Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-01-26 / 7. szám
mészetesb eredménye, minek gyógyszere ennélfogva ha éppen nem lehetetlen is, de legalább nem könnyű,’s kivált nem gyermeki játék. ’S ha most, közbevetőleg érintve, miután nehéz lesz kérdésbe vonni a’ mondottak alaposságát, ’s hogy illy körülmények közt a’ sikeres gyógyszert nem lehet csak úgy itt ’s útfélen fellelni, de ide a’ legmélyebb felfogás kell—mivül azonban más alkalommal ’s akkor reméllem, lehető legkimeritebbség—ha most azonban, mint mondom, magunk körül tekintünk, s látjuk : hány ifjoncz , hány tapasztalatlan, hány felszínes bátorkodik nemzeti újraalakulásunk kolompját minden tétova, sőt legkisebb kétkedés nélkül saját nyakába kötni, a’ nélkül hogy a’ magyar politikai eljárás most érintett felette bokros feladatának elkerülhetlen szükségét csak sejdítné is, vagy azt hiú gőgjében legalább csak egy kis méltánylatra tartaná érdemesnek : ugyan nem jövünk-e bizonyos zavarba, hogy valljon nevessünk vagy sirjunk-e honi álladalmunk mesterségesen, vagy is inkább olly könnyelműn, olly rögtönözve ’s olly gyermeki kedélylyel egybezavart diagnosisán? — Mindezekrül azonban , ha isten éltet, ’s erőm engedi—mint érintém—majd más alkalommal bővebben. Wesselényi e’ pont körül hibázta el, mint állitám, a’ gyakorlati élet irányát, melly nem elvek közt forog mindig, minthogy ezeket —mint Trefort igen helyesen mondá—annyiszor a’ hányszor kineveti az élet; de tények közt, mellyeket sem dacz, sem bátorság , sem felingerlett akarat nem dönt helyükből. ’S így hibázta el a’ politikának gyakorlati útját — mit fentebb szinte érinték—azelőtt Magyarországnak nem egy hőse. Vegyük elő Magyarország évrajzait, ’s mit fogunk általányosan tapasztalni, mióta Magyarország Ausztriával egybekapcsolva van ? mit fogunk tapasztalni, általányosan mondva? kérdem—mert kivétel mindkét részről, megengedem, több van mint egy. Azt fogjuk tapasztalni, hogy vélünk ezen új összeköttetésbe magát soha tökéletesen belegondolni és abba belészokni nem bírván, legtöbb idejét álmákban ’s kivált édes reminiscentiákban tölté, a’ helyett hogy az élet gyakorlati mezejére szállott volna le; mihez képest több symptoma mellett, mellyek állításomat igazolják, hazánknak azon előkelőji is , kik születés, állás, személyes tulajdon és gazdagság által leginkább eszközölhették volna Magyarország előmenetelét, felvirágzását, vagy elszédítve az udvari fénytől elfelejték a’ szegény hont, sőt e’ boldogtalannak megrövidítésében saját hasznuk és fényükért nem ritkán még ők vettek legbuzgóbb részt; vagy ezeknél, ezen nyomorultaknál hősebb keblüek, nemeslelelküek, kerülték ugyan a’ csábfényt, de e’ helyett, fájdalom, rendszerint szerencsétlenek, hogy ne mondjam: ügyetlenek valának viszont—’s valóban azt hiszem, egyedül a’ most bővebben előhozott okok fel nem fogása miatt—„magokat mindig valami pártütési, rebellioi nimbussal venni körül,a minek borzadalmas következeleit nem egy véres ív bizonyítja évlapjainkban; úgy hogy azon históriai ,kihiggadt* előtt, ki nem azon categoriába esik, ki a’ fáktul nem látja az erdőt, hanem ki alárendelt részletek által, mellyekkel annyinak feje telve, nem veszti el az egészről itélhetési magasb szempontot, alkalmasint még fejletlen probléma : valljon azok ártottak-e honunknak többet, azon kötelesség—felejtők , kik vérüket fitymálák sőt elárulák; vagy azon gyönyörű kedélyeké, kik csak honunk javát szomjazták ugyan, de elég mélység nélkül a’ honnak legszentebb érdekeit, a’ visszahatás természetesen bekövetkező törvényi szerint, halálos sebekkel megralták. És most vérünk állását udvarunknak álellenében tekintve, ez alkalommal csak ennyit, mikor tudom még sokszor lesz okom, és ekkér bizonyosan szándékom is, e lehető legnevezetesb életkérdés kifejtésére és tisztába hozatalára részletesebben viszszatérnem. Hátra marad ennélfogva most azon viszonyról, mellyben Wesselényivel állék, még némieket előhozni. (A’ jövő számban) Gr. Széchenyi István: Antikaim. Czikkemre, mellyet, Csata-jellemvonás’ czim alatt e’ lapok 5d. számában közzétettem, a’ Világ illy megjegyzést tön: ,,A’ beteges CD oroszlánnak van egy-- - nem tudjuk apródja-é vagy mije, ki mellette síkra szállt. Meg vagyunk győződve, hogy valamint az oroszlánnak illy segédre szüksége nincs, úgy más részről nem igen nagy dicsőségére is fognának válni az illy közlegényes védelmezgetések , csalázgatások , mik bizonyos heroszrati öröködések !( kórjeket gyanánt kiinedeznek fel a’ Jelenkorban, bár ha a’ templom-leégetés nem akar sikerülni az erőködőnek.“ — Nekem a’ tisztelt gróf miatt is, kinek szivemből a’ legjobb egészséget óhajtom , kötelességem nyilványitani, hogy sem a’t. gr. segédje, sem a’ Jelenkornak rendes dolgozótársa nem vagyok. Én a’ Jelenkorhoz mint nemzeti egyszerű elem csatlakoztam ’s tudván, hogy a’ mai vélemény-világban egyszerű elemek véleménye is érdekel, örvendeni fogok, ha példámat minél többen követendik. A’t.grnak segédkedésre és védelmezgetésre hogy átaljában szüksége nincs, azt én a’ Világgal együtt tudom, de jó lesz a’ Világnak viszont velem együtt tudnia, hogy gr. Széchenyit a’ nemzet tiszteli, ’s hogy e’ miatt a’ nemzeti elem közepett mindig találkozandik valaki, az olly vastag illetést, minő a’ Világé vala, megtorlandó.— Ama kis illusiót az észrevétel végén: templomra és Herostralusra , talán egyszerre nem minden olvasó érti, megmagyarázom tehát röviden. Ez allusio szerint templom volna a’ Világ, én volnék Herostralus és az által akarnám halhatatlanná tenni nevemet, hogy a’Világ előfizetőit és olvasóit elidegeníteni igyekszem ; de hiában az elidegenítés lehetetlen. — Már az eszme még közlegény fiacskájához is igen gyermekes. Ha tiszta, nagyszerű lélekkel a’ nemzetérdek evangéliumát prédikálják templomjokban, a’ nemzet fogja ezt ápolni, ’s vele együtt én is, de ha abban ne talán álistenek oltárán hamvasztandjátok az illatos áldozatot ; ha abban a’ nemzet tiszteltjeit sárral dobálandjátok; eljön az idő maga, ’s templomotokról kő után követ leemel, miglen lapjaiba irhatandja:—fűit. Én magam is ha a’ közügy érdeke kivánandja , minden dicsőség vadászat nélkül közlegényileg erősen templomotok lerontásához és olly buzgalommal járulandok, milly buzgalommal annak építéséhez járultam. Jablanczy: A’ MEZEI NAPTÁR ügyében. A’ magyar gazdasági egyesület ismeretterjesztő szakosztálya a’ mezei naptár jövő 1844dik évi folyamának tökéletes ebitéseül, hogy annak tartalmát minél több ’s becsesebb gazdasági ’s egyéb közhasznú dolgozat gazdagítsa, ezek beküldhetésének zárnapját jövő józsefnapi pesti vásárra tette át; egyszersmind az egyesület jóváhagyása fejében elhatározó , miszerint a’ felveerdő czikkek közül a’ jelesbek és kitünöbbek a’ megállapitott évenkinti 20p.ttal kétszeresen sőt háromszorosan is dijaztassanak Midőn tehát a’ tiró közönség a’ MEZEI NAPTÁR tettleges elősegítésére ezennel is kéretik , egy úttal a’ hivatást érezők, tisztelettel figyelmeztetnek alulirthoz utasítva beküldendő czikkeik fő kellékeire, mikép azok tárgyra nézve minél közhasznúbbak , szerkezetre nézve pedig lehetőleg rövidek és népszerűek legyenek. Addig is pedig, míg a’ t. közönség a’ Mezei naptár jövő évi folyamának tökélyesbitése ’s terjesztése körül tett szakosztályi egyéb intézkedésekről bővebben fog értesittetni, tisztelettel jelentetik , hogy azon tek. vármegyéknek ’s egyes hazafiaknak , kik ezen Naptár terrjesztésében pártfogólag részt venni óhajtanak, az idei folyamból alulirt még szolgálhat példányokkal. Pest januárius 18-án 1843. Stacskovics Lajos egyes, titoknok. A’ Pestmegye pártfogása alatt álló hazai első Takarékpénztár-egyesület folyó január födikén tartott közgyűlésében 1843dik évre választmányi tagokká következő 40 t. ez. részvényes urakat választotta, u. m. Appiano József, Bertha Sándor, Boscovitz József L., Burgmann Károy, Csanády Ferencz, Dumcsa Döme ifj., Ensel Sándor, Fröhlich Fridrik, Gál János, Gozsdu Manó, Hajnik Pál, Haibauer J. G., Heinrich Sámuel, Hengelmüller Mihály, Ilkey Sándor, Jelenffy Ágoston, Jurenák Pál, Kapczy Tamás, Karczag Benjamin, Kasselik János, Kern Enoch S., Kiss Károly, Kovács János, Kovács József, Lukács Móricz, Máhr Antal, Manno István, Mrhr Antal, Nagy István, Nagy József, Oestreicher Dávid, Pajor Titusz, Polgár József, Prückler Ignácz, Robitsek József, Szekrényesy József, Teleki Sámuel gróf, Vogel Lajos, Walthier Auguszt, Zsivora György. Kelt Pesten január 18 án 1843. Szalay József titoknok. Komárommegyei közgyűlés. Január Okén kezdődött évnegyedes közgyűlésünket, első alispánunknak országos választmányi elfoglaltatásánál fogva, Sárközy József másod-alispán ur nyitotta meg. Közgyűlési vezérletének ez alkalommal első felléptében örömmel üdvözöltetett a’ tisztelt alispán ur, ’s lelkiösméretesen lehet állítanunk, mikép vezérletében nem csak kitartó l elnöki türelmet, de tárgyhoz szólásaiban lelkes erőt, ügyes felogást, ’s a’ tanácskozás egész folyama alatt, az indiseretionak egkevésb árnyéka nélkül, meleg ügyszerellmet is tapasztalául. Az érdekesb tárgyak közöl pedig megemlíthető ő felségének azon k. rendelete, mellyben egy lekötött ügy véddíji tartozásért szbiráink egyike előtt indított szóbeli, alias sommás per elmarasztaló , ’s már végrehajtás alá is került ítéletét megsemmisítvén, a’ viszon-végrehajtást elrendelé. És a’ ki az 1S36, 2 Odik lezikk 2, és 1 Odikuszait,mellyeknek a’ szbirák általi figyelmes megolvasását — de minden szégyen nélkül—megtanulását is, ha nem ép olly gyakran hozzánk, de más hatóságokhoz szinte érkezett intézvényei a’ kanczelláriának nem eléggé ajánlhatólag javaslók—ismeri, bizony velem együtt meg fog győződni, hogy olly követelés, mellyben—tőlünk vett példa szerint — az alperesnek bizonyos bíínperben ügyvédi védelmezése nem ,nyomban mint a’törvény szól, hanem bizonyítást igénylő hosszabb szóváltások utján mutattathatik meg az ügyvéddij érdemére nézve, summás perút rögtönös eljárásával meg nem ítélhető. A’ summás per utján gyözelmeskedő felperes a’ sejtett reexecutiót igen bölcsen megelőzte , mert a’ gyűlés előtti nyilatkozata szerint, az elfoglalt javakat az alperes birtokába már vissza is bocsátotta. Hiszen a’ magyar pörlekedésének különben is olly sokféle czíme van, hogy bennük untig válogathatunk, csak alkalmazni tudjuk. 2) Van egy alapítványunk, a’ helybeli kath. iskolát illető, melly gazdagságánál fogva igen áldás - árasztanak tapasztaltatik nemzeti hitelünk gyökeresítésében , ’s ez mind helyén volna, de a’nm. h. tanács—bár óvással fogadott gondoskodása szerint—azt kívánja, hogy minden, ez alapítványból fölvett kölcsön a’ hitelezők költségén intabuláltassék—engedelmet e’ kifejezésért—de a’ ,betáblázás* bizony még nem bír magyaros ízzel.(?)Ezen intézvény az alispáni hivatalnak, mint az alapítvány közvetlen felügyelőjének adatott ki. Ez alapítvány pedig Király pécsi püspök nevéről ismeretes. 3) Szinte a’ h. tanács, Végh Mihály, a’ komáromi ref. egyházvidék esperesének hozzánk is leküldött azon folyamodása érdemében, miszerint az egész vidékebeli papság és tanítóság részéről is az úgynevezett stólákat ezentúl ezüst pénzben kéri minden egyház által fizettetni—a’ megyét véleményes jelentés-adásra utasítja. Fájdalommal kell kimondanom, de több ízbeli tapasztalásom után mondom, miképpes, papjainknál az ,óramutató* nem alap- és igaztalanúl mutatott sok olly hiányra, mik valóságos studium-hiányok,’s még gyakran több azoknál annyiban, hogy körükön túl ismeretlen körre is terjeszkednek , hol azután institutióik szellemének gyilkolásával harangoznak lármát, melly ép úgy árt ügyöknek, mint vallási beligazgatásuk lelkének. Tisztelet, becsület a’ kivételnek, de nyíltan kell fölfedeznünk minden tévedést, jól tudván a’ protestáns egyházaknál e’ részben fenálló gyakorlatot.— Vannak, és már számosan vannak olly egyházak, hol a’ papfizetés kölcsönös egyezkedés utján ezüst pénzre emeltetett, a’ nélkül, hogy ezen intézkedés jóváhagyására akár a’megye, akár a’politikai kormányszék de még a’ közvetlen birósági egyházkerület is megkérdetett volna; kivévén azon eseteket, mikben az 1796diki törvény szerint ,aut contribuenti populo, aut aerario regio camerali quidpiam oneris adcrescit/ de itt is csak a’ vegyes vallásu lakosság terheltetését kimérve az evang. egyházak segedelmezésében. És ebből látható, hogy a’ hol pap és egyház között kölcsönös egyesség nem történhetik olly teher vállalására nézve, melly épen nem jog, csupán engedvényszerü, synodalis törvényen kívül senkit arra polgári kormányrendelet nem kötelezhet; koránsem akarván azért hátrább tolni az időt, mellyben a’ stolaris díjaknak kivétel nélkül mindenütt szinte ezüst pénzre emeltetését méltányosság és tisztelet követelni fogják. Illy szempontokból igen világos, mikép megyénk gyakorlatán kívül lévén minden olly befolyásnak, miszerint az evangelicusok egyház-ügyeibe valaha szólott vagy szólni kívánt volna —megiratni határozhatott a’ h. tanácsnak, hogy ezen gyakorlat hiányánál fogva e’ részben véleményes jelentést nem adhat. 4) Felolvastatott köztiszteletű főispánunk levele, mellyben az öt névnapján üdvözlett rendek megemlékezését szíves, magyar értető szavakkal köszönvén meg, egyúttal Ordódy Dienest t. aljegyzővé, ’s Búzás Imrét a’ tatai járásban r. esküttnek nevezé ki. 5) Inditványoztatván, hogy a’ közelgő országgyűlés végett ideje volna már az utasításokat készítő választmány összeillését nálunk is elhatározni, az összeülés elrendeltetett, ’s a’ megmére