Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-12-03 / 97. szám

a»Ba&W, szombat, december 3-án 1842. 97 dik szú m­. lik ' Vi 1 ef'lí o^l i^1 se bíí'sy’sv t^1 zraeViVa' 1 eVt, ’saV.) Szerviji líuVer tábornok »öcsbe hivatott; a’ szerb papság elégületlen; ’s a’ t) Spanyolország cortesnyitás; ’lát.) Anglia (..értékadatok a’ khinai békekötésről; a gyújtogatások napról napra szaporodnak; *sat ) Poroszország (honvédelem iránti rendelet ; a’ cartelszerzdes megszüntetésmek következményei; sat.) Küllő di elegyhn. bbesiio, ft­agyaror­szág és Erdély. A’ rm. magyar kir. helytartótanács Juhász Dániel tud. egyetemi könyvnyo­­mó­ intézeti gondnokot ugyanott pénztárellenőrré ’s tollvivővé alkalmazá. A’ cs. kir. egyesült udv. kanczellaria Pálffy Aloiz gr. velenczei kormány­zónak, a’ degli Arcadi és Accadem­ia Tiberina tudós társaságok oklevelét elfogad­hatni megengedd. A’ nm. m. k. udv. kincstára’ főfizetőhivatalnál Herrmann Antalnak a’ budai váltó czédula-pénztárhoz áttétele által megürült utolsó pénztári liszthelyre Schauschek Ignácz eddigi járulnokot, helyébe utolsó járulnokká Fillinger Ignácz fizetéses gyakornokot, továbbá Kesztercznek Ferencz szegmiai 30czadost károly­­városi 30dossá, helyébe Flaumig Ferdinand ottani 30czad-ellenőrt szegmiai 30dossá, Gschwentner Antal sopronyi 30ad-áru-vizsgálót a­ pesti 30czadnál utolsó áruvizsgálóvá; szolnoki sóellenőrségre Fiuk Adolf makói ellenőrködő só­­mázsamestert; ennek helyére Berzeviczy Maksz aradi sóhivatal-irnokot, sóir­­nokká ugyanott Szepesy Ferencz aradi sómázsást, aradi mázsássá Rupp Vilmos ugyanottani sópajtaört, aradi sópajtaörré Pauly József lippai sókerülőt, ennek helyére végül Eölvedy Józsefet alkalmazá. (JScBMKeriségs! és váB3is*8vcíség£ ^isaouyok.) „Hála ’s köszönet“ czimü czikkemben tett igéretim egyikét, könyvem kiadása által teljesítvén, fogok ime a’ másiknak beváltásához is. Ez igéretem szavai által kötelességemnek vallottam, hogy halálandom a’megfontolás elvét, bárki által nemzetellenes irányban kezeltetni,szavam fölemeljem; és mialatt e’ kötelességem parancs­ szavára gonddal kisérendem a’ közélet jelenségeit, kellő figyelemmel leendjek a’ megfontolásnak azon fö elvére, minélfogva ,,a’ beadott gyógyszer nem az orvos jó szándéka, hanem saját természete szerint működik.“—Okot ad e’ czikkem közlésére a’ Világ szerkesztőségének 7­7. számában közzetett főczikk­­je, melly csekély nézetem szerint a’ nemzeti legdrágább kincsekkel kissé sza­­badelmün dispenzál.— E’ czikk a’ nemzetiséget két különböző szempontból fog­ja fel: a’ szlavomania, és a’ vámszövetség szempontjaiból.—A’ vámszövetkezés­­re nézve azt állítja a’ czimzett szerkesztőség,hogy­ nemzetiségünk sokkal erősebb, semhogy vámsorompókban kelljen keresni fentartására támaszokat; — hogy nem­zetiségünk a’ nyelvvirágzás, terjedés ’s a’ megyei rendszer oszlopin biztosan nyugszik;—­hogy ama belső ösztön, melly isteni sziklakint hevít, a’ nemzetiség fentartására többet ér chinai falnál,szurony-vassorompóknál.—A’ szlavomaniára nézve pedig megismerk hogy e’ miatt már is eléggé meggyűlt bajunk;—helyén len­ni hiszi, hogy a’ végett meghúzzuk a’ vészharangot;m int, hogy a’ szláv mozgal­makat iparkodjunk úgy kiegyenlitni, hogy nemzetiségünkön anyagi erő ne dia­­dalmaskodhassék. — lily kettős különböző szempontból irt elvek folytában azt tanácsolja a’czimzett szerk., hogy a’ Vámszövetségre nézve teljes nyugalom­­ban legyünk nemzetiségünk miatt; — ne iszonyodjunk attól—„mindig bizonyos cautelákkal—olly nagyon; hanem fogjunk férfias munkához;“ hiszen úgy is a’ szövetkezés még távolban van; a’vészhordó förgetegnek első fellegei sem lát­hatók; és mig amaz isteni szikra a’nemzet fiaiban élni fog;—mig fenálland a’ma­gyarnak alkotványa és megyei rendszere; — mig lesz jogtisztelő lelkiösméretes fejedelme és lelkes képviselői koszorúja, kik őrködni fognak élete fölött, addig a’ nemzetiségért ne jajveszékeljünk a’ vámszövetkezés miatt; hanem huzzuk a’ vészharangot ott, hol helyén van (a’szlavomania miatt); — ettől talán nem „riad ,föl éber lelkekben az érzéktompitó félelem’s rettegés angyala“; — amattól a’ ,megijedtek hanyat-homlok rohanhatnak a’ közel (szlavom.) örvény és távol (vámszöv.) sziklacsoportok közt a’ vakoskodás ’s egymásközti zavarok szülte ha­lálnak torkába.“—E’ hosszú logikának rövid értelme abban áll, hogy a’ nagyon tisztelt szerkesztőség a’szlavomania feszegetését igen óhajtja, ellenben a’ vámszövetkezésre nézve szeretné, mivel úgy is távol van, hogy megnyugodva és hallgatva látnánk férfias munkához, ’s a’jogtisztelő kormányba, és saját (nem tudom szellemi vagy anyagi) erőnkbe bízva himlék el, hogy az a’ nemzetiségre nézve veszély-,gazdasági állapotunkra nézve pedig kár nélkül fog idővel elintéz­­tetni.—Ha illy legegyszerűbb polgárnak, miilyen én vagyok, véleményét általjá­ban hazám hatalmasb politicusai figyelembe venni méltóztatnának, akkor bizo­nyára sém a szlavismus miatt nem huzatnék e’hazában vészharang; sém a’ vám­­szövetkezési ügyre nézve nem fogna e’ nemzet férfiasan munkához ; — még ke­­vésbbé intéz­kednék ez ügyben a’ nemzet most vagy idővel negativ, azaz olly ala­pon ’s „úgy, miszerint ez intézkedésből“ nemzetiségünkre és nemzet­gazdasági állapotunkra semmise háramoljék.—A’szlavismus iránt külön czikkben óhajt­ván értekezni, a’mi külön a’vámszövetkezés ügyét illeti, erre nézve kimondott véleményem két okon alapul: 1)Mert a’ szövetkezésnek oka nincs. 2) Mert a’ nem szövetkezésnek oka van. — Az elsőnek bizonyítására könnyű volna azt mon­danom, hogy a’ tudós szerkesztőség által ok felhozva nincs, nézzünk azonban saját­ erejüleg a’ dolog mélyébe. — Mit akarnak a’ német statusok a’ vámszüvet­­kezés által elérni? mit akarhatnak? azt hiszem ők, a’ helybeni ’s minket nem ér­deklő inditóelveken kivü­l, két általányos szempontból indulnak: némellyek a’ statusok személyes biztosságának, mások ezenkívül a’ nemzet nagyságának igen természetes szempontjaiból. —Látják ők, előttük fekszik a’ példa a’ történet­­könyvekben, sőt az életben is még, hogy mikép egyesek közt, úgy statusok közt is a’ pacificaliók, szerződések, az eskü, vallásos érzelem, és morál alapjain az egyesek és országok lét és birtokbeli biztossága nem nyugszik erősen. Bármi szép és vigasztos eszmék legyenek is ama szellemiek, a’ tapasztalás világa előtt eloszlanak mint szépen színezett ködök. A’szenvedélyek elfelejtetik azokat. A’ szenvedélyek pedig halhatlanok, mert a’ születő emberrel újra születnek. A’ sta­tus­ hatalmon alapul a’status biztosság; a’ félelem és óvakodás elvén alapul a’ status biztosság politikája. ,,A’ mi ártalmunkra lehet, az ártalmunkra lesz:“ ez volt az alakuló statusok elve; —a’mi ártalmunkra lehet, az ártalmunkra lesz, „ez a’status-biztosság politikájának elve.“ Ezt igazolja a’ történet’s ez vezdte a’népeket a’statushatalom alapításában, melly az egyeseket magok közt, ’s a’ statust status ellen óra az ártalomra lenni akarástól. Mit és mennyit várhat illy elv mellett a’ német ajkú statusok bármellyike, azt mindenki tudja, ki e’ statusok mappájába és szomszédjaik ingatag kedélyének történetébe csak felületesen is benézett. Ha tehát a’német statusok minél szorosabban egyesülni igyekeznek, ez annál természetesb, minél bizonyosban felhozhatják egymásnak előmozdító okok gyanánt, hogy e’ statusok fejlettsége, industriája, nyelve és nemzetisége egy, ’s e’ szerint a’ teljes öszszeolvadásban kölcsönösen mit sem veszíthetnek. Azok pedig, kik a’ német nemzet nagyságának és dicsőségének szempontjából in­dulnak, illy teljes összeolvadásban inkább óhajtott czélt, mint veszedelmet talál­nak.­A’ számitás tehát mind a’ két szempont oldalairól igen egyre megy, és igen természetes,mert elvünkhöz képest is a’ népek biztosságát a’ népek hatalma tart­ja fen, ez kezeskedik jogaik és szabadságaikról, ez a’ népek szövetkezésében az a’mi polgári társaságban a’ hatalomkar, paizsa a’ gyöngének, biztosítéka az e­­gésznek; és a’ nemzetnagyságot is ugyan ez feltétezi. — Már ha ez általányos és természetes czélt vesszük nézpontul. Ítélje meg tisztelt olvasóm, a’ német nemzetnek akár biztossága akár nagysága lehet—a Magyarországra nézve szövet­­kezésnek oka? véleményem szerint, nem lehet.—A’német nemzet politikusai ó­­hajtják az igaz, ’s igen nagy becset lesznek arra, hogy Ausztria a’ német vám­szövetséghez járuljon talán azért is, hogy a’ felvágyó ’s a’ vámszövetségi ügyben annyira munkás Porosz ellenében hathatós vágytársat,’s igy az apróbb hatalmak önállóságáért hathatós kezességet birjanak, de óhajtásuk mégis csak abban ta­lálja legerősebb okát, mert Ausztriát német statusnak, ’s igy a’német nemzet­egység és nemzetnagyság kiegészítő részének tekintik. E’ szempont mellett, mi magyarok, mint járul­ék, per regulam, accessorium sequitur suum princi­­pale, szinte oda esnénk ama kettős szempont alá, t. i. hogy a’ német statusok biz­tosságához ’s a’ német nemzetnagysághoz kiegészítő rész gyanánt járuljunk, úgy de ítélje meg tisztelt olvasóm, lehet e a’magyarnak hajlandósága, akár a’német státusok biztosságához akár a’ német nemzetnagysághoz kiegészítő rész gyanánt erejével oda simulni? véleményem szerint nem lehet.—Itt most már kérdezhet­jük azoktól, kik nemzetünket a’ vámszövetkezés ügyében „férfias munkára“ hí­ják fel: állnak é a’ vámszövetkezést előmozdító okok Magyarországra nézve is? egyenlő é a’ német nemzetével a’ mi industriánk, fejlettségünk? ugyanaz e nyel­vünk, nemzetiségünk? igaz é, hogy mi egymásnak kölcsönösen a’ szövetkezés által nem árthatunk? valóban igen kétséges, nem fog e szövetkezés a’ nagyobbal a’ fejlettebbel, nekünk gyöngébbeknek ártani?—sőt hinni merem, hogy az ártal­munkra lehet.—Ha ártalmunkra lehet, ártalmunkra lesz; ez a’ statusbiztosság elve, mellytől mi, épen mi nem tágíthatunk; kik a’„hazatesti és hazalelki belső erőnek kifejle­sztését csak most kezdjük czélul kitűzni, ’s e’ czélnak elérésére most koholj­uk a’ czifrábbnál czifrább terveket.“ (Vége követk.) Jablanczy. Budapesti s­apló. Sokat beszéltek’s még többet írtak már a’ ezé­­hek ellen, és bő adatokkal fejtegeték a’ károkat, mellyek az egész néptömegre azokból származnak, elannyira, hogy a’ ezéhek eltörlésiröl napirenden van már a’ vitatkozás, és alkalmasint jó ideig csupán napirenden és szőnyegen fog marad­ni, mert már ez nekünk szokásunk, ’s azért nem is akarunk ebben megütközni; de az csakugyan még sem esik jól az embernek, midőn illy vitatkozások közepett uj ezédeskedést látunk támadni, melly kártékonyságban bízvást mérkőzhetik a’ többivel. Néhány év előtt ugyanis olcsó cselédeket lehete a’ fővárosban kapni, kik roszul szolgáltak és csiptek és loptak, a’ hol csak lehetett. A’ ezédnek bizonyos uj neme támadott tehát, ’s most annyira javult ezen rendszabályok által a’ cse­­lédtartó családok ügye, hogy jelenleg drágán kell cselédeiket fizetniök, kik szo­kás szerint most is csak olly henyék , mint voltak, és most is csak úgy lopnak és csipegetnek, mint ezelőtt. ’S egy részben mi okozta ezt? Néhány év előtt a’ pesti Tudakozó-intézet szabaditékot nyert’s Pesten a’cselédrend-szabályozás óta most már csupán ez adhat nyomtatott könyvecske mellett cselédeket. Ez igen czélszerű lenne, csak közohajtás szerint az pontosan felelne meg, biztosítás ál­tal az e’­végett hozzá­járulóknak. De ezt nem tapasztaljuk.A’cseléd díjához mért „honoráriumot tartozik fizetni az intézetnek valahányszor szolgálatba vitetik, új gazdája pedig szinte mindig fizetni tartozik ezért ugyanazon intézetnek; ez tehát

Next