Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-01-04 / 1. szám

francziák ellen, hogy magának a’ királynak, ki a’ szép hölgyeknek imádója vált,, szép asszonyt küldött, az első ministernek, ki a’ szép lovakban gyönyörködött, a leg­­nemesb fajú lovakkal kedveskedett, a’ adik ministernek pedig, kinek minden kedve a’ régi pénzekben telt, régi pénzeket ajándékozott, ’s illy egyszerű úton az egész udvar meg lön nyerve az angoloknak. Legveszélyesb vesztegetésmódnak nevezé szóló a’ tisztválasztások al­kalmával a’ vallásra hivatkozást, a’ midőn sem kérd, sem hall többé senki, hanem csak arra néz, a’ merre kakast vagy keresztet lát! — a’ mikor aztán többnyire minden­nek azzal lesz vége, ubi omnes pecant, punitur nemo. Mondatott még egy és más, jelesül a’ választmányi jegyzőnek azon kijelentésére, hogy némelly dolgokat p. o. a’ világosságot definiálni nem lehet, válaszoltatott, miszerint, a’mit definiálni nem lehet, azt büntetni sem szabad, különben könnyen despolicus önkényre fajul a’status. Igaz ugyan, hogy vannak dolgok, miket de­finiálni nem lehet p.o. világosságot, emberi elmét’sa’t, de ezekre nem is szükség büntetést szabni. Megkülön­böztette továbbá szóló azon megyei kicsapongásokat, mellyeket,mikint fentebb mondá, egy két ember hiva­­talszomja idéz elő, azoktól mellyek politikai elvkérdé­sek vitájában követtetnek el. Zban úgy mond politi­kai elvekért küzdöttenek, ’s mi volt oka a’ borzasztó mészárlásoknak ? tán a’ szegény nemesek elvekért ve­rették magokat agyon? ki hinné ezt? titkos kezek dol­goztak itt,még pedig úgy dolgoztak,hogy alávalóságukat be ne lehessen bizonyítani. Ezen úri vesztegetők ki tud­ják kerülni a’ törvény súlyát, midőn a’ szegények azért, hogy meghagyák magokat vesztegettetni, nem egyszer életükkel adó­znak. Újra kell tehát dolgozni a’ 39ik és következő gokat, egész a’Ilídik fejezetig, ha azt akarjuk, hogy ezen intézkedésink a’ hatalmasok által ki ne játszassanak. Végül elnökség a’ 39 ’s az azt kö­vető goknak a’ tanácskozás alatt kifejtett szellemé­ben leendő átdolgoztatását a’ többség akaratául mond­ván ki egyszersmind jelenté, hogy erre, mint szinte a’ kereskedési és bányászati k. választmányok munkálko­dására idő kivántstván , a’ bevett szokás szerint i. e. január 3 ig kerületi tanácskozási szünet leend. — Pelsőcz, dec. Ildikén. Kocsik és szekerek szokatlan sürün tolongtak a’ szűk székvárosba, kétsz.­­biró ’s közügyész választatása volt a’ megyei negyedes gyűlések egyik tárgyául kitűzve ’s tán ezen érdek voná be a’ús választókat? De láttunk más részrül férfiakat , kik ritkább vendégei gyüléstermeinknek ’s a’karhatal­­m­as választó csoportra keveset ügyelve szokatlan szám­­­mal gyülekeznek. És a’ nyári gyűlések lemondása ’s ígérete viszhangzott búsan füleinkbe. Megyénknek ko­mor időkben feltűnt’s egén jótékonyan ragyogott napja Draskóczy Sámuel ur, a’ hét és fél évig volt jeles el­ső alispán, végbucsujának szomorú ünnepe lesz meg­­üllendő. Alkotványunkba hatni minden nemesnek jo­gos osztályrésze , gyakran még is egyesek azok, kik szellemek képességében az egészért működni megbizat­­nak ’s kikben az egésznek véleménye, akaratja és mun­kássága képviselve van. Ilyen vali Gömörmegyénk­ben első alispán Draskóczy Sámuel ur, ki első ifjúsá­gától fogva idejét ’s erejét a’ közügyeknek szentelve, évek során által ritka ügyességgel tudott minden értel­met, szellemi és anyagi tehetségeket személye körül a’ közügyek előmenetelére öszpontositani. Nem volt jó­tékony egyesület, m­ellybe nem folyt előkelőleg, vagy megyei ügymenetéit jobbitó választmány, mellyel nem ő alkotott ’s elősegített volna. Háza mintegy megyei capitolium volt, hol kis és nagy tárgy , személyes és közügy, arányos érdekben részesült, hol híven’s erő­teljesen kezeltettek az alispáni ügyek ezer nemeinek á­­gai; semmi sem maradt elhanyagolva , még is ha néha ellenérdekek visszavonássá készültek képződni, semmi sem maradt próbálatlan a’közegyességet fentartani ’s házi és köz ünnepek is alakultak, mellyek a’ kérgesedő kebleket felolvaszszák. És mi csoda, ha illyen férfiú nélkülözhetlennek látszik az elválás első napjaiban, mi csoda, ha minden tárgy, melly a’ közgyűlésen előke­rült, szomorú gondolatokat keleszte bennünk: váljon e­­zek kezelése jövendőben hasonló hűség’s ügyességgel menend e véghez? ’s a’ megszokott elnök elválása nem okozand é ezeralakti pártoskodást ’s az értelmiség ed­digi egyetértésének szakadását? A’gyűlés egyéb­ tár­gyait bővebben hirdetendik lapok és személyek, kik ez auispáni lemondásban is csupán gyűlési tárgyat terem­­­tenének, én a gyűlések legtöbb é s legfontosb tárgyai­nak jó vagy rész menetét nagyobbára az elnök alispá­nok személyességében találtam,’s igy jelen évnegyedes gyűlés ez eseményén tul hasonló érdekkel közlendőt hasztalan kutatok. Első napon törvényszéki ítéletek, legfelsőbb parancsok ’s intézvényeken kellőleg áthatol­va , a’ következőn közel 600 nemes jelenlétében a ki­tűzött tisztviselők választattak meg, sem rendetlenség sem garázdaság nem jellemzé a’ tömeg külön nézetét, ’s e’ választó­ gyűlés bélyege Hiedelem és méltóság va­la, kivált midőn oszláskor az elnök első alispán érze­kény búcsúját mondá a’ sokaságnak, szánó komolyság ült százak keblein. A’ búcsúzó elnök még a hét végein működni ígérkezett, azontúl székét törvényes­e­nő másodalispán Szentmiklósy Antalnak általadandó zer­dán és csütörtökön az országgy- tárgyak ’s megyei elte­n­tezések végeztettek, követeinknek a’ megye sze eme ’s utasítása nyomán történt minden eljárása helyese tetve, hatalm­i ihlet ’s magasztos őszinteséggel Parti követjelentések a’ tárgyak komolyságához mert e ve­séggel fogadtatott ’s alaputasitássok szelleméhez köve­t­kezetesek maradtunk. Ez nap este a megyei harangszó az első alispán­ búcsúzó torra kondult meg hívője­t , bár a’ lakomában fény, ’s a’ társalkodásban megszo­l baráti körök nem hiányzottak, minden hanges e a szöntés, bármilly szónoklat ’s elmeél ihlette át, vala­mint a’karzati zene is, egy bucsueste szomore este­leméből nem olvadhatott föl. A’ néhai ellenpártól e maradt egyedei tisztelni tanulók azt, ki azirigy C t­a­l álmát önkint tévé le, hogy a’ megye időközleg önál-­lásra szoktatva jövendőjét nagyobb gonddal biztosítsa , ki újabb tiszt választást nem várva be, időt hagyott ke­resni férfiút, ki kormányhelyét a’ köz javára méltólag betölthesse. Gyűlés 5dik napján véve a’ lemondó első alispán még a’ számosan jelenvolt­aktöl régbucsuját, s a’ megmaradandó elnök ’s egyedüli alispán, a’ közsze­retete másod alispán Sentmiklósy Antal urnak adván által székét és hivatalos pecsétjét, táblabirói helyét foglalta el. Szentmiklósy Antal urban túlgyengéd sze­génység, a’ legszigorúbb becsületesség’s érzékeny ke­délyű kebeltisztaság honolnak , ő mint székfoglaló rög­tönzésében könnyezve mondá, hogy a’ követválasztási zavarok közt tapasztalt bárh­aimat személye iránti ellen­­kedésnek nézve, lemondásával kívánt a’ közügynek használni, úgy jelenben elnökké marasztalásával is, csak a’magányos és közkörökben tapasztalt óhajtásnak akar áldozni. És kívánjuk: e’ tiszta de túlgyöngéd ke­dély a’ megyei életben elmaradhatlan alapos, ’s emberi gyengeségek mellett gyakran feltűnő alaptalan ellen­kedések irányában ne érezze magát soha sebhedtnek, nincs és nem fog létezni párt, melly illy tiszta jellemet megbántani czélozna, ’s kívánjuk, hogy kormányzói állásban erő ’s szigorúság párosuljon a’gyöngédkedély­­hez , melly edzettségében felvirágoztathatja a’ közügy jóllétét. Jelenleg párt-töredékek ’s egyedek és minden szinezetű vélemény férfiai ritka egyességben simulnak az egyedüli elnökhöz, könnyitni nehéz tisztes gond­jait, mit ügyes erővel betöltve, a’lebucsuzott nap hol­nap felderül. E’ he lykén délután megyegyülési tisztes férfiakkal telt húsz kocsi elrobogó zaja ébreszté figye­lemre a’ közel útvonalon fekvő helységek lakosit. Drás­kóczy Sámuel volt első alispán és tbirót kiséré a’ köz­­tisztelet magányos barkácsi laka ’s kedvelt családja kö­rébe , ezrek egyhangú kivánalival, hogy ezen erőtel­jes ’s munkában edzett és megpróbált egyediséget, a’ házi istenek rövid időn a’ köz boldogítás terének adják át , ’s jeles két fia atyja nyomdokit Jövőbbig kísér­hesse. — Nyárádi E. *) Hevesmegyei közgyűlés dec. 11 —19. Ez évi utolsó közgyűlésünk egyike volt a’ legnépesb ’s legdi­­csőbbeknek, mellyek Hevesben évek óta anyagi erő nél­kül tartattak. Országgyűlési követinknek igen érdekes tudósításaik felolvastatásával nyittatét meg ez, melyek­ből a’ magyar nyelv ügye szemeltetek ki legelsőbben, melly egyedüli tárgya is volt az első napi gyűlésnek.Ma­gyarul köteleztessenek­­ tanácskozni magyar orszá­­ggü­ésen a’ horvát követek, vagy tovább is latinul szól­hassanak; azaz: elfogadtassék-e a’ kir. leirat, vagy nem? volt a’ kitűzött kérdés. Alig kell emlitnem, milly hévvel vitalák e’ tárgyat a’hevesiek. De hisz nem is lehet ha­nyagul venni nemzetiségünk ügyét, melly úgyszólván alkotványunk sőt lételünk egyedüli támasza. Még is két véleményre oszoltak a’ vitázók. Egyik törvényességet követelvén,a’ leiratot elfogadni ’s a’ horvátoknak újabb törvény alkotásáig a’ latin nyelven szólhatást megenged­ni kívánta; a’másik fél a’ gyakorlatot vevén tekintetbe a’ jun. 2 Oki határzatnak gyakorlat által szentesített tör­vényességét ismerte el, ’s azt továbbá istentartatmi sür­gette. E’ vélemény pártolóji közül több felszólitá az el­­lenvéleményü szónokokat, kik mindig törvényességet emlegettek, idézzék a’ törv, melly orsz.gyülésen a’ latin nyelv használatát megengedi; ezt azonban tenni képe­sek nem valának,mig a’ jun. 2 Oki határozat mellett gya­korlat, az eddigi minden törvényen kívül történt tanács­kozási nyelvváltozások,’s a’józan ész kivánata harczol­­tak. Végzésül a’többség kivánata, a’jun. 20ki határo­zat fentartása mondaték ki. Alig volt tagjaé’gyűlés­nek , melly nem nyilatkozott, és öröm volt látni e’ buz­galmat , mellyel nemzetiség ügye támasztott; mi azon­ban ez örömet felmagasztalá : első alispánunk, ki vé­leményével inkább a’ nem csekély ellenpárthoz hajolni látszott a’többség akaratának, teljes készséggel tett nyilványitása. Csak illy elnök érdemli meg a’ köz­bizodalmát! Második közérdekű tárgy az évenkint tar­tandó országgyűlés iránti indítvány vala, mellyel me­gyénk idei elfogadtak és követeiknek utasításul adá­­nak. Az élelmezés tárgyában azon vélemény, hogy ő felségével egyezkedés utján az adó csak készpénzben adassék, fogadtatott el. Börtönrendszer dolgában Heves a’ magányt pártolja, de sem minta­ sem kerületi börtö­nöket nem akar. Az esküttszéket szinte pártolja, de olly hozzátéttel, hogy bírák csak törvénytudó nemesek (!) közül választathassanak.Általán országgyűlési tárgyak­ban a’ többség majd mindenben az orsz. Adek vélemé­nyéhez csatlakozik, ’s örömmel irhalom,hogy a’ korábbi tudósításokban említett hanyagsággal ellenkezőleg He­ves Adei e’ gyűlés alatt feltűnően kitartó részvétet tanú­sítottak. — Egerből írván nem mulaszthatom el, hogy néhány szót e’ városról is ne tegyek. Emlékeznek még e’ lapok t. olvasóji azon tudósításokra, mellyek múlt év elején az egri tisztujitásról közöltettek, ’s ennek követ­keztében nem lehet némi fogalommal nem birniok Eger jelen állapotáról, ha értésükre adom, hogy városunk­ban ismét beszélnek egy a’ jövő év első napjaiban szo­kás szerint tartandó tisztujitásról. Képzelhetni melly ke­délybe hozhatja illy körülmény egy olly város lakosit, hol mindenki bir választási joggal, főleg ha még az illy városban egy nagy sereg (a’ Nagy Ignácz által olly jele­sen osztályozott) iskoláit jól-roszul végzett arszlán­­fai, naplopó és számos dolgot­ únt és hivatalra vágyó kézműves találkoznék; ezen felül ha illy városiaknak boruk elég volna, a’ pénzhiány pedig általán érezhető lévén, mindennek, kinek elegendő keresménye nincs , vagy henyélve élni (ha tovább nem lehet, csak egy évig is) óhajt, hivatalért esdegnie kellene, és hivatalra át a legutolsó varga előtt is nyílnék! valóban illy város la­kosi egykedvüleg nem igen nézhetnének egy tisztujitás elibe , ’s bizonnyal az ármányok és mindennemű rágal­mak sem fognának szögre akasztatni, sőt könnyen meg­történhetnek , hogy némelly tisztviselő vagy tisztségre vágyó annyira is lealázná magát, hogy korhelykedjék a’ korhelyekkel, és kártyázzon a’ kártyásokkal, sőt védje is ezeket, csakhogy voksot nyerjen, mert hiszen ki nem tudja, hogy tisztujitásoknál a’korhelyek és naplopók zsarnoksági alatt élünk, és milly fontos szerep az övék néha, még országos ügyeinkben is! Illy dolgok történ­hetnének igen könnyen egy a’ beirt helyzetű városban; azonban — és itt kérem magamat félre nem értetni —­­igen hibázna, ki e’ vázlatot Egerre alkalmazná, mert olly állapotba jutna, melly­­öl Isten őrizze a jobblelküeket; — mi egriek még ennyire nem vagyunk, bár az éven­­kinti tisztujitás itt is nem egy becsületes családot foszt meg néha kenyerétől, ingert ad mindennemű fondorko­­dásra ’s naponkint inkább enyészli a’tisztviselők iránti tiszteletet; mert hiszen hogy is tisztelné a’ tudatlan azt, kinek valódi érdemét nem ismeri, kezében kenyere, ’s évenkint talál egy napot, mellyen boszúból rajta leg­alább szóval minden képzelhető gyalázatot elkövethtt. Valóban e’ részben Eger népe — kivéve természetesen a’ kiveendőket — annyira elerkölcstelenült, hogy arról csak borzadással gondolhatni s minden közhivatalvise­­lőben egy egy áldozatot kell tekinteni, ki leghosszabb fáradozásinak jutalmául csak gúnyt ’s megvetést reméll­­het a’ pártoktól. A’ szabad választásnak igen szép (theo­­riai) elve az, hogy a jó tisztviselő ismét m­egválasztatha­­tik (fájdalom! hogy csak választathatik) ; de nem kell feledni a’fondorkodásokat, egyesek boszúját, szeszélyét és baráti vonzalmukat; — hát még midőn a’ tisztviselő­nek legfőbb hibája az, hogy igen is igazságos? Azon­ban hagyjuk ezt és várjuk­ el a’ tisztujitást,lássuk, hogy menend véghez.Különben is egész halmaza fekszik elől­ *) Volt első alispán ur búcsúzó szellemű és szónok­lata beszédét rövid időn teljesen közliendem , *­s a’ t. szerkesztőség becses lapjában nyilványosi­­tását annál inkább ’s tisztelettel kérem , mert je­les ’s közszolgálatban érdemgazdag férfiúinknak alig adhatunk egyéb elismerést, mintha köznyil­­ványitás által hasonló tettekre másokat is éb­reszthetünk. Ny. Elvárjuk. Szer­k. :

Next