Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-10-12 / 81. szám

Szony papja adta a’ vegyes házasságokat egybe; azon­ törvény ellen, melly úgy a’mint áll, magának a’megtá­madó cicrusnak befolyására alkottatott eredetileg ’s gyakorlatát tőle vette.Igen,mert Leopold nov.7.első re­­solutiója a’v. házasságok összeadásmódját egészen mel­­lözli ’s midőn ehez igy ragaszkodtak az evangelicusok, a’ clerus ellenszegüléséből lett, hogy a’ tárgy újra fölter­­jeszték jan. 18-án, igy uj resolutio keletkezett ezen ki­tétellel: „matrimonia mixta semper coram parocio ca­­tholico ineunda sunt. Miben a’ clerus tagjai megnyu­godtak, de ha azt kétségbevonná is valaki azt csak nem fogja senki tagadni,hogy annak gyakorlatba vétele egye­nesen magának a’ clerusnak volt műve. Ebben ugyanis az egyházi szertartásokat illetőleg nem avatkozott a’tör­­vényhozás,nem is volt oka illy rendelkezésre,a’ mennyi­ben köz tudomásu volt az akkori szokás, hallatlan az attóli eltérés példája, a’ clerus pedig nem nyilvánitá, hogy az előbbi általányos szokástól a’ vegyes házasságoknál bármi körülmények közt eltávozni szándékoznék. De kívül is volt a’ polg. törvényhozás körén egyházi szer­tartásokról rendelkezni ’s nem is akart ebbe avatkozni az 179­1: 26. t.czikk, csak általányosan mondván ki, a’ két vallásfelekezet közt történhető összeütközhetés tekintetéből, hogy a’vegy. házasságok mindig kath. pap elött köttessenek, nem törvényi rendelkezésnél fogva tehát, hanem önként ’s csupán a’ már országszerte ismert előbbi szokásáltal köteleztetve ’s kétségkívül akkor is, mint az előtt is tudva az egyház elveit, vette a’clerus a’ kérdéses tezikket gyakorlatba, vagyis folytatá az előbbi gyakorlatot olly módon, hogy a’ v. házasságok is kivé­tel nélkül megásassanak, ’s igy maradt a’ gyakorlat, melly kath. részről már akkor is divatozott, midőn M. Therézia alatt a’ menyasszony papja esketé a’ v. házas­feleket össze a’törvény keletkezte után félszázadon ke­resztül. A’ törvényeknek magokban holt betüji gyakor­lat által lesznek élő lényekké,gyakorlat ad minden tör­vénynek értelmet, erőt, életet. Gyakorlat viszi és ol­vasztja a’törvényt a’nép életébe. A’mint gyakorlatba vétetik, ollyan ’s az valódilag a’ törvény. A’ ki tehát az idő folytán megerősült gyakorlatot változtatja,az a tör­vényt változtatja, a’ ki pedig önként épen törvény-szab­­tautón kívül teszi azt, az törvényt ront, ’s közállományt sért. És im ezt tette a’ kérdéses tárgyban a’ r. kath. cle­rus, midőn constitutionalis hazánkban, hol törvényt nemcsak alkotni’s eltörleszteni, de magyarázni is egye­dül az összes törvényhozásnak tartatott feny­v. házassági törvényink 50 éves gyakorlatát önkényesen megszün­tette; kérdem: állhat-e fen status, ha a’ honfiak bármel­­lyik osztálya illyesmit tehet? ’S nem retten-e ennek kö­vetkezéseitől minden törvényesen rendezett társaság vissza? És im innen lett, hogy a’t.hatóságok hazai köz érdeket látván feküdni ez ügyben, illy érdek-igényletre lelkesüléssel fogták ezt fel, és szorgalmazták már múlt országgyűlésen, szorgalmazták azóta a’ megyék felírás útján, szorgalmazták maguk az evangelicus gyülekeze­tek is, mert érdekelje bár ez ügy az egész statust, de közvetlenül az evang. lakosokat érdekli,mi ugyanis ab­ban a’ vallásüldözésnek szunnyadni csak nem rég kezdett dacmonát szemléljük felébredni, látván, hogy a­ clerus állított egyházi elveinél fogva egy félszázados gyakor­lattal szentesített törvényt egy hatalomszóval így ele­nyészhet, ingadozva látjuk bennünket védő hazai törvé­nyek mindenikét, mert hiszen megehet, hogy idővel ezek is ellenkezőknek fognak találtatni a’ clerus elveivel, hi­szen így már, hanem ha szilárdabb rendeletek fedezen­­dik helyzetünket, a’kérdéses tárgyra nézve még abban sem találunk kellő’s állandó biztosítást, ha az ország­gyűlésnek e’ tárgyban tett ’s ő fels. által némileg el is fogadott javaslata abban sanctionáltatnék, hogy a’vőle­gény papja adja a’ v. házasságokat egybe, mert hiszen erre is prímás ő­ége már előre reá üté a’ botrány nevezet bélyegét. Pedig fájdalom! még itt sem állott meg a’ do­log, mert midőn mind erre nézve orvoslást várnánk fe­lülről, megérkezik placetummal ellátva a’ pápának egy primási levél mellett köröztetett brevéje, melly hírlapok, de censurán át ment hírlapok által tétetett közhírré, ’s itt állott elő a’ békerontó viszály­aik stádiuma, mellyen a­ vita előtti ügy valamint uj és magasb fokozatra emelke­dett, úgy ránk nézve sokkal károsb, aggasztóbb ’s félel­­mesb alakot ölte. Igen mert eddig polg.­táraunk ellen fo­lyamodtunk , most azonban úgy látszik, mintha ő fels. is placetuma által mindazt, mit sérelemnek hittünk, jóvá­hagyta volna ! Ezt azonban hinnünk, lehetetlenség kö­rén kívül hisszük lenni azt, hogy ő fels. a’ breve megér­kezte után ugyanazt hagyta volna jóvá , mit rászalolt a’ két püspök tettébül alkalmat véve. Igen­­ nem adhatott e fels.placetumot törvényinkbe ütköző brevére; mert igy a’ múlt év elején közhírré tett kegy. rendelvényével is összeütközésbe jött volna ön tette, mellyben a’ hatósá­gi­­oknak a’fönálló törvények pontos megtartását, részé­ről is hasonló cselekvés ígérete mellett tette kötelessé­gükül, mit pedig föltennünk urunk’s királyunkról nem lehet, nem szabad. E’mások tette idézte kétes homályt azonban csak fels. urunk maga oszlathatja el tű­rványjel- s lemzelte magas tettes fénykoré láthatáráról, mire alkal­mat nyújtani mulaszthatlan kötelességünk; azt pedig is csak felírás utján tehetvén,erre szavazok. Pártolom ne­­­­­vezetesen azon pontját, melly a’gyermekeknek törvény­­általi legitimaliójáról szól,nem vehetem ezt más tekintet­ben, mint hogy az olly vegyes házasságokban nemzett gyermekekről szól, mellyek idő közben prot. papok által adattak egybe. Miután tehát azt kell hinnem, hogy ez megtörtént, noha superintendentiámban nincs esetiek­ről a’törvénynek kell rendelkezni. Merthogy azok tör­vényteleneknek tartassanak, egy perczig sem tudnék megegyezni; márpedig terv­teleneknek tartatnának, ha azt kivánnák hogy az illy prot. pap által kötött házas­ságból származott gyermekek e fels. által törvényesit­­tessenek; abban sem,hogy kath. pap által recopuláltas­­sanak, mert ez a’ másik vallásfelekezet lealacsonyittatá­­sával történnék. Egy tudományosságáról ism­éretes ifjú báró az eddig modottaktól eltérni látszó véleménye iránt figyelmet kérvén, e felső fölterjesztést nem tenni tör­vényhozási bűnnek nevező szintugy mint az előtte szólott, azután igy folytatá beszédét : a’ t. KK. és RR. kivonatai 4 pontra oszhatók, 1) hogy ő fels. a’ brevére adott pla­­cetumot vonja vissza, a papi körlevelekre rosszalását mondja ki ’s azokat semmitsemeg 2­ jövőre minden olly brevétöl és bullától tagadja meg a’ placetumot, melly az ország törvényit bármi csekély részben megsértené, a­­zon brevéket és bullákat pedig, mellyeket placetumával­­ helyeslend, az ország idei­en­be terjessze 3)az 1647 : 14. törvénynél fogva indított pereket további folytatha­­tás végett a’ megyéknek küldje vissza,4) hozassák tör­vény, mellyben azon v. házasságok, mellyek 1839 óta máig t.hatósági határozatoknál fogva nem kath. lelkész előtt köttettek, mint szinte az azokból született gyer­mekek törvényeseknek mondassanak ki. A’ vallásos tár­gyak közérdekűek levén, azoknál mindig elvből kell ki­indulni; azon elvet, mellyet képviselő tábla kimondott ’s a’minapi kir. válasz olly dicsően ismételt t. i. a’ viszo­nyosság és egyenlőség elvét tartom én most is szemem előtt. A’ vallásszabadság egyházi függetlenséget tesz fel, az egyház pedig csakúgy lehet független, ha az egyházi hatalmat a’ világitól elkülönzö vonal világosan kijelelte­­tik. Csak az a’kérdés: lehetségesé ezen határvonalakat kijelölni, mire igennel felelni annál több okunk van, mert ennek lehetségét minden miveltebb ország példája bizonyítja. E’ tekintetben minden kérdésbejöhető tár­gyak 3 félék, O ollyanok, mellyek tisztán világi viszo­nyokra vonatkoznak,2) tisztán dogmatikaiak ’s 3)vegyes termesztüek, ’s ezek körül fordul legtöbb nehézség. Vi­lági dolgokra az egyház mindig különködött, a’ kama­tot, praescriptiót sőt még a’ hadi szolgálatot illetőleg is különböztek az egyházi szabályok, mellyekhez azonban magok az egyházi személyek sem maradtak mindig kö­vetkezetesek,például az egyház minden kamatot uzsorá­nak tart, még is a’ papság a’ tőkepénzeitől járó kama­tokat szintúgy fölszedi mint bármelly más polgár. A’ papság mennyire igyekezett mindig folyni a’vil.dolgokba, bizonyitják történet és törvénykönyveink, de úgy volt ez más nemzeteknél is mint Richelieu és Mazarin példáiból tudva van. Viszont megfordítva egyházi dolgokba a’ vi­lági hatalom kívánt terjeszkedni, dehogy nem boldogult, mutatja a’ keresztyénség,’s közelebbről a’Protestantis­mus, a’vegyes természetűeknél, p. o. a’ házasságnál az egyházi és világi hatalom összefoly. A’ világi szükséges­nek lát a’ házasságra nézve némelly formákat, az egy­ház ismét sacramentumnak tartja, hogy abban a’ hívők a’ vallás elvei szerint részesüljenek. A’ reformatio alkalmával Luther nyíltan kimondá, hogy a’ határvona­lakat az egyház és status közt világosan ki kell jelölni. Formákat a’házasságra nézve a’status meghatározza, az egyház kötelességit teljesítette, és én szivemből saj­nálom, hogy a’magyar clerus nyilványosabban ki nem mondá azt, mit a’ tridenti zsinat kimondott, hogy a’ r. kath. egyház elvei szerint is érvényesek a’ status­ hatá­­rozta formák mellett kötött házasságok. Az egyházi szer­tartások végzését magára az egyházi rendre hagyta a’ status ’s abba nem avatkozott, hogy egyik vagy másik egyház mint működik maga hitkörében, így van ez min­den mivelt országban és ebben áll a’ hatalmak elkülönzé­­se, minek eredménye béke és nyugalom szokott lenni. Hazánkban mi mindkét részről rész terrénumon állunk ,a’ clerus mindig protestatiojival lép fel a’ maga körén túl, pedig a’ clerus mint egyes tag fölléphet ugyan, de mint testület nem protestálhat; más felől mi is hibás terrénu­mon állunk, midőn az egyházi szertartások elintézésébe avatkozunk. Én mély fájdalommal mondom, mert ma­gam is r. kath. vagyok, 18­18 óta a’ magyar clerus nem helyesen cselekszik, én a’ bullákat, brevéket átolvastam ’s meg nem foghatom hogy áldhatta meg a’ r. kath. clerus 50 évig a’r. házasságokat, ha ez hiba volt, akkor las­sanként kellett volna visszalépni tőle, és kötelessége lett volna a’magyar clerusnak az 1840ki orsz.gyűlésen ki­mondani, hogy a’ v. házasságot nem áldhatja meg; köte­lessége mindenfelé hirdetni, hogy a’ v. házasságok áldás nélkül is érvényeseket mondta ugyan vitatkozás közben, de a’néppel nem tudatta. Leginkább fáj pedig nekem , hogy az org prímása körleveléből épen azt hagyta ki, mi a’ nuntius utasításában világosan ki volt téve ezen sza­vakkal: matrimonia hujus modi, quamvis illicita, álla­men valida , ez bizonyosan megnyugtathatta volna a’ t.Kir.és RRt, ’s nem kénytelenittettek volna állítani a’ magyar kath. papokról, hogy még javaslatban levő tör­vényre is előrre kimondják a’ kárhoztató ítéletet. De ha a’ clerus hibázott, nem kötelességünk nekünk is hibáz­ni, mert hibánkkal zavarba hoznók egész országunkat és kormányunkat, ha t. i. arra kérnek őfelséget, mint a’ t. KK. és RR. javasolják, hogy a’ főpásztori körleve­leket semmisítse meg, hogy kibocsátott körleveleit meg­tagadván, azoktól álljon el. E’ részben én a’ t. Kkat és Rket nem pártolom, mert a’ kényszerítést nem tartom szükségesnek, de czélirányosnak sem, mert mi a’czél? a’ kedélyek megnyugtatása, már pedig vagy létezik ma­gyar hazánkban vallásosság vagy nem, ha nem létezik, akkor mindegy, akár áldatik meg valaki akár nem, ha pedig létezik, akkor kérdem: milly benyomást fog okozni a’ kényszerítés? De ne­m is volna törvényes a’ kényszerítés;mert miután az 1 791: 26. szerint a’ protes­tánst meggyőződése ellenére kényszeríteni nem szabad, szinte nem lehet a’ kath. sem.Illyés dologra a’ kormányt nem kérhetjük, előbb czélt érünk, ha ő fels, arra szólít­juk fel, hogy felterjesztett törvényjavaslatunkat minél­­előbb megerősíteni méltóztassék , többi részét a’ t. kir. és Rk javaslatának pártolom. Két szónok ismét a’n. fő­­ispáni indítványhoz járulván, egy­edik azt mutogatá , hogy a’ kath. papoknak v. házasság körüli eljárása a’ törvénynyel ’s kath.vallás elveivel ellenkezik;ellenkezik a’ törvénynyel, mert az nyilván tiltja a’ v. házasságok akadályoztatását, pedig az akadályoztatás nemcsak phy­­sice, hanem moraliter is történhetik, és ez utóbbi gyak­ran nagyobb amannál, illy morális akadályt tettek ’s tétettek a’v. házasságoknak a’ kath. főpapok, midőn a’ v. házasságtól az áldást megtagadtatni parancsolák, mint egyes emberek emelkedtek a’ törvény fölé, mégpedig nemcsak magok tevék ezt, hanem alattvalóikat is erre ösztönzék; de az áldásmegtagadás a’ kath. egyház elvei­vel is ellenkezik, mert a’ kath. sz.egyház hű kiván ma­radni maga fejéhez, az üdvözitőhöz, már pedig tudva van, mikép üdvezitőnk a’keresztre feszítve, még ellen­­ségit is megáldotta. A’ clerűs vallás ürügye alatt akarja magát kivonni a’ törvény teljesítése alól. Az ország­­ prímása a’ v. házasságot isten és természet elleni bűn­nek mondja, én majd azt hittem, hogy én értettem rosz­­szul e’ kifejezést, de midőn mások is igy értik, látniva­ló, hogy a’ hiány nem az értőben, hanem tán az íróban volt Igen­ hiány volt kimondani, hogy ha a’ v. házas­ságok úgy nem történnek, mint a’ kath. clerus akarná, bűn, mert hiszen, miként minap Veszprém érdemes kö­vete megjegyzé,a’házasság természete csak két külön­böző nemű egyedet föltételez. A’ kormánynak joga van a’törvényinkbe nem ütköző brevékre placetumot adni, igaz ugyan , hogy a’ placetum mostis a’ szokott óvás mellett adatott ki,de épen ebben rejlik a’ hiba.Ha az sé­relem, méginkább az a’ perek felkérése ’s azoknak többé vissza nem küldetése. Én a’ KK. és Rk felírás­ javasla­tát egész kiterjedésében pártolom. Mi a’ clerűst illeti, vegye már valahára szivére, hogy minden polgárnak kötelessége a’ törvénynek engedelmeskedni és hagyjon fel a’ sophismákkal. (Erre nádor ő fens, közbevágólag mérséklésre inté a’ szólót.) Miért tudja meg a’ clerűs folytatá a’szóló, mikép őneki is szintúgy teljesíteni kell a’ polg. kötelességeket mint akárkinek. Egy gr. az e­­lötte szólott gróf kimondását helyeselve sajnát jelenti ki azon, hogy midőn másik részről tegnap egy báró a’ t. KK.és Rk felirási javaslatát sophismákkal telinek mon­dá, azt elnöki megrovás nem követte, most pedig a’be­szélő az elnöki közbevágás által ugyanazon kifejezés­ért, mi tegnap elhallgattatott, beszédében megszakasz­­tatott. Erre nádor e fens, azon való fájdalmát nyilatkoz­tatván, hogy másik ,rész is' mondatik lenni, holott az egész táblának a’ hon boldogsága előmozdításául, ha * máskor részekre volna is szakadozva,illy alkalommal e­­ z 433 -

Next