Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-08-07 / 63. szám

Pest, •. iv^'. ac.ii szombat, aug. 7. FOGLALAT: Magyarország és Erdély (kinevezések; budapesti napló: e^) bogár a' keleti rajból, uj „ismerettár', egy ifju Budapesten elveszett, az Ár­­vizkönyv­eik kötete megjelent, irodalmi újdonságok, játékszíni krónika; ’sa’l.; a’ magyar orvosok és természet vizsgálók Pesten tartandó­­ik nagy­gyűlése ügyében; nemz. játékszíni újdonság; Rónay Károly f. Verőczemegye: a’megyei és uradalmi börtönökben a’ rabok tíz évi statistikája, gazdasági hírek; ’sajt., soprony-vasi szederegylet közgyűlési eredménye; az ág. hitv. evang. iskolák oktatóinak Zay-ugróczi gyűlése; nyilványos köszönet; felelet Nyilványi közleményére az abauji reform, egyházmegye gyűléséről — vége — ; mértékletességi és káromkodás elleni egyesület Fehérmegyé­ben­ ’sa’t.­­ Spanyolország (angol csempészek növekedő szemtelensége; az alhucemasi zendülök elfogatva; ’sa’t.) Anglia (a’ választások egészén bé­vé­geztetvék; nagy élénkség a’ hajógyárakban; ’sa’t.) Francziaország (készületek a’jul- ünnepekre; Toulouseban a’ zavargás nem újalt meg; ’sa’t.) Külföldi elegyhir. — Magyarország, és Erdély , cs. ’s ap. kir. Fels. Hadáry Antal m. kir. udv. kanczelláriai fogal­mazót egész évpénzzeli nyugalmaztatásakor egyszersmind „kir. udv. tanácsos czimmel“ méltóztatott legkegyelmesebben földiszíteni. Takács Sándor györ megyei főszbb­et a’ dunántúli ker. tábla számfeletti fizetéses ülnökévé; Frank Józsefet, a’ pesti helybeli katonaság főkari orvosát pedig magyarországi igaz­gató tábori főkari orvossá, melly hivatallal „cs. kir. tanácsos“ czim van ösz­­szekötve, méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni ’s Bakos Imre verseczi szárnokot nyugalmazni. Mihál­ik Víncze a’ bácsi kamrai uradalmakban plavnai erdésztiszt és Stelzner József pozs. 30di áruvizsgáló jul. elején meghalálozott. Főmért. Kopácsy József hg-primás báró Szörényi magszakadta követ­­keztében a’ verebély-szengyörgyi egyháznemesi székekhez tartozó sunyog­­határt egy egész telket Motesiczky Pál cs. kamrásnak adományozó, hova ez e’ napokban be is iktattatik. — Budapesti napló. A’ júliusi forró napok egy bogarat hoztak lét­re, mit ezennel sietünk a’ t. közönségnek bemutatni. Bogarat? Igen is, bo­garat! Bocsánatot kérünk, hogy illy csekélységnek látszó tárgyról szólunk, de gyakran csekély dolgok szoktak nagy eseményeket magok után vonni, ’s ki nem tudja, hogy a’ romai capitoliumot hidak, egy német várost pedig kecs­kebőrbe burkolt szabómester szabaditákt meg az ellenség hatalmától; hátha e’ bogár is egy hatalmas ügynek dongja diadalát vagy gyászos kimúlását? A’ bo­­garászat fájdalom­ nem tartozik szaktudományunkhoz, ’s azért előre bocsá­natot kell kérnünk, ha e’ kérdéses bogarat nem bírjuk neme és faja szerint illőn leírni és megnevezni; annyit azonban e’ tudatlanságunk daczára is mond­hatunk, hogy az nem fénybogár, hanem a’ dongók azon fajához látszik tartoz­ni, melly a’ lovakat meleg napokban rendkívül szokta boszantani, mert e’bo­gár igen igen sokat dong lovakról, ’s valószínűleg azért, mert mindenki leginkább arról szeret szólni, mivel gyakrabban szokott érintkezésbe jőni. Miért ne te­hetnék ezt tehát a’ bogarak is? De lássuk, miért kell e’ dongórul szót emel­nünk. F. hó­nikén illy czimü röpirat jelent meg Beimel kötűivel: „A’ kelet né­pe közt egy ember 1841. írta „Keletrajból egy bogár.“ kbr. 82 lap, ára 40 kr. pgő. Mutatványul szolgáljon a’ dongó bevezetése „Ábrándkép“ czim alatt, melly bötüről bötüre igy hangzik: „Midőn még nem létező semmi, — midőn még a’ képzelhetlen „Atomok“ — boriták a’ semmiséget; midőn még a’ semmi­ségben — tán az úgynevezett — „sötétség“ — leplezé a’ netalán leendő­ket; — midőn még, mondom, az emberi felfogás szerint csak valami — most képzelhetlen „chaos“ — lehete, akkor tehát mi sem vala, nem de? — volt igen! — egy képzelhetlen „való“ — de ezen való nem vala szemlélve­. » 4 « t . f i r e r i | .. i • i f 1 „ __ 1 _ tő , mert a’kaján látvágy, ha lett volna is, a’ sötétséggel nem daczolható; — sem hallható ; mert a’ ravasz hír, ha lett volna is kitől, még meg sem hallgat­­taték vala. — Tehát azon semmiség közt mondott „való“ tán csak pipázva; (hisz nem volt miből) létezhetett; — semmiről tanakodva önmagával a’ ha­talmában volt leendők sorsáról ? — oh nem !. — mély csendben ugyan, de nagy tervet készítendő — (p. o. mint most egy nemzet boldogitása) létezett csak magányban, segédre szükséget nem látván; — mert véghetetlen hatal­­­ma, és véghetetlen belátása lévén, — önakaratja azonnal valósulva jön. — E’ valósulások közt, az adott világosság első helyet foglalván, látható vala, miként a’ véghetetlen valónak még a’ semmiségbeni léte is nemcsak pipázás — hanem, mondom, a’ lett világosság által szemlélhetövé tön: „a’ sors köny­vének a’ semmiségben munkált terve“ — már ugyan nem egész épségében, mivel némelly alakjai ez anyagi földünknek már valósulvak, ’s a’sors könyvéből reá háramló „jó“ — elhintve vala. — Ez a’ bevezetés; leírása szinte kifárasztott! Vájjon értik ! Olvasóink? Fejünket merjük egy rósz garasra tenni, hogy nem. ’S a’ munka többi része még ennél is érthetetlenebb. Furcsa dongó! ma­gyarul hangzik dongása, és még sem ér­t­he­tni! csupán a’ 40ik lap végén van egy igen is kézzel fogható ezélzás, mellyel hihetőleg az országút közepén gondolt ki bűzös mulatsága közt a’ dongó ; e’ ezélzás azonban olly botrányosan piszkos és illetlen, hogy az illető hihetőleg lesújtja majd légycsapójával dongó u­­ramat, ha nem irtózik orrát megboszantani nyughelye fölzavarása által Bocsánat e’ kissé triviális hangért, mellybe szokásunk ellen estünk; de igazolásunkat ime idéz­zük az érintett ocsmány sorokat: „Még o­lyan (egyed) is lehet, ki azon sopányko­­dik : nőtelen vagyok, 3 ezer égő forintom is van évenkint, — de több kellene, de itt olvasom az ,,óvás“-t — nem adnak többet pufra, az öt lóból, négy; a’négy­ből három lett és mind eladtam ezt már kocsisommal együtt; a’ bérkocsi nem állhat régtől éjfélig a’ szegletháznál, vége mindennek — desperálok, tüstint leugrom, pedig most már a’ második emeletből — az istenért! ezt ne tegye. Ha egy illyen valahol létezne, én egy tanácsot adnék neki : hogy a’ már úgy is nem sokára orratlan „nimfától“ szökjék el.“ Kérdjük már most: mit érde­mel az olly dongó, ki hazai szent ügy palástja alatt illy ocsmány privát vi­szonnyal merészel közönség­ekibe lépni? Megvetést! A’ 3­7 ik lapon mondja e’ dongó, hogy mint tanuló csak egyszer kapott verést; valóban kár, mert ha többször kapott volna, úgy most talán nem érdemesitné magát illy megkülönböztető jutalomra. E’ kis eltérés után még csak annyit mondunk , hogy c’ dongásból még csak annyit sem birtunk meg­érteni : vájjon a’ „Kelet népe“ mellett vagy ellene van é intézve, ’se’szerint mindenki igen jól fog cselekedni, ha két húszasát más jobbra kimélendi meg , melly rövid idő múlva sűrűn fog e’ tárgyban kínálkozni. Záborszky úr munkája ugyan sajtó alatt van már, ’s Kossuth úré is hihetőleg még e’ hónapban fog megjelenni, melly majd ugyanazon időben németül is kijövend, mit, mel­lesleg legyen érintve, egyáltalában nem bírunk helyesleni, miután a’ „Kelet népe“ is csupán magyarul jelent meg, ’s nehezen fog németre fordittatni, mert Széchenyi István gr. több munkájában tett már óvást azok lefordittatása ellen. Mi ezélra tehát német vádirat ott, hol német vádirat nem létezik ? Kossuth úr oda nyilatkozék lapjában, hogy egyenlő fegyvert akar használni a’ ns gr. ellenében, ’s szabad legyen nyíltan kimondanunk, hogy nyilatkozata meg leend szegve, mihelyt vádirata két nyelven jelenik meg az egy nyelvű vádirat ellenében; ha mindazáltal ez utóbbi is ki találna német nyelven jőni, akkor gáncsunkat előre is örömest viszsza­­vonjuk. — Múlt naplónkban érintek, hogy Heckenast könyvárus úr az ismeretek tárához pótlékköteteket szándékozik kiadni, most örömmel sietünk e’ hirt oda módosítani, miszerint a’ kiadó ez első tervéről lemonda, és egészen uj, is­merettárt’ szándékozik kiadni, mellynek tulnyomólag nagyobb része csupán ma­gyarországi tárgyakat foglaland magában. E’ munka betürendben minden ország­­­ isi, tudományi, pol. ’s a’t. tárgyat közlend hazánkról, legnagyobb részint eredeti dolgozatokban, ’s mintegy 6-8 kötetben fog megjelenni, ’s minden kötet több fü­zetre leend fölosztva, hogy a’ megszerzés vagyontalanabbakra nézve is könnyit­­tessék. A’ szerkesztési föfelügyelést Kossuth úr vállalá el, ’s a’ szerkesztésre Gyurmán ur bízatott meg. A’dolgozó-társakra nézve csak annyit említünk most, hogy publicistáink, szónokink és íróink jeleslejeinek nagyobb része egész kész­séggel ígérte már meg együtt­ munkálását e’ nagyszerű és közhasznú vállalat előmozdítására, mellynek őszintén ’s egész lelkűnkből legnagyobb szerencsét kívánunk, hogy mind a’ közönség, mind a’vállalkozó tökéletesen elégültek le­hessenek. — A’ szegény gyermekek pesti kórháza javára tegnapelőtt adaték első mutatványul műkedvelők által a’német színházban „Norma“ dalt,fölemelt belépti díjak mellett, olly nagyszámú közönség előtt, hogy több nappal az elő­adás előtt már semmi zártszéki vagy páholyjegyeket nem lehet­ kapni. Az elő­adás minden várakozást meghaladt, és több műértő mondá, hogy azon szín­házban hasonló jelességű Normát (Odescalchi marquisne) még nem igen lehe­­te hallani. Uffer-k.a. (Adalgisa) is jelesül felelt meg a’ fölvállalt szerepnek. Bár a’ többi előadás is hasonlag gyümölcsözzék a’jó ügy számára! —E’ hét elején jelent meg Trattner­ Károlyi bötűivel igen csinos kiadásban: „Értekezés a’ léles italokról, kór­oktani és orvosrendészeti tekintetben, írta orvostudor­rá létekor Óváry Pál.“ nvv. XVI. és 3­5 lap.; a’ munka Vigyázó Antal t biró­­nak van hálajelül ajánlva, ki a’ szerző életét a’szomorú emlékű árvízkor meg­menté, ’s az értekezés tanúsítja, hogy Vigyázó úr jeles elmét tartott meg a’ szenvedő emberiségnek. —Szinte most jelent meg ’s 21r. 30 kr. pgében kap­ható a’„Budapesti Árvizkönyv Vik és utolsó kötete, nor. 3­50­1. az előbbi kö­tetekhez hasonló igen díszes kiadásban; tartalma: Mária emlékezete, Sze­mere Bertalantól, kinek külföldi utazása rövid idő múlva 2ik kiadásban jele­­nend meg Heckenast G. költségin. A’karthausi, kik és kik rész, Eötvös József báróiul, a’ maga nemében e’ munkát egyetlennek mondhatni magyar irodal­munkban, ’s legnagyobb figyelemre méltónak. Rokonra lelés, Mózes Vilik tör­vényének meg nem tartása, és Legszebb hölgy, Döbrentei Gábortul. Ezen mind külsejére, mind belsejére nézve igen jeles gyűjteményt ismételve ajánljuk ! Ol­vasóink pártoló figyelmébe. — Ugyan e’ héten hagyá el a’ sajtót, ’s két ezüst húszason minden könyvárusnál kapható, a’ „Színműtár“ 22 ik füzete: „Ármány és szerelem“, szomorul. 5 felv., Schiller után ford. Szenvey. A’ 23 ik füzet még vásár előtt fog megjelenni és érdekes eredeti újdonságot hozand.Nem­zeti színpadunkon jul. 30ikán „Belizár“ dalj. 3 felv. adalék, Abresch, a’bé­csi udv. dalszínház tagja, Alamir szerepében mint vendég lépett föl ’s tetszést nyert, melly hihetőleg még osztatlanabbá leend, ha többszöri föllépés által a’ nyelv nemtudásból származott elfogultságát levetközendi; 3 ükén bérszünettel először Egressy Gábor jutalmára „Lázár a’ pásztor“ szinj. 5 felv. Bouchardy után francziából ford. Sarlay a’ m. tud. társ. költségin; a’ darabnak van ugyan hatása, de rendkívüli hoszszusága mégis untató, és túlzott bonyolilása kissé fárasztó; az előadást jobbak közé sorozhatni; legkitűnőbb volt Egressy a’ czim­­szerepben; aug. idején „Sanct-Georges lovag“ szinj. 3 felv.; 2ikán „Alva­járó“ dalj. 2 felv., Carl H. a’czimszerepben mint vendég; 3ikán „Természet és műveltség“ vigj. 4 felv., 4ikén másodszor „Lázár a’pásztor“ szinj. 5 felv.; 5ikén „Mézes hetek“ vigj. 2 felv., mellyben Szákfy mint vendég lépett föl, és „Én voltam“, vigj. 1 felv.; a’ színházi közönség darab idő óta folyvást csök­ken, ’s csak az szolgálhat némi vigasztalásul, hogy a’ német színházak is jobbadán üresek, sőt mi több, a’ budai színtérben (arénában) múlt hó egyik vasárnapján a’ nézők rendkívül csekély száma miatt játszani sem lehete. — Nem rég egy 19 W 1 * 1 r

Next