Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-10-19 / 83. szám

törvényes neme van az adónak, a’közvetlen egyenes adó. Vannak városok,habár kevés is,mellyek nem adóul, ha­nem jövedelműl használnák. Az ipar előmozdítására nyo­masztó lenne, mint Bécs acolsai nyomják hazánk ke­reskedését. ’S ha ez megengedtetnék, Pest ugyan föle­melkednék, de magába is szívná a’ haza kincseit. Hatá­rozás nélkül, hogy miként administráltassék a váro­soktól, nem is adathatnék. Impracticabilis és leírása statutarius jogot haladó. Az adóra nézve, törvény ren­deletén túl, nem léphetni. A’ melly városoknak illy pri­­vilegiumjok van, azok súrlódásban vannak, gyakorlata miatt saját megyéikkel. Jövendőt tekintve, Magyaror­szág kereskedésére csapás lenne. Mig a’törvény más­ként nem rendelkezik , jelen 84. §. el nem fogadható. Máskor is próbál­tatott már az illy adó neme, de a’ nem­zet gravamenül tette ki. A’ megyék nem vethetnek ki in­direct adót, tehát a’ városoknak sem lehet. A’ melly kir. városok eddig kivetették is, nem úgy tették mint kir. városok, hanem mint földesúr. Ha illy jog adatik most a’ városoknak , szükség szólani az egész adórendszer­hez. A’statusgazdaság újabb szerkesztőji sem ismerték még el, hogy ez adó csak a’ consumenst nyomná; ha­zánkban a’ körülmények miatt nyomná inkább a’ ter­mesztőt. A’ külföldiekre is nyomasztó lenne; pedig most is e’ miatt panaszkodunk Ausztria ellen. Az accisá­­nak nagyobb terhét viselné az ki a’ városnak nem pol­gárja, a’ producens. A’ haza érdekében áll ugyan, hogy a’ városok emelkedjenek; de azért csak a’ városok ön­kényére bizni ezen jogot nem tanácsos; mert eddigelé is volt rá példa, hogy önérdekeik ferde felfogása miatt, visszaéltek vele, bár csak magoknak tettek kárt. Egy szóló, többek közöt, melly városoknak eddig ezen joguk volt, most el nem venné, sőt többitől sem, hanem kor­látok közt engedné gyakorolni. T. i. elvül kell felál­­litni, hogy ezentúl 1) törvényhozás adja meg ezen jo­got, 2) de nem korlát nélkül, hogy túl ne menje­nek a’ határon, mellyet a’ törvény kiszabott nekik. Másik rész okai: Ezen jog a’kir. városok autonómiájá­hoz tartozik ’s nincs egyéb hátra mint kimondani. Az el­rendezéssel közelebb hozatnak a’városok a’ megyékhez, ezentúl szabadon’s nyíltan tanácskoznak,az eddigi visz­­szaélések eltűnnek; polgári jogokban is és nem nemes egyaránt részeinek, tehát nincs mitől tartani hogy a’ városok viszszaéljenek vele. Itt nincs uj neme az adó­nak. A’ magyar szűz vállait mindenkor féltékenyül és szemesen őrizte a’ direet adótól, de ázsiai gondtalanság­­­gal azért minden indirect adót elvállalt’s viselt, miilye­nek többfélék, mint a’harminczad,’s a’ magyar szinte minden illynemű ausztriai terhet visel. Itt nem értetik egyéb, mint a’ consumtio, mi bár különböző utakon fi­zettetik, kereskedési tekintetben nem. Ha volt eddig a’ vsoknak illyjoguk, most el nem vehetni. A’ direct és indirect adó közös, egy szóló, inkább az utóbbit választa­ná. Példa erre Anglia is, hol csak ‘/3-át teszi az adónak az egyenes adó. Felruházhatni ezen joggal a’osokat mivel állásuk ezentúl már nem privilegákon hanem köztörvé­­nyen fog alapulni. Mit egyik hatóságnak megadunk, ad­juk meg a’ másiknak is. Ném­ellyek a’ városok privilegi­­umiban adóztatás eszméjét látván a’ meglevőket is ela­karják venni. A’ 19. század lelkével, aránylag részülni a’ teherben,’s nem kibúni alóla egyező ’sat.Történetileg, és nem pártolólag mondá egy szóló, miként hazánkban nem ismeretlen az indirect adó. Illyen volt p. o. hajdan az 1­222:23 az arany szabadságlevélben; illyen most a’ só, ennek fölemelt ára. Két ellenvéleményü, ’s az e’ napokban fenforgó kérdéseknél csak most nem együtt­szavazó követ közt bizonyos aneedotán, köv. szóváltás történt. Egyik: 183­2­.-ban , X. követe szavára mon­dom, midőn a’ budapesti hidvám fizetésére bizonyos dús magyar ur azt mondá a’lae­tuszvédöleg:inkább felülök Corpus Jurisomra ’s úgy megyek rajta át a’ Dunán, mint egy krajezárt fizessek. Másik: ha azt mondtam volna mit azon nagy úr, lehetett volna ellenem használni az a­­nekdotát, de a’ melly anekdota engem igazol. Mert ha illyen nagy ur is azt mondta, hogy nem fizet, hányan fog­nak lenni a’hazában,kik hasonlag nem fizetnének.Egyéb­­iránt csak most látván, miként X. követe eddig mindig velem szavazott, neki is lesz helye a’ Corpus Jurison, ’s együtt úszhatunk. Egy másik követ az előbbi szólóra: Igen, de X. jó úszó! Föltetetvén a’ kérdés: „kimarad­jon ” a’ 84 §. a’ szerkezetből, vagy nemu ? 24 megye, 17 ellen „kimaradjon“TM szavazott. Nem szavaztak : Nyitra,Esztergom ’s Ugocsa;nem voltak jelen:Trencsény Somogy, Szerém, és Torna. Az előbbi inditvány után ’s utóbbi tárgy vitatása előtt, egy m. követ az épen kezé­ben levő 288 ik számú pesti Hírlap ellen curiákrai sza­vazatára vonatkozólag némi panasza lévén, ’s ezt ellen­kezőre kérés mellett is, fenhangon elmondván: pana­sza, mint nem ide tartozó, nem pártoltatott senkitől. 74ik kér. Illés oct. 10én. Elnökök: Semsey Béla, és Latinovich. Jegyző : Szentkirályi. NaplóVive: Eischl. Kezdete 9­92, vége 2 ór. d.u. Olv. a’ kir. városok elrendezési 9­9dik­ja, egy városi követ köv. nyilatkozott. Mielőtt a’ 99. §. értelméhez szólanék, kénytelen vagyok a’ polgár és község nevezetére né­­melly megjegyzést tenni. Ugyanis, ha a’magyart vala­ha a’ sors annyira sújtaná, miként századokat ért ősi alkotványa kül erő ’s belviszálkodás által, az európai statusok sorából kivágatva a’ nemzet elpusztulna ; ha édes hazánkból kiűzetve, egy idegen, egy uj hazát len­nénk kénytelenek túl a’ tengereken keresni; ’s ha illy szomorú helyzetben egy­ uj alkotványt kellene alakíta­nunk, akkor igen is állanának, vagy legalább némi rész­ben, az uj alkotványnak alapul szolgálnának, azon sza­­badelmü elvek, mellyeket Cs. és T. érdemes követei, Phi­lanthrop tekintetekből, a’ kir. városi lakosok ’s polgá­rokra nézve, a’ tegnapi kerületi ülésben kifejtettek. De midőn nem uj alkotvány-készitésröl, hanem a’ meglevő­nek az idő szelleméhez ’s kor kivánatihoz alkalmazá­sáról van’s lehet szó, midőn bármelly statusban a’ töké­letes egyenlőség ideája még most igévé nem lehet, azon elveket pártolni vagy épen elfogadni annyit tenne, mint egy egész statusnak törvényinken alapított százados jo­gait megrázni. Igenis t. KK. és RR. láncz­szem módjára folynak azon kapcsolatok, mellyek a’ nemzet személy­zetét egybekötik, ’s csak egy lánczszem tágítása, vagy ok nélküli kiszakitása, az egésznek minden hatását ’s erejét megsemmisítéé, vagy legalább gyengítené. És midőn a’ jelenlegi alkotványi kapcsolatok sorozatából kiemelkedve, egyedül a’ kir. városokban állíttatnék föl a’ más statusokban nem létező polgári jogok egyenlő­sége; szomorú következésű zavar származhatnék az e­­gész alkotványra nézve, így nálunk, a’ kir. városokban egyedüli demokratia állíttatnék föl, holott a’ demokra­­tia ha megpróbáltatott is édes hazánkra nézve, mind­annyiszor bizonyító a’ próba, hogy mérges növény vala. Ezen kijelentett, de soha teljesülésbe nem vehető pol­gári egyenlőség eszméire megjegyzésin vannak. CFolytatása köv.­ Folyt, a' Főrendei Illéseknek sept. 27—30-án a' v. házasságok , pápai breve, tetszvényjog 's főpapi kör­levelek ügyében. A’ beszédeket mind két részről é­­lénkség jellemzé, ’s némelly élesebb kifejezések el­nöki figyelmeztetést vonanak magok után. Egyéb­iránt a’szólók szintúgy 3. felé oszlottak mint a’két első nap; voltak ollyanok, kik a’ KK és UH j­avas­­latát egész kiterjedésében pártolták , midőn mások ezt egészen elvetendőnek álliták , legtöbben azon­ban az első napi főispáni indítványhoz járultak. Kik a’ 1. KK és RK felirási javaslatához ragaszkodtak , mintha kisebbségben maradástól látszottak volna félni, sürgették, hogy a’ papságnak, mint ezúttal vád­lott félnek, szavazata számba ne vétessék. Mire ná­dor ő fens, válaszoló, mikép­­valamint a’ statusok táblájánál a’ jelen kérdés tárgyaltatásakor senkinek sem jutott eszébe a’ papságtól a 1 szavazatot megvon­ni, szintúgy nem tagadhatni itt meg tettleg az orsz.el­ső statusának szólásbeli törv. jogát, sőt igazság ’s méltányosság kívánja, hogy ha itt nyilványosan vá­­doltatnak , nyilványosan védhessék is magokat, mi­hez egy főpap , ki a’ 3 napi tanácskozás folytában mondottakon remek hosszas beszédében mintegy czá­­foló szemlét tartott, még ezt is adá, hogy ha a’vád­lottak a’szavazástól elzárathatnának az osztó igaz­ság kívánná , hogy a’ vádlókat is ugyan azon sors érje ; a’ szóltak közül egy m. gróf a’ tegnapelőtt megtagadott rozsnyói körlevelet illetőleg úgy nyi­latkozott , mikép­p e­ tényre nézve, bármennyire tiszteli is az egyes kimondásokat, a­­­. hatóságok azon hivatalos jelentéseiknek, mellyeket az átkül­dés által már az alsó tábla is igazolt, hajlandóbb hitelt adni, mint az egyes tagadásoknak. Arra, hogy az áldásmegtagadás óta is számos v. házasság keletkezett ’s igy az áldásmegtagadás által a’ v. házasságok nem gátoltattak, mondatott, mikép e­­zen körülmény csak azt bizonyítja , hogy az aka­dály nem volt legyőzhetlen, egyébiránt ezen egész mentség csak oda vág, mintha az, ki a’ közleke­désül szolgáló hidakat ’s hajókat fölszedi, azt ál­lítaná , miszerint ő a’ közlekedést nem szakasztot­ta meg , mert azóta hid és hajók nem létében is át­úsztak , a’ kik úszni tudtak. Továbbá helyeselte­­tett ugyan egy részről egy ifjú bárónak azon nyi­latkozata , hogy a’ status az egyházi szertartások elintézésébe nem avatkozhatik, csak hogy másrész­­ről az is kiemeltetett, mikép az igenis áll akkor , midőn a­ státusban egy vallásfelekezet létezik, de midőn arról van szó, mikép működhessenek egymás mellett valamelly országban a’ különböző vallásfe­lekezetek háborittathatlanul, egészen másképen van a’ dolog. Illy esetben nem engedheti azt a’ status, hogy egyik vallásfelekezet a’ másikon hatalmaskod­jék, illy hatalmaskodás történnék például a’ kath. részről a’ protestánsok ellenében a’ v. házasságokat illetőleg, ha a’status megengedné, hogy a’ v. házas­ságokat a’ kath. clerus tetszése szerint most igy majd amúgy kezelhesse, mert ha a’ clerus magára vál­lalta a’ v. házasságok összekötését azon szertartások­kal, mellyeket a’ törvény hozatalakor követett ’s aztán 50 évig gyakorolt, természetesen következik, hogy e’ tekintet­ben többé nem független, hanem elvál­lalt kötelességét úgy és nem máskép tartozik tel­jesíteni , miként az előtt 50. évvel teljesítette ; kü­lönben a’ v. házasságok összekötését, miként ere­detileg nem bízhatta volna rá a’ törvényhozás, úgy jövendőre sem bizhatná és igy ,,a’ dicto secundum quid ad dictum simpliciter“ nem okoskodhatni. Az is mondatott, hogy a’ prot. változtatják elveiket, a’ kath. pedig stabilismus emberei ’s ez ellentét oda volt számítva , hogy a’ protestánsok ingatagoknak kereszteltessenek , holott a’ szóló feledé, mikép az ingatagság és perfectibilitas közt mégis van némi kü­lönbség , és a’ protestánsokra nem süthetni akkor ingatagság bélyegét, midőn ők a’ perfectibilitas el­vének hódolnak. Ugyanezen szóló által többnek mondatott gyanúsításnál azon állítás, mintha a’ v. házasságok meg nem áldatása miatt a’ megyei ha­tóságok ingerelték volna fel a’ kedélyeket és szo­morúnak nyilványitatott azon polgári állapot , mi­szerint a’ főrendi tábla magát a’ nemzettől elkülö­nítve sérelmet nem akart látni, hol közösen pa­naszkodik a’ nemzet. Ez oka, hogy itt e’ táblánál pártok vannak , mellyeknek egyesülését tegnap ná­dor ő feni, olly buzgón óhajtá. Egyébiránt hiszi , hogy habár a’ RK és RR ez ü­gybeni javaslata több­séget nem nyerend is, azok, kik fels. királyunk trón­jához közelebb állnak, nem fogják eltitkolni, hogy ezúttal a’ főrendi tábla nem egy két megye, hanem az egész nemzet kivonatának áll ellenében. Egy gróf beszédéből annyit emelünk ki, miszerint a’ hitet tör­vény felett állónak mondván, azonntá a királyt a’ törvénynyel ’s arra emlékezteté a’ protestánsokat, hogy ha eddig, mig nyomattak, rokonérzelmü rész­vételre találtak a’ kath. világiaknál , ne higyék , hogy ezen részvétre akkor is számíthatnak , midőn ők más vallásfelekezetet nyomni akarnak, sőt győ­ződjenek meg, mikép a’ kath. világiakban van még annyi vallásos értelem, hogy ha papjaikat olly hit­ágazaton alapuló szertartásért látják sanyartatni, mellyet az egész kath. anya­sz- egyház sajátjának vall, szintúgy fogják tudni védeni méltatlanul nyo­mott hittfelekezetöket, mint a’ milly nemes önmeg­tagadással kellek a’ nyomatás szomorú napjaiban a’ protestánsok védelmére.—Sept 28-án azon számos szónok közül, kik, miként ők kifejezek,— Had nap óta állnak, egy gróf emelt legelőbb is szót. Beszé­dének töredékei ezek: Ötven évig megtartattak a’ törvények , mig a’ papság kedvező körülményeket nem látott azok megrontására. A’ magyar főpapság 50 évig törvény alá tudta simítani lelkiösméretét, most azonban az egyházi rend a’ polgári törvényt megsérti és uralkodni akar a’ státuson, feledve üd­­vözitőnk ama mondását „az én országom nem e'világ­­ból valót’­. Követni kellett volna a’ papságnak kedve­­zitőnk példáját , ő azonban nem tette, hanem a’ polg. törvények fölé emelkedve , erköltsileg kény­szerítő másokat is, hogy a’ törvényt sértsék. A’ pap­­ságtörvényinket meggyőződéséhez akarja mérni; a’ kormánynak pedig nem kellett volna ez ügyben Ma­gyarországra nézve csupa kath. szempontból indulnia ’s a’ t. A’ köv. szónok azt mondá, hogy miként a’ zsinat nem országgyűlés , úgy az országgyűlés sem zsinat; annálfogva , polg. szempontból akarván in­dulni, nem felelek amaz igen tudós mélt. grófna­­, ki minap számtalan adatot hozot­t fel az iránt, hogy szá­zadokról századokra mit tartottak a’ protestánsok a’ v. házasságok felől, csak a’ tegnap szólt n. m. püs­pök észrevételire van szerencsém megjegyezni, hogy mind a’ dunamelléki mind a’ dunántúli sőt tiszántú­li prot. egyház­­kerületben is vannak prot. lelké­szek, kik kath. nővel v. házasságban élnek Ezeket készakarva nem említem, hanem polg. szempontból indulva szólok azon két elvről, miszerint mondatik, hogy az egyház független és a’ hierarchiát a’vallás­tól nem lehet megkülönböztetni. Kérdem , mirevaló a’ vallás a’ statusban? nem azon vallást értem, mi kinek kinek szivében ’s eszében rejlik , hanem azt, melly a’ népet felekezetekre osztja­­’s kormányozta­­tik. Kérdem: mirevaló illyen vallás? arra hogy a’ statust boldoggá tegye , mi által teszi boldoggá ? törvények tiszteletére buzditás által; ha tehát az egyház korm­ányzóji tévutakra vezérlik a’ népet, ab­ba igenis szólója van a’ statusnak, mert ki ezt tő­le meg akarná tagadni, az annak önfentartási jo­gát tagadná meg. Hát a’ népnevelés, mi az egyh. kormányzók kiváltságos és eredeti rendeltetése, oly­­lyan dologé, mibe a’ statusnak szólója nem lehet? meg vagyok győződve, mikép a’ statusnak igenis van joga , sőt kötelessége arra ügyelni, mikép jár­nak el az egyházi férfiak a’ statusélet kérdésébe vágó foglalkozásaikban. így van ez minden eddig feltalált országban, mert hogy a’ fel nem találtak­ban mikint van, azt csak egy tegnap szólt m.­gr. tud­ja.— Illy felü­gyelési joga lévén a’ statusnak , joga van azt is kérdeni: megtartotta é a’ clerus a’ tör­vényt? csepegtetett é az iránt hiveibe tiszteletet? a’ jó egyetértést előmozdította é a’hon polgárai kö­zött? minden törvénynek gyakorlat adja meg értel­mét , nem magától, hanem a’ törvény nyomán kelet­kezett usus; a’ papság maga fejétől nem változtat- 445

Next