Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-05-30 / 43. szám

nem a’jegyesek önkényes akaratjából, hanem a’házas­sági szerződésen kívülálló egy­edik félnek,t. i. az egy­háznak kívánsága következtében adatnak ki. A’ házas­sági szerződés pedig csak a’jegyesek föltételein alapul­hat ’s igy a’ szerződésen kívül álló 3dik fél magára a’ házassági szerződésre nézve a’ jegyesnek föltételeket nem szabhat. Példát nem tudok, hol a kia­dott reversalisok meg nem tartatása esetében, azok foganatosítását azon fél kívánta volna, mellynek részire a’ reversalis kiadatott, hanem annak sikeresitte­­tését mindig a’ házassági szerződésen kívül álló 3d. fél, l.i. az egyház követelte. 2. Törvényelleniek a’reversa­lisok , mert azok nemcsak törvényben nem gyökereznek , sőt inkább a’ békekötések ’s ezeken alapuló törvények értelme ellen követeltetnek. Nem törvényes polg. szer­ződések, mert bennök azon kellékek hi­ányoznak, mely­­lyek minden szerződésnél okvetetlen megkívántatok , a’ lélek sem tárgy, sem dolog, sem vállalat nem lévén, szerződés ’s alku tárgya nem lehet. Nem privát szerző­dések , mert a’ privát szerződés valamint a’ lelek kölcsö­nös megegyeztével köttetett, úgy viszont fel is oldoz­­tathatik. Törvénytelenek tovább a’ reversalisok azért, mert mindig némi morális erővel csikartatnak ki. Ezt az egyházi rend sem hozhatja kétségbe , mert a’vegyeshá­­zasságok tárgyában kelt pápai breve világosan azt mondja, hogy a’vegyes házasságoknál az illető lelkész minden módon igyekezzék a’ protestáns vőlegényt re­­versalis­ kiadásra szorítani, ’s ha ez nem sikerülne, ta­gadja meg a’jegyesektől az áldást ’s egyházi szertartá­sokat. Ezt csakugyan senki sem fogja tagadni, hogy az ekép szerzett reversalisok morális erővel kötött szerző­dés maga természeténél fogva érvénytelen, ezt nemcsak törvényink hanem ki­o­rcsolatiak is megismerik. 3­ Nem felelnek meg a’reversalisok a’ status érdekeinek, mert azok a’ békét, csendet, polgárok lelki nyugalmát ’s több házasság szerencséjét felbolygatják, ’s erősen meg va­gyok győződve, hogy mig azok meg nem szüntetnek, a’ felbolygatott lelki nyugalom helyre nem fog állani; már pedig a’ status fő czélja ’s érdeke: mellőzni, megszün­tetni mind azt, mi a’ közcsendet, békét’s főleg a’ polgá­rok lelki nyugalmát veszélyezteti. Nem lehet itt a’rever­­salisok támogatásául dogmára hivatkozni, mert dogma erkölcstelen tettet nem pártolhat. A’ m. főRe. a’ rever­­salisokat jövendőre érvényteleneknek, a’ múltra nézve azonban érvényeseknek nyilványitják. Ebben én a’ leg­szembetűnőbb ellenmondást látom, mert a’ reversalisok azért, mivel törvénytelenek, jövendőre megszüntetnek , azokat ugyanazon oknál fogvást a’ múltra nézve is meg kell szüntetni, mert nem lehet valamit roszalni, ’s azt egyszersmind helyeselni is. Tudom ugyan a’ m. főRR. a’ reversalisokat az 1­790/1­20. tcz. azon szavainál fogva „sequi possint“ védelmezik; de én úgy vagyok meggyő­ződve, hogy a’ ,possint‘ szóból a’ reversalisokat követ­kezetlenség ’s a’ 26. t.cz. megsértése nélkül következ­tetni nem lehet, mert ha a’ ,possinte oda magyaráztatik, hogy reversalisokat követelni szabad , akkor a’ rever­­salisoknak a’,possint‘szó melletti követelhetése által ön­maga a’ 26d.t.cz. akadályoztatná a’ vegyes házasságo­kat , holott az a’ vegyes házasságok akadályozását szo­rosan tiltja,a’ 20d. t.cz.röl pedig föltenni nem lehet,hogy azt, a’ mit megalapitott, meg is akarta volna rontani. Továbbá azon elvből indulnak ki a’ m.föRv., hogy ha a’ reversalisok törvény által megszüntetnének, múltra néz­ve még sem semmisittethetnek meg, mert a’ törvénynek viszszaható ereje nem lehet. Ezen állítás azonban nem áll, mert a’ reversalisok törvényesek soha sem voltak, azok ellen a’ törvényhatóságok ’s az egész protestáns status mindig’s folyvást repraesentáltak, de még az országgyűlések is sérelmeseknek ismerték. Midőn te­hát a’ hozandó törvény a’ reversalisok érvénytelenségét kimondaná, azok törv.telen voltát egyszersmind megis­meri,’s ha a’ reversalisok törvénytelenek, akkor azok ér­vénytelensége csak úgy áll jövendőre mint a’ múltra. De ha a’ reversalisok a’ törvényben gyökereznének is, még akkor is káros következések miatt meg lehetne , de meg is kellene azokat szüntetni.Hisz azon törvények, mely­­lyek a’ közjóra káros hatásúak, uj és jobb idő szellemé­hez alkalmaztatott törvényekkel cseréltetnek föl.Hazánk constitutionalis kertjében századok óta különös pietás ’s buzgó szorgalommal ápoltatott azösiség ,momisa‘ virá­ga,’s im a’ nemzet kertészei most ki akarják irtani ezen virágot csak azért,mert a’ nemzet constitutionalis kert­jébe többé nem illik. Az adó egykori,,noli me tangere“ kérdésére már lassan készül a’ felelet; im apródonkint igy küszöböltetik ki a’rész,’s igy cséreltetnek föl az el­­idősült törvények jobb, újabb ’s korszerűbb törvények­kel ; mert a’ constitutionalis élet illető lelke azon műkö­dés, melly szerint a’ roszbul jó , a’ jóbul jobb készül, ’s boldog azon status, melly e’ részbeni törekvésében soha sem nyugszik. Mind ezeknél fogvást a’m. FRR. üzenet­­jökben egyetlenegy okot sem találok, melly a’reversali­­soknak multra szóló érvényessége mellett alaposan fel­hozatott; ellenben pedig a’ t. RRnek ezen kérdés érde­mében felhozott argumentumit legtávolabbról is megczá­­folva koránsem látván, a’ m. Fökkel a’felhozott okoknál fogva újólag kívánom felszóliltatni, hogy a’ reversalisok törvénytelenségét a’ múltra nézve is megismerni méltóz­­tassanak. Miután erre egy másik megyei követ a’m. FRR. viszonyzetének okoskodásit taglaló ’s jelesen azon kü­lönbségre figyelmeztete,melly magában az 1 T 8 Gi­k­iratá­ban azon reversalisokra nézve létetett, mellyek 1­781 ki­od­.­­ je után adattak ki; a’ viszonüzenetben pedig felho­zott azon vádak,mintha a’RR. magok ismerték volna meg a’ reversalisok törvényességét,valótlannak’s a’törvény­­hozás méltóságával öszsze nem férő eljárásnak nevezte, némelly rövidebb előadások után a’ t. Kir. felkiáltás ál­tal előbbi nézeteiknél maradtak. A’ 2 dik pontnál az át­menet tárgyában egy m.báró ’s főkáptalani követ igy nyitá meg a’ tanácskozást : Felszólittatván B. megye nagyérdemű követe által,hogy minapi nyilatkozatomban azon kérdést: „illő é, üdvös­é,czélszerű e századunkban valakit lelkiismerete ellen erőtetni? a’transitusi kérdés­re alkalmazzam, ’s egyenesen feleljek; im ezt most tel­jesítem. Nem lehetlen , hogy az érdemes követ úr, talán valami aggodalomtól ösztönöztetve tette, e’kérdést nem ugyan mintha félne,hogy hazánkban is úgy akarna valaki az áttérővel bánni, mint bánnak Stockholm- Dánia és más országokban, hanem talán az erötetés más nemét véli lenni divatban. Én tehát nem­mel felelek ’s azt mon­dom : nem üdvös, nem czélszerű , a’ transitusban vala­kit erővel gátolni. A’ kathol. egyház, akár magának első morális elrendezését,sarkelveit tekintve,senkit,ki tanjain megnyugodni nem tud, nem tartóztat. A’ stridonai bölcs alaposan állitá „ecclesia volentes regit non invitos, non temere subjicit“ ,sed doctrina non corpora custodit ad mortem, sed animas servat ad vitam. Maga a’ katholika egyház menekülni akar ollyanoktól, kik keblében nem akarván maradni, neki csak gyalázatot, tagjainak pedig botrányt okoznak. Vallásos súrlódások keletkezvén, és a’proselytismus lábra kapván, mik történtek a’ transi­­tusra nézve, eléggé tanusitja a’ hisztéria. Történtek a’ békekötések előtt egész tömegekben áttérések minden felsőbb hatalom ’s engedelem nélkül; bírtak­­ az áttérők olly dispositioval, millyennel ama három ezer, kiket sz. Péter keresztelt, most taglalni nem akarom ; azt tudom, hogy e’ lépésben a’ protestáns részről némelly földes­urak erőszakos lépései szerepeltek, azon Magyarorszá­­ban is lábra kapott elv „cujus est regio, illius et religio“ következében; valamint azt sem tagadhatom, hogy igenis történtek a’ kath. részről is retorsiók, de mind a’ kettő­re „excidant illi dies aevo,nec saecula unquam. A’ sta­tusok a’közdolgok elrendezésire nézve sokszor tapasz­talásban keresték az annyira szükséges irányt, ’s azt sokszor szerencsésen meg is találták.Tapasztalván hogy a’ transitus sokszor könnyelműségből eredvén, vallás­­talanságot szült, melly a’ status legnagyobb veszélye; az illy könnyelmű átmenet gátlására hozattak különféle föltételek, ünnepélyességek, de mivel „homines manent homines, qui humana vittare consveverunt“ történt, hogy félreértés, rábeszélés’s ingerültség közbejővén, a’ leg­józanabb ünnepélyességeket megbuktatták. Következett az 1796ki epocha és azon évben tartatott „pacis per­­petuo duraturae diaeta legalább azt hitték akkor az emberek. Olly nagy volt az öröm, hogy akkori ugocsai főispán hálás beszédében, ezen békés egyetértést igen kiemelte. Ezen országgyűlésen alkottatott a’ 2­6 dik val­lásos törvény ’s vele jött létre amaz ismeretes „cum tran­situs a’ religione catholica ad allerutram exevangelicis, principiis catholicis adversetur, ne temere fiat, casus occurrentes Suae Majest. indicandierunt.“ Ez olly igaz­ság, melly állna, ha törvénybe írva nem volna is ’s állani fog még akkor is , ha az új polgári törvény a’ transitust tökéletesen szabadnak fogja is jelenteni.A’ törvény nem akarta lehetetlenné tenni a’transitust, hanem csupán azt elérni, hogy temerariussá ne váljék. Ennek megíté­lését, hogy a’transitus temerarius­é vagy nem, ö Fel­ségére bízta, ö Felsége a’ hathéti oktatást választotta, melly bármit mondjunk is, legczélszerűbb eszköz arra, hogy az ollyas lépés, melly akár vakmerőn történjék, akár nem, semper cath. principiis repugnabit, könnyel­műségből, fölgerjedésből ne történjék. Miután mind a’ két orsz. tábla, a’ t.javaslatban ezen oktatásról lemon­dott, nincs többé mit védelmezzek, mihez ragaszkodjam, akár a’ t. RR. javaslatában, akár a’ m. FRRkében. Csak annyiban tekintetvén ez utóbbiakat némileg alkalmatos­baknak, mennyiben az áttérésnél a’ meggondolásra bi­zonyos időt szab. Legyen tehát a’ transitus iránt akár­minő az uj törvény, a’ transitus szabadsága, elvileg ki- t mondva mindig ellenkezni fog a’ kath. elvekkel, ’s mig az uj törv, még csak discussio tárgya , addig hozzá nem járulhatok ; ha azonban már egyszer megnyerte a’ kir. sanctiót , szintúgy fogom tisztelni, mint tiszteltem ed­dig olly sok kir. rendeletet, mellyek az illető feleknek, az oktatás sükeretlen volta következtében az átmeneti szabadságot megadták. Erre B. megye követe ezen fő­­fontosságu pontnál, mellyböl mint a’ vallásos béke ’s egyetértés hajnala tűnik fel előtte, azon három kérdést gondolja fenforogni: megmaradjanak é a’ RR. tovább is törv javaslatuknál ? elfogadják é a’ FRR. által ajánlott uj formalitásokat? vagy mind kettőt jól megfontolva ’s együvé forrasztva a’ gondolatokat, ’s fel nem áldozva a’ lényeget a’ formalitásoknak, nem volna­­ jobb egy egészen új terv javaslatot készíteni? Miután egy részről mindkét tábla azon főelvben megegyezett, hogy a’ sza­bad átmeneteit gátolni nem szabad, ’s csak az e’ körüli solennitások körül forog a’ különbség; más részről pe­dig a’ rendi javaslat, mint emberek műve, javítást nem rekeszt ki, szónok az általa feltett kérdések 3dikát gon­dolja elfogadandónak,’s e’ végre köv. törvényjavaslatot terjeszt elő e­lső§. A’más vallásra átmenni kívánó abbéli szándékát mindenkor írásban foglalva kijelenteni ’s fo­lyamodását maga mellé veendő két tanú jelenlétében , megyékben ugyan az alispánnak , sz. kir. városokban a’ polgármesternek, a’ külön portákkal biró kerületekben pedig a’ kapitánynak, két egyenlő példányban bemu­tatni köteles. 2dik §. Az említett köztisztviselők a’ be­mutatás napját’s esztendőjét a’folyamodás mindkét pél­dányira feljegyzik, a’ folyamodónak szándéka meg­fontolására ’s előttük újabb megjelenésre­­ 5 napon túl nem terjeszthető határidőt’s helyet rendelnek, azt a’ folyamodás egyik példányára hátirási alakban följegy­­zik , ’s az átmenni kívánónak kezébe adják , a’ másik példányt pedig hivatalos jegyzőkönyvükbe a’ reá tett hátirással együtt besorozva, magoknál megtartják. 31k §. A’határidő eltelte után, megyékben az alispán ma­ga mellé veendő sz.biró ’s esküdt liszttársai, sz. k. vá­rosokban a’ polgármester és két tanácsnok, a’ külön portákkal biró kerületekben a’ kapitány, egy táblabiró ’s a’ helybeli hadnagy együttlétében az előttük ismét két tanúival megjelenendő átmenni kívánó kihallgattatik ; nyilatkozása szinte a’ hiteles jegyzőkönyvbe iktattatik, és ha szándéka mellett megmarad, a’ szabad átmenet­ről szóló bizonyságlevél mind három által aláíratva ’s megpecsételve tüstint kezébe adatik ; az átmeneteinek történt megengedéséről pedig az alispán ’s illetőleg a’ polgármester ’s kerületi kapitány az átmenőnek azelőtti ’s azontúli lelkészét nyomon ’s hivatalosan értesiti.Mind­­ezek után 4dik §. az elsőrban kijelölt köztisztviselők dologbani eljárásuk lefolyt rendéről körülményes és hi­vatalos tudósításaikat megkészitik; ’s azt az eredeti fo­lyamodásnak és hivatalos jegyzőkönyvből a’ tárgyat érdeklő hűséges kivonatnak ’s az átment egyed kezére kiadott bizonyságlevél töredékének hozzácsatolásával a’ közelebb tartandó közgyűlésre okvetetlenül beadják. 5dik §. Minden ollyatén tudósítás az illető törvényható­ságok közgyűléseik első v. legfölebb másod napi ülésé­ben mulhatlanul felolvasandók, ’s onnan csatolványaik­­kal együtt, egyedül tudás végett a’ kir. helytartótanács utján ő Felségéhez haladék nélkül fölterjesztendők. Gik §.Ha az illető köztisztviselők a’ 1 dik’s 3dik §§ban ki­jelölt kötelességük teljesítésében hanyagul járnának el, vagy azokat épen nem is teljesitnék, az utóbbi esetben az átmenni kívánó maga mellé vett két tanútól veendő bizonyságlevél, az első esetben pedig a’folyamodás kezéhez visszaadott egyik példánya bemutatása mellett az illető köz­t.hatóság előtt panaszt tehet, ez pedig a* panaszt késedelem nélkül orvossam tartozik.­Ezen ja­vaslat általán­os elfogadtatást nyervén, csak kevés elő­adás történt, mellyek közül 7. megye követeiből eze­ket adjuk kivonatban. A’ vallás tárgyát a’ m. FORR. vá­laszüzenete szerint úgy látom állítva, mintha, jelesen a’ transitusra nézve adandó concessiókról volna szó. A’ vallás tárgya most nem a’ protestánsoknak ország­gyűlés ek­be benyújtott folyamodása következtében, ha­nem ezen tábla kezdemény­­jogánál fogva, mintegy al­­kotványos kérdés került szőnyegre, ’s igy az nem mint a’ protestánsok petitiója, hanem mint ezen táblának a’ törvények egyoldalú, önkényes és hibás magyarázatá­ból eredt sérelem orvosoltatása körüli indítványa tekin­tendő; itten tehát nem a’ felekezetek kizárólagos, de a’ haza közös ügye forog fen, mellyben a’ protestánsok ’s a’ n. e. görögök csak annyiból érdekeltetnek, meny­nyiben azon törvények megsértése által leginkább ők a’ szenvedők. Nem lehet itt semmiféle concessiókról szó, pedig annál kevésbbé, minél bizonyosbaz, hogy a’pro­testánsok nem kegyelem útján, hanem jogszerüleg kö­vetelhetik törvény adta azon jogaikat, mellyektöl meg­ 255

Next