. e. Lenkey Zsigmond ur, volt pelsőczi lelkész tévé­je, ki is e’ czélra , a’ magyar tud. társaságtól nyert száz darab aranyat szíves vala letenni alaptőkéül. Ennek nevelésére az egyházak lelkészeitől, iskolatanitóitól ’s némelly jóltevői­­től, szabad adakozás utján ez évben több mint ezer pengő forint gyűlt öszsze. Melly öszveg egybekapcsoltatván az ajánlott száz darab aranynyal kamatra a­­daték ’s tíz évig sértetlenül hagyatik, hogy kamatjának kamatja is növekedvén ’s az eltelendő tíz év alatt még a’ papságtól ’s egyéb jóltevőktöl szaporíttatván, belőle szép öszveg keletkezzék. — E’ nemes czélu intézet fölötti rendelkezésre egy vegyes biztosság rendelteték, tudósítását jövő tavaszi gyűlésre beadandó. Ezek után az egyházkerületnek azon fölszólítása olvastaték , mellynél fogvást a’ gömöri egyházmegye a’ tartandó zsinatra, sérelmeit és orvosláseszközlendő kérelmeit, szóval törvényjavaslatit még be nem adván, készítse el. Ennek ösz­­szeszedésére szinte vegyes biztosság nevezteték. Vajha mentül elöbb eljőne már azon áldott idő, mellyben a’ref. vallásos egyesület, tartandó zsinat által czél­szerű törvényekkel láttatnék el,’s ennek papjai,kik szintúgy buzgók isteni tisz­telet’s erkölcs-terjesztésben, hon-királyszeretet, ’s polgári jóllét előmozdítá­sában, mint bármelly vallásos felekezetéi, ne lennének ollyanok mint az árva gyermekek, t. i. nem a’ változékony kedélyű pártfogók, hanem a’ törvény sza­va által védetnének. Végre többeket elmellőzve, a’ gyűlés végén egy lelkes in­dítvány jőve szőnyegre, világi ülnök D.P. úrtól, ki is rövid, de szikemelő be­szédben előadván, milly üdvös hatású legyen ama vallásos egyesületre meghí­vó szent szózat, mellyet honunk határin szerteszét zengedeztete az ág. hitval­lók lelkes fő felügyelője m. Zay Károly gr. ur, ’s ennek pártolását indítványoz­ván , az indítvány örömmel elfogadtatott, ’s az egyesületi kívánat a’ gömöri egy­házmegye részéről, a’ kerületi egyházgyűlés ek­be terjesztendőnek határoztatott. — Köszönet minden lelkes ügybarátnak, ki szivén hordozván a’ haladás­os jól­lét szép eszméjét, azt valósítani törekszik, ’s nem süllyed tespedésbe akkor, midőn minden nemeskeblű élni ’s mozogni kezd a’ hon javáért, ’s önmaga előtt szemléli minden jótékony intézet homlokára metszve Pál apostolnak ama régi ugyan, de jelenkorunkhoz igen illő szavait: a’régiek elmúltak, ime mindenek megujúlnak. (IIgazolásul az 1 St 5 diki do­men di methodus ügyében.­) E’ lapok sept.­ádikai számát hivatalgörditette akadályok miatt későn , csak ma oct. 5 én láthatom, ’s igy későn lehet szólnom annak egy eredeti czikkjére, melly egy tiszteletes férfiú sajátságos tollából eredeti. E’ tiszteletes férjfiú ugyanis szives volt a’ haza hitszónokihoz egykor emelt szózatomnak egy szerinte értelmetlen pontjára figyelmessé tenni minden rendű és rangú tiszt, tudós szolgatársait. ’S csekély jön szám a’bámulásra, megtudván, mikép­p ezen kitétemet „1815 ben betáblázott, ósdi modorra erőszakolt docendi methodus“ nem érti, ’s hogy azt gondolja , mintha talán az ósdi modor táblázott volna be valamit. Uram fija ! ’s ki tenné föl ezt egy tiszteletesröl? Bocsásd el az irgalomnak istene ! e’ tiszte­letes szolgádra szent lelkedet értelemvilágositó szellemerővel, mint elbocsátád hajdan a’ tanítványokra , kik azonnal érték az írásokat! Önnek pedig tiszte­letes ur ! nem győzvén eléggé ajánlani nemzete nyelvének komoly tanulását ’s az abban tanszem járatosságra törekedést, kifejtem kérdéses soromat az ér­telmetlenség burokjából, ’s igyekszem ön grammatikája szerint érthetővé tenni azt, eképen: „1815 ben betábláztattatódott, ósdi modorra erőszakoltattatódott docendi methodus.“ Érti ön ? A’ betábláztatás kitétel pedig, melly önt egy kis jó kedvre, ártatlan tréfára, észpajzánságra buzditá, az ekklézsiai jegyzőköny­vek iszonyú táblájitól, hasábjaitól vette származását. Kiadván továbbá a’ tiszt, ur kereszt-levelét a’ kérdéses methodusnak stála nélkül , a’ tanulmánytárgya­kat, miket a’ nemzeti — jól értsük meg a’ nemzeti fiúiskolákban taníttatni akar, sorozza elő saját vallomása szerint nem szabatos , ’s én még bátorkodom hozzá tenni hibás, hi­ányos Gálán tévedésből­ kivonatban. íme, állitásom’s az ósdi­­ság igazlásául néhány elmaradott pont szorul szóra, betűről betűre: I.) Nem­zeti fiúiskola: 1.) A’ betűzés, foglalás, olvasás I. Márton ur abeje szerint, melly­ben diák is lévén a’környűlállásokhoz képest a’ diák olvasásban való gyakor­lás is elkezdethetik. II) Nemzeti fiúiskola: 7.) A’diák nyelvből a’ diák decli­­natiók. III) Nemzeti fiúiskola: 17.) A’ diák nyelvből a’ declinatio , motio, comparatio és pronomenek Márton István Rudimentája szerint. IV) Nemzeti főiskolaja: 16.) A’diák coniugatio egészen Márton István uj Rudimentájából. Usus Gerundiorum, Infinitivorum, Participiorum a’ Márton Rudimentájában le­vő diák Sententiáknak forditásábani gyakorlás, a’Primitivumok a’Cellariusból, de úgy hogy a’ Pensumúl kihagyott szók megmagyaráztassanak. És már nem lehet­­ illy szerkezetű docendi methodust ósdinak mondani ? A’ haza színe előtt kérdem önt Cz. parti ref. lelkész úr , pedig nemde igy találtatnak mind ezek az aranyosi gyűlés jegyzőkönyvében ? Oh nemzeti iskolák! oh latin nyelvtudo­mány ! oh szegény tanítók ! kiknek kötelességtek egy nyelvet, melly hattyúda­lát már nálunk is elkezdé zengeni, sírja széléről viszszarántani, ’s megtanítani arra ’s meggyilkolni általa egy nélküle bizonnyal fölvirulandó , nemzetet! Nem haragusztok é jó emberek! hogy nemzetgyilkosakká mondáink? Oh ne haragud­jatok! hisz a’szentesített 1815diki docendi methodus fölment benneteket! — Vannak még továbbá e’ methodusban illyféle pontok is. A’Természet Históriá-

Next